Arról lehet vitatkozni, hogy üzlet és mûvészet kizárja-e egymást a filmiparban, vagy nem; az Amerikából a világba áramló alkotások leginkább arról tanúskodnak, hogy ritkán találkozik e kettô. Robert Lovy, a nemrégiben Magyarországon magyar–amerikai koprodukcióban forgatott, majd az idei hazai filmszemlén is bemutatott Mix címû film „amerikás magyar” producere máshonnan közelíti meg a kérdést:

– Európában valóban elsôsorban az amerikai akciófilmeket, az úgynevezett pop corn-mozikat vetítik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy más típusú, intellektuális szórakozást kínáló amerikai film nem készül. Ezek többsége lényegesen alacsonyabb, négyszázezer és hatmillió dollár közötti költségvetéssel – gyártási és marketingkiadással – születik, elsôsorban a független stúdiók mûhelyeiben. Csakhogy, úgy tûnik, Európa ezekre ma nem kíváncsi. A Hollywoodot fémjelzô tíz nagy stúdió viszont vállalja, hogy nagy nyereség csak nagy kockázattal van, vagyis ha üzletet látnak egy forgatókönyvben, akár a százmillió dolláros invesztíciótól sem riadnak vissza.

Nyereséget viszont csak akkor realizálhatnak a stúdiók, ha a kétszázötvenmillós Amerikán kívül az európai országokban is vetítik ezeket a filmeket. Erre pedig akkor van esély, ha sztárszínészek, illetve sztárrendezô neve díszíti a stáblistát, és némi szex vagy erôszak is kerül a vászonra.

Nagy üzlet, nagy kockázat

Amikor egy stúdió fantáziát lát egy forgatókönyvben, költségvetést kér rá, és ha a producer által kalkulált összeg a várható sikerhez képest túl magasnak tûnik, visszadobja, hogy erre nincs ennyi. Ekkor jönnek a megszorító intézkedések: olcsóbb színészek, kevesebb trükkhatás. Hollywoodban a színészeket és rendezôket A, B, C listán tartják számon. Az „A” kategória a legdrágább, a „C” a legolcsóbb. A rendezô által megálmodott színész pedig vagy belefér a büdzsébe, vagy kell egy olcsóbb a listáról.

– Az elsô forgatókönyvem témája megtetszett a Columbia Tri Star stúdiónak, de a húszmillió dolláros költségvetésemet nem tartották elfogadhatónak. Egymillió dollár alá kellett szorítanom. Így kénytelen-kelletlen lemondtam az általam eredetileg elképzelt színészekrôl, és a negyven trükk helyett lett öt – meséli Steven Lovy, a Mix fiatal rendezôje, a producer testvére. – Más stúdiók is érdeklôdtek az eredetileg húszperces vizsgafilmnek készült forgatókönyv nagyfilmes változata iránt, ám mindössze a forgatókönyvet, vagyis az ötletet vásárolták volna meg, hogy azután az általuk kiválasztott rendezôre bízzák a megvalósítást. Hiszen egy stúdió a pénzén kívül a hírnevét is kockáztatja, amikor piacra dob egy filmet.

Tény, hogy hatalmas üzleti lehetôség, de kockázatos vállalkozás is filmet készíteni. Ma tíz filmbôl három-négy hoz profitot, a maradéknak a fele nullára fut, fele veszteséges. Míg tíz évvel ezelôtt ha egymillió dolláros gyártási költséggel jó film készült, az alkotók és befektetôk biztosra vehették, hogy nyereséges lesz. Ma már ez nincs így.

A siker ára

A Mix költségvetése nem érte el az egymillió dollárt.

– Ahhoz, hogy a befektetett tôke megtérüljön, minimum ötszázezer embernek kellene megnéznie a filmet a mozikban – mondja Steven Lovy, aki tisztában van azzal, hogy a közelmúlt hazai filmgyártásának történetében ezt a nézôszámot eddig mindössze a Valami Amerika címû produkció érte el 2002-ben. Hogy mégis Magyarország mellett döntöttek, annak több oka volt: egyrészt az önéletrajzi elemeket is tartalmazó történetet mindenképpen magyar helyszínen kellett forgatni. Másrészt viszont így sikerült megtartani a jogokat.

A filmet magyar partnerrel, Cirkó Józseffel, a HCC Happy Crew Company ügyvezetôjével mint producerrel forgatta itt az amerikai testvérpár. A Mix gyártási költsége egyébként eléri azt a nagyságrendet, amellyel a szakemberek szerint egy magyar játékfilm már gazdálkodhat; általában 160–250 millió forintot lehet összegyûjteni az állami támogatásból és szponzorációkból. Persze, forgatókönyvtôl függôen, 300-500 milliós költségvetés lenne reális, vagyis a rendezôknek nálunk is áldozatot kell hozniuk azért, hogy leforgathassák a megálmodott forgatókönyvet. Csak a nagyságrend más, és nem csak a költségeket tekintve. A mozikban 8–10 hétig vetítik a filmet, azaz ennyi idô áll rendelkezésre, hogy elérjék a szükséges nézôszámot; a hazai piacon, ahol a magyar filmek legtöbbjét mindössze 1-2 ezer ember nézi meg, a 100-500 ezres nézôszám elérése a siker.

