Azt hittem, hosszas kiselőadást leszek kénytelen végighallgatni a daganatos sejtekben széles körű gyógyszer-rezisztenciát okozó membránfehérjék és különböző gyógyszervegyületek molekuláris kölcsönhatásának vizsgálatáról és a Solvo Biotechnológiai Kft. nemrégiben szabadalmaztatott tesztrendszeréről, s persze egy kukkot sem értek majd. Ezzel szemben ifj. Duda Ernő, a kft. ügyvezető igazgatója azzal lepett meg, hogy üzleti stratégiai és menedzsmenttárgyakat tanít Budapesten és Szegeden, és egy nagyon kockázatos, ugyanakkor rendkívül izgalmas, kutatás-fejlesztést menedzselő vállalkozás portréját vázolta fel.

Vállalkozások sorozata

Az életgörbéjének elején tartó, ám gyorsan fejlődő vállalkozás célja nem az, hogy felvegyen negyven kutatót vagy háromemeletes kutatóintézetet építsen. Hanem az, hogy egy kicsi, de stabil saját laboratóriumi háttérrel hatékonyan közvetítsen az alapkutatásban érintettek és az ipari – jelesül gyógyszeripari – felhasználók között, illetve, hogy a majdani nagy felfedezés, a „lottóötös” reményében megfinanszírozza a két végállomás közötti, ebben az iparágban jellemzően tizenöt éves kutatási szakaszt. Hogy miből? Nos, erről szól a Solvo menedzsmentjének az élete: a kockázati tőkések meggyőzéséből.

– Vegyészhallgatóként kezdtem – vall önmagáról ifj. Duda Ernő –, majd 21 évesen egy amerikai ismerősömmel létrehoztam az első cégemet, egy fénymásoló-hálózatot, Copy General néven. Utána nagyon sokféle vállalkozásba belefogtam, és ezek közül a mai napig megtartottam egy éttermet. A válogatási szempont mindig az volt, hogy valami gyökeresen újat csináljak, lehetőleg olyasmit, amiről addig fogalmam sem volt, tehát meg kellett tanulnom az adott szakma lényegét. Mivel ezek a vállalkozások viszonylag sikeresek voltak, így jutottam el oda – még mindig évekkel ezelőtt –, hogy három jogász barátommal alapítottunk egy pénzügyi tanácsadó kft.-t, LP Invest néven. Elsősorban azzal foglalkoztunk, hogyan lehet magyar high-tech kisvállalkozásokba kockázati tőkét bevonni.

– Ebben az időben találkoztam dr. Sarkadi Balázzsal, az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézet izotóp- és membrándiagnosztikai osztályának vezetőjével – folytatja ifj. Duda Ernő –, akinek az alapkutatási eredményei szerte a világban ismertek voltak, és tulajdonképpen ezek melléktermékeként jelentkeztek olyan – a kollégáival közös – találmányai, amelyeknek akár kereskedelmi hasznuk is lehetett volna. Nagyon sokféle lehetőséget megvizsgáltunk, nagyon sok külföldi, főként amerikai út volt már mögöttünk, amikor a társaimmal úgy döntöttünk, mi magunk fogjuk megfinanszírozni a szükséges további kutatásokat. Mindez ekkor már túllépett egy pénzügyi tanácsadó és megrendelője kapcsolatán, és mivel az egész elképzelés arra épült, hogy a meglévő szabadalmakból rengeteg pénz és nagyon hosszú idő felhasználásával lehet gyógyszert fejleszteni, illetve csak jóval később lehet akár a technológiát, akár a diagnosztikai terméket értékesíteni, kifejezetten erre a tevékenységre 1999-ben létrehoztunk egy új céget, a Solvo Biotechniológiai Kft.-t. A cégbe a professzor és tudós kollégái nem léptek be, viszont az ő szakmai irányításukkal létrehoztunk Szegeden egy kis laboratóriumot, ahova fiatal kutatókat vettünk fel. Továbbá létrehoztuk a tudományos tanácsadó testületünket, amelynek elnöke dr. Sarkadi Balázs és tagja többek között dr. Kéri György, a Semmelweis egyetem molekuláris biológiai intézetének vezetője, valamint édesapám, dr. Duda Ernő, a szegedi orvosi egyetem egyik intézetvezető professzora is. Ők adják meg a cég tudományos irányvonalát, az ő nevük nyit meg előttem zárt ajtókat, de, mint mondtam, aktívan nem vesznek részt a cég irányításában.

Nyolc–tíz évig veszteség?

Mit is csinál, és hol tart jelenleg a Solvo? Egyszerű a kérdés, mégis nagyon nehéz rá egyszerűen válaszolni. Hiszen a biotechnológiára mint iparágra nem az a jellemző, hogy van száz egység bevétele, ebből nyolcvan a költség, tehát húsz a nyereség. Léteznek olyan, nagyon sikeres biotechnológiai cégek, amelyek nyolc–tíz évig veszteségesek, mielőtt nyereségbe fordulnának. És még inkább így van ez akkor, ha a cég tulajdonosai, végiggondolva a lehetőségeket, végül is elhatározzák, hogy hosszú távon saját kutatás-fejlesztéssel szeretnének foglalkozni, bár átmenetileg, némi árbevétel érdekében, amolyan bérmunka jellegű szolgáltatásként elvégeznek különféle vizsgálatokat gyógyszergyáraknak és más biotechnológiai cégeknek.

