– Véletlenül kezdtünk bútorokkal foglalkozni – vallja be Elek Márton, a Geppetto Design Stúdió tulajdonosa. – A kilencvenes évek közepén az öcsémmel, Mátéval készítettünk otthonra egy galériát, ami megtetszett az egyik ismerősünknek. Építettünk neki is, aztán egy harmadik embernek, végül egyik galéria követte a másikat. Pedig eredetileg semmi közünk a bútorokhoz. Én – ugyan műszaki főiskolát végeztem – korábban zenekart menedzseltem, Máté pedig szociológusnak tanult. De a családban valahogy mindig magától értetődött, hogy ha építeni, tervezni kell valamit, azt magunk tesszük. Ebből nőtt ki a Geppetto, miután 1996-ban úgy döntöttünk, hogy ha a környezetünkben lévőknek ennyire tetszenek az általunk kitalált bútorok, miért ne próbálhatnánk meg eladni ezeket. Ismerősünktől béreltünk egy száz négyzetméteres műhelyt, és barátunk, Kovács Dénes – azóta kivált a cégből – csatlakozott hozzánk. Az első négy-öt év volt a tanulóidő. Ismerkedtünk az anyagokkal, a hasznosítható technológiákkal. Miután egyikünk se tanulta a mesterséget, semmilyen korlát nem létezett számunkra, minden anyag potenciálisan használható volt. Talán éppen ebből fakad a Geppetto-dizájn formavilágának és anyaghasználatának újszerűsége. Majd 1999-ben meghívást kaptunk az Absolut Design kiállításra, a Hajógyári szigetre. Itt megismerkedtünk a szakmabeliekkel, sőt néhány megrendelés is született. Azóta folyamatosan részt veszünk kiállításokon, és folyamatosan érkeznek ügyfelek.

– Miből finanszírozták az indulást?

– Szerencsések voltunk, mert a műhelyre alig kellett költeni, illetve mindent magunk csináltunk úgy, hogy a kezdetekben senki nem kapott fizetést. Majd amikor eladtunk egy galériát, az árából gépet vettünk. Így fejlődtünk lépésről lépésre, és bővült a cég létszáma is. Ma úgy harminc munka fut párhuzamosan az egyszerű íróasztal-megrendeléstől egészen a komplett lakásberendezésig. Ez évente körülbelül száz bútort jelent. Ezt viszont már nem lehet egyik napról a másikra finanszírozni, ezért három évvel ezelőtt különválasztottuk a gyártást és a tervezést, vagyis az asztalosok kiváltak, és önálló céget alakítottak. A gépeket megvették tőlünk, és ma kizárólagos szerződéssel gyártják az általunk tervezett bútorokat. Az öcsémmel pedig tervezőirodát hoztunk létre. De miután ezek dizájnbútorok, és a gyártásukhoz nem elég csupán az asztalosmesterséghez érteni, fontos, hogy a gyártást továbbra is azok az emberek végezzék, akikkel együtt tanultuk a szakmát, és magukénak vallják a Geppetto-szellemiségét. Egy ismerősöm mondta, hogy ezt a szervezeti változást a szakirodalomban úgy hívják: outsourcing, azaz tevékenységkihelyezés. Nálunk – anélkül, hogy ismertük volna magát a kifejezést – az élet kényszerítette ki, hogy amit lehet, irodán kívül végeztessünk. Én soha nem tanultam vállalatirányítást könyvből, ám racionálisan végiggondolva a problémát, mindig megtaláltam az optimális megoldást, és eddig még nem csaltak meg az érzéseim.

– Látszólag töretlenül ível felfelé a Geppetto pályája. Soha nem volt olyan pont, amikor legszívesebben feladta volna?

– Dehogynem. Az elmúlt két évben talán már ritkábban, de korábban mindig történt valami. A kilencvenes évek végén, pont, mire sikerült a szükséges gépeket beszerezni, kirabolták a műhelyt, és mindenünket elvittek. Hiába volt megrendelésünk, nem volt mivel gyártani. Ahhoz pedig nem volt tőkénk, hogy mindent újból megvegyünk, ezért kénytelenek voltunk lízingelni a nélkülözhetetlen masinákat. Amikor másodszor is betörtek, a megrendelőinktől kértünk anyagi segítséget, máskülönben nem tudtuk volna teljesíteni a vállalásainkat. Szerencsére az egyéni dizájnbútorok tervezése során olyan bizalmas kapcsolatba kerülünk az ügyfeleinkkel, hogy ez nem okozott problémát. Sokszor tűnik úgy, hogy értelmetlenül fektetünk be milliókat. Tavaly például az utolsó pillanatban derült ki, hogy a Műcsarnokban a Bútor Trend 2002 kiállításon nem lesz Mai Magyar Bútor szekció, de addigra mi már készen voltunk egy vadonatúj kollekcióval, megcsináltattuk a szerszámot is a gyártásához. Tehát egy év munka és körülbelül négymillió forint állt benne. Ráadásul a bútor anyagát – az alucobondot, ami két alumíniumlap között egy zsíros műanyag csík – a svájci gyártójától ingyen kaptuk, annak fejében, hogy az ebből készült bútor megjelenik a kiállításon. De szerencsére szeptember végén a londoni 100% Design kiállításon be tudjuk mutatni a kollekciót, így mégsem ment kárba a befektetett tőke. Persze a külföldi kiállításon való megjelenés további pénzbe kerül. A Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztunk az új iparművészeti alkotás létrehozására kiírt támogatásra. Kérdés, hogy megkapjuk-e. De ha nem, valahogyan akkor is ott leszünk Londonban. Kisebb-nagyobb problémák mindig vannak, és lesznek is, de ahogy mondtam, bízom a megérzéseimben. Megpróbálok mindig előremenekülni.