Mostanáig a magyar filmek zöme elsôsorban mûvészi igénnyel készült, ám ez csak egy szûk réteget érdekelt. Az utóbbi években már célzottan „közönségfilmek” is születnek; ilyen a huszonéves korosztályt megcélzó Mix is, amelyet az elsô héten 10 ezren láttak. A film egyik koproducere, az SPI International tervei között szerepel szlovákiai, cseh és lengyel forgalmazás is, az alkotópáros pedig Nyugat felé szeretne terjeszkedni. Így már valószínûbb, hogy a beruházás nyereséges lesz.

Új törvény, új esélyek

A hazai filmipar szempontjából a külföldi forgalmazásnak azonban ennél távolabbra mutató hatásai vannak: a külföldön is jól eladható filmek beruházókat vonzanak.

– Úgy tûnik, a rendezetlen hazai filmszakma és filmipar rendbetételére az elsô lépés tavaly decemberben megtörtént – tér át a szabályozási háttérre Cirkó József. – 2004. áprilistól hatályos az új filmtörvény, amellyel túlnyomórészt a szakma is elégedett.

Megszülettek a régóta hiányzó mûfaji meghatározások, kategorizálták a játékfilmek esetében, hogy mi számít magyar alkotásnak, koprodukciónak, és nevesítették a bérmunkát is; ezzel tisztázódott, hogy ki milyen támogatásért, illetve adókedvezményért folyamodhat.

Azok a hazai befektetôk, akik a magyarországi filmgyártásba invesztálnak, ez évtôl 20 százalékos adókedvezményre jogosultak, ami a külföldi tôkét és a bérmunkát könnyebben Magyarországra csábíthatja. Ha például egy 800 millió forintos, koprodukcióban készülô film költségvetésébôl a koproducerek 600 millió forintot költenek Magyarországon, a magyar partner az adókedvezmények révén 120 millió forintot azonnal a magáénak érezhet.

– Vagyis indulótôkét generál a törvény, és ily módon a forgatókönyvet is könnyebb eladni a külföldi piacokon. Ez komoly fejlôdési esély a hazai filmipar számára – hangsúlyozza a szakember.

A törvény hiányosságai közé sorolja Cirkó József többek között, hogy nem kellôen rendezi egyes szakmai csoportok helyzetét. A többek között a produkció irányításáért és a szükséges pénz összegyûjtéséért felelôs szakember, a producer például a nyugati filmiparban társalkotóként jelenik meg, míg Magyarországon továbbra sem került a helyére. Probléma maradt, hogy a költségvetési támogatás odaítélése még mindig centralizált, a Magyar Mozgókép Közalapítvány osztja el.

A kulturális minisztérium tavalyi ígérete szerint 2004-ben 6,5 milliárd forint, 2005-ben 8 milliárd, 2006-ban pedig 10 milliárd forint áll majd a magyar filmipar rendelkezésére, jóllehet ennek csak 20-25 százaléka marad filmkészítésre. A nagyobb részét elviszi a filmiparhoz kapcsolódó szervezetek költségvetése, illetve a filmek forgalmazásának és terjesztésének támogatása.

Tízszeresére nôhet a hazai gyártás

Ha sikerül, öt éven belül 30–40 milliárd forintos szintre bôvülhet a hazai filmipar bevétele, állítja a szakember, és szemben a mai 1000-1500 fôvel, úgy 5-6 ezer embernek ad majd munkát. 2002-ben – régóta ez volt a hazai filmipar legjobb éve –, az állami támogatást is figyelembe véve, több mint 9 milliárd forint mozgott az ágazatban; ebbôl 5 milliárdot a bérmunka hozott, a reklámfilmbevétel meghaladta a 2 milliárdot, és úgy 1,5 milliárd forintért magyar játékfilm készült. 2003-ban már csak 3,5 milliárd forint volt az összforgalom. A csökkenés oka a külföldiek elfordulása.

– A hazai piac nem tudta felvenni a versenyt a cseh vagy román infrastruktúrával, miközben az árak elérték az osztrák, spanyol vagy olasz szintet – mutat rá a problémára a producer. – Ahhoz, hogy az elképzelt növekedésbôl valóság lehessen, a mûtermi és eszközkapacitást a jelenlegi öt-hatszorosára kell bôvíteni, és vonzóvá tenni a hazai terepet a bérmunka- és a koprodukciós filmek számára. A törvény elvileg megteremti a lehetôségét, hogy a hazai filmipar európai szinten versenyképessé váljék, ehhez azonban partnerekre is szükség van. Vagyis az állam után most a producereken a sor.