Mit csinál, és hol tart akkor a Solvo? A tudományos pontosság igénye nélkül: úgynevezett multidrog-rezisztenciával foglalkozik, és három hónapja van már a piacon egy olyan diagnosztikai egységcsomagjuk, amelynek segítségével leukémiás betegeknél előre megmondható, hogy szervezetük nagy valószínűséggel miként fog reagálni a kemoterápiára. Ebből az egységcsomagból eddig Japántól, Ausztrálián át Amerikáig, a világ különböző pontjain értékesítettek már néhányat, nagyon jó visszajelzéssel, de a kinti engedélyeztetési folyamat folytatásához dollárban milliós nagyságrendű tőkére van még szükség. Emellett például olyan molekulák kifejlesztésén dolgoznak, amelyek hatásosabbá teszik a kemoterápiás kezeléseket. Párhuzamosan négy-öt kutatási témát futtatnak, amelyek egyike sem jutott még el – de nem egészen három év után még nem is juthatott el – a licenciák vagy az eredmények alapján létrehozott gyógyszerek értékesítéséig, arra tíz-tizenöt éven belül számítanak.

Üzleti angyalok és vezetőtársak

A Solvo eddig több száz millió forintot, illetve milliós nagyságrendű dollárt költött el fejlesztésekre – s ennek csupán töredéke jött már vissza árbevételként –, kisebb részét a saját laboratóriumában, nagyobb részét a budapesti, szegedi, debreceni egyetemekkel, akadémiai kutatóhelyekkel kötött szerződések alapján. A kft. az első feltőkésítési időszakán van túl, és napokkal a második nagy tőkeemelés előtt áll. Az induláskor a tulajdonosok saját pénze mellé főként „üzleti angyalok”, azaz magánszemélyek adták oda kockázati tőkéjüket.

– Bevallom, nagyon szerencsés voltam – mondja ifj. Duda Ernő. – A korábbi üzleti és emberi, valamint az amerikai kereskedelmi kamarán keresztül viselt funkcióm révén szerzett kapcsolataim segítségével kaptuk meg a befektetőktől az induláskor a bizalmat. Ma már természetesen vannak profi prezentációink, angol nyelvű, tartalmas website-unk, ötvenoldalas üzleti tervünk, közel hároméves pénzügyi kimutatásunk és egyre több bejegyzett szabadalmunk, de az alapításkor mindez még hiányzott.

– Ahogy hiányoztak azok az emberek is – folytatja az ügyvezető igazgató –, akikkel magam sem tudom, miként, sikerült elhitetnem, hogy ez a cég néhány év múlva a jelenlegi értékének a százszorosát fogja érni. Ezért, ha feladják a korábbi biztos helyeiket negyed- és feleannyi fizetésért, de minden esetben a cégben való tulajdonrészért cserébe, nem fognak rosszul járni. Itt van például dr. Búzás Norbert, aki 29 évesen lett Magyarország egyik legfiatalabb vegyészkandidátusa, s aki jelenleg Szegeden a gazdaságtudományi karon is tanít. Két hónapja se volt még a cégnél, amikor megnyert nekünk egy 20 millió forintos OMFB-pályázatot. Azóta is ahány kutatás-fejlesztési vagy más gazdaságélénkítő pályázaton elindultunk, mindig nyertünk, és a szabadalmaink kezelése is a legjobb kezekben van nála. A pénzügyi igazgatónkat, a negyvenes, amerikai Peter Rosariót még tanácsadóként ismertem meg. Én akkor két magyar feltalálót képviseltem, és a színtévesztés-korrigáló szemüvegükbe fektetett be több millió dollár kockázati tőkét. A Solvo indulásakor megkerestem, mert tudtam, hogy nekem egy profi pénzügyi igazgató kell, s ő tizenöt éves nemzetközi könyvvizsgálói tapasztalatát hozta be a cégbe.

– Egyébként – fűzi tovább mondandóját ifj. Duda Ernő – folyamatosan próbáltam a saját hiányos tudásomat másokéval kiegészíteni. Például mindenki bolondnak nézett, amikor hatodik emberként egy informatikai vezetőt, Hanzel Miklóst vettem fel. Minek egy ötfős cégnek erre külön ember? – mondogatták, én meg azt gondoltam, hogy agyrém, amikor nem működnek a számítógépek, és ha van három, magasan képzett és fizetett vezetőnk, akkor idejük nagy részében ne szoftvereket installálgassanak. S hadd említsem meg az orvosigazgatónkat, dr. Kapócs Gábort, aki az Egészségügyi Minisztériumban volt főosztályvezető, majd a Springer Kiadónak vezérigazgatója, a Literatura Medica orvostudományi kiadó alapítója és hosszú ideig vezetője. Az ő feladata a már a Solvo tulajdonában lévő és a fejlesztés alatt álló technológiák orvosi, egészségügyi alkalmazásának előkészítése és továbbfejlesztése. Új üzletfejlesztési igazgatónk pedig az a harmincéves dr. Fehér Arnold, aki a Boston Consulting Grouptól jött át hozzánk, és előtte az egyik nagy nemzetközi labordiagnosztikai cégnél szerzett értékesítési és menedzsmenttapasztalatokat.