– Barátoknak bútort készíteni, vagy bútortervezésből élni, nem ugyanaz. Hogyan idomult ehhez a cég filozófiája?

– Ma is hárman, Buzogány Ildikó, az öcsém és én tervezzük a bútorokat. Amikor Kovács Dénes kivált a csapatból, új alapokra helyeztük a cég működését. Megpróbálunk a tervezésben is előre gondolkodni, és komplett, koherens bútorcsaládokat készíteni. Pár évre előre van programunk, és az a célunk, hogy belátható időn belül saját bútorválasztékkal és katalógussal tudjunk megjelenni a piacon. Most már van olyan hálószobánk, amiből több mint ötven darabot adtunk el, és persze emellett továbbra is készítünk egyedi bútorokat. Ezek különleges, inspiráló feladatok, de a cég hosszú távú működését a folyamatosság jelenti. Azt is éreztük, hogy a növekedéshez kevés csupán egy viszonylag szűk réteg számára bútorokat készíteni. Ma már például tárgyakat is tervezünk. Szerintem viszonylag kis befektetéssel lehet piaci előnyhöz jutni egy-két ötletes dizájnnal, ha azt sikerül valamelyik nagynevű forgalmazónak – például az Alessinek – eladni. Foglalkozunk építészeti projektmenedzsmenttel is. Tavaly már bruttó hetvenmillió forintos forgalmat értünk el, amiben nagy része van annak, hogy a Geppetto volt a műszaki tervezője a Phillip Morris cég bevásárlóközpontokba kihelyezett üzleteinek. Mindezek ellenére a fő profilunk továbbra is az egyedi bútorgyártás.

– Mekkora a verseny az önök piacán?

– A tervezésben viszonylag kicsi, hiszen a dizájnbútor nálunk még csak szűk réteget érdekel. A bútorgyártásban viszont annál élesebb. Ha valaki kész tervvel érkezik hozzánk, biztos, hogy nem mi vagyunk számára a legolcsóbb megoldás. A tudásunk és a munkánk színvonala mégis sokakat meggyőz. Azzal igyekszünk előnyhöz jutni, hogy a vevőknek kényelmes szolgáltatást biztosítunk. Nem a mi elképzelésünket szeretnénk feltétlenül rájuk erőltetni. Rászánjuk az időt, hogy megismerjük az életstílusukat, igényeiket. Hosszasan beszélgetünk velük, és olyan bútort próbálunk alkotni, ami valóban a sajátjukká válik. Látványtervet készítünk számukra, a kész bútort házhoz szállítjuk, összeszereljük, és kitakarítjuk magunk után a helyiséget. Tehát mi az import dizájnbútor hazai alternatíváját szeretnénk adni, és nem is feltétlenül olcsóbban, inkább számos pluszszolgáltatással kiegészítve. Az erősségünk, hogy szeretjük a munkánkat, és ezt az emberek érzik. Egy kiállításon például az egyik látogató, miután órákig ült az egyik fotelunkban, azt mondta: „Jó nektek, hogy nincs más dolgotok, csak harmóniát teremteni.” Persze azt kevesen értékelik, hogy egy-egy látszólag semmiségen hónapokat dolgozunk. Sokan nem az alkotás értékét keresik, csak az olcsó asztalost. Ez viszont nem a Geppetto.

– Hogyan tovább?

– Tavaly összesen száznegyven ügyfelünk volt, idén az első három hónapban ötvenöt. A fejlődés érdekében a következő lépés, hogy a tervezőirodáról le kell választani a kereskedelmi tevékenységet is, és akár külső céggel megoldani. Ezért erőltetjük, hogy minél szélesebb saját kollekciónk legyen, komplett kiszerelésben: katalógus, árlista, színválaszték, csomagolás. Ez előfeltétele annak, hogy a kereskedelmi tevékenység önálló üzletággá válhasson. Mindez viszont befektetést igényel, ami már nem az „eladok egy galériát, veszek egy gépet” kategória. Másrészt szeretnénk elérni, hogy a nagy kereskedelmi vállalatok keressenek meg minket azzal, hogy tervezzünk számukra bútort, mert a mi stílusunkban látják a maguk üzleti sikerét. Ez egy másik, szintén előremutató út.