Részvénytársasággá alakulás

Mire ez a cikk megjelenik, a Solvo Kft. már átalakult részvénytársasággá, amit elsősorban a tervezett újabb tőkeemelés indokol, valamint az, hogy a rt. szabályozottsága kifinomultabb, mint a kft.-é, tisztábbak az üzletrészek és az igazgatótanácsnak nagyobb a hatásköre. S mivel jelenleg már más nagyságrendű, klasszikus kockázatitőke-bevonásról folynak a tárgyalások a világ több pontján bejegyzett tőkealapokkal, ezek fontos szempontok. A személyes kapcsolatok azonban, ha másként is, mint az induláskor, most sem kevésbé meghatározók. Ezért is örül minden olyan találkozásnak ifj. Duda Ernő – például egy nemzetközi szakmai konferencián –, amikor az ismeretlennek hitt potenciális befektetőről kiderül, hogy hallott már a szegedi Solvoról.

– Ez az iparág annyira a bizalomra épül, hogy hiába küldtünk szét számtalan bemutatkozó levelet, hiába telefonáltunk bárhova ismeretlenül, az ajánlat elkerülhetetlenül a szemétkosárban kötött ki – meséli. – A legnagyobb csalódás az volt számomra, amikor az első nagy ügyfeleink elismerésére alapozva két nagyon népszerű, nemzetközi tudományos folyóiratban irdatlan pénzért hirdettük meg a szolgáltatásainkat, és még egy e-mailt vagy telefonhívást se kaptunk. Viszont, ha már sor kerül valamilyen személyes kontaktusra, megtörik az érdektelenség. S utána már el lehet jutni egészen addig a kérdésig, hogy a kockázati tőkés vajon mikor és milyen módon, a betett pénz hányszorosával szállhat majd ki a vállalkozásból. A mi esetünkben az általában jellemző vezetői kivásárlás szóba sem jöhet, hiszen magyarországi viszonyok között hatalmas összegekről van szó. Ami azonban igen, az vagy egy stratégiai kivásárlás, amikor például egy gyógyszergyár megvesz minket, vagy összeolvadás egy másik biotechnológiai céggel, esetleg a tőzsdére vitel, de ez nagyon megfontolandó ebben a stádiumban. Persze most, amikor még a tőkebevonásról tárgyalunk, az exit nagyon messze van, de ezeket a lehetőségeket a potenciális befektetővel jó előre kell tisztázni, mivel az ő célja természetesen ez.

Forgatókönyvek

A jövő? Ifj. Duda Ernő hosszas beszélgetésünk alatt végig érezteti, hogy tisztában van a vállalt kockázat mértékével. Sőt, ki is mondja, mekkora felelősség és stressz számára, hogy – mint az elismert tudós papa és ugyancsak tudós mama mellett a család egykori „fekete báránya” – nem csak a saját pénzével „játszik”. Mégis, arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha kutatásaik eredményeként nem jön be a „lottóötös”, mi lesz ha elbuknak, nemes egyszerűséggel feleli: – Ezen majd akkor gondolkodom.

– Van három forgatókönyvünk – teszi hozzá –, mindig a következő néhány hónapra, félévre, és készítünk hosszú távú terveket is, hogy hol szeretnénk lenni három–öt év múlva. De éppen most olvastam egy cikket arról, hogy azok a biotechnológiai cégek, amelyek nem képesek a piac változásainak megfelelően az üzleti modelljükön változtatni, hanem szigorúan ragaszkodnak az eredeti tervükhöz, nagyon gyakran elbuknak. A mienk kockázatos iparág, ez tény, de eddig még minden helyzetből jobban jöttünk ki, mint ahogy gondoltuk. Abszolút elégedett vagyok azzal, ahova eddig eljutottunk. A nagy döntés, ami előtt éppen most állunk, hogy két szögesen ellentétes befektetői ajánlat közül melyiket szorgalmazzuk. Az egyik sokkal több pénzt szeretne adni, mint amennyire a jelenlegi kutatási témáink mellett igényt tarthatunk, és azt kéri, hozzunk még újabb témákat. A másik kevesebb pénzt kockáztatna, mint amennyire minden kutatási témánk folytatásához szükségünk van, és azt mondja, hogy a projektek közül válasszuk ki azt az egyet, amelyikre koncentrálni fogunk. Decemberre, januárra valószínűleg eldől, melyik mellett szólt több érv, mint ellene.