Az építőipari termelés volumene az előző kormányzati ciklus alatt évi átlagban csaknem 10 százalékkal növekedett. Ez a magyar gazdaság egészére jellemzőnél jóval dinamikusabb növekedés 2002-ben már-már hihetetlen mértékben felpörgött, a termelés bővülése 20 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. Az építőipar igazi húzóágazattá vált.

Átalakuló megrendelői kör

A kilencvenes évek végén a vállalati és a költségvetési szektor adta az építés iránti kereslet döntő többségét. A kedvező konjunktúra hatására az ipari, a kereskedelmi, a távközlési és az idegenforgalomhoz kapcsolódó beruházási tevékenység élénk volt, s ez az építés iránti igények gyors növekedésében is testet öltött. A lakásépítés viszont történelmi mélypontra esett vissza; hasonlóan kevés lakás csak az ötvenes években épült Magyarországon. Az állam, az önkormányzatok és gazdálkodói szféra szinte teljesen kivonult erről a területről, a lakosság a finanszírozásban magára maradt.

Az állami kamattámogatású hitelkonstrukciók megjelenése, az igénybe vevők körének kiszélesedése, a felhasználási célok fokozatos bővülése, a bérlakás-építési programok beindítása ösztönzőleg hatott: a lakásépítés jelentősen növekedett, bár a kormányzati elképzelésektől még így is elmaradt. Az új lakások piacán előretört a vállalkozói építés a házilagos kivitelezés rovására. A társasházi lakások aránya a korábbiaknál jóval nagyobb lett, a családi házak építése visszaszorult; ezzel csökkent az új lakások átlagos alapterülete. A lakásépítési piac területileg tovább koncentrálódott: Budapesten és a nagyvárosokban jelentősen nőtt, a kisvárosokban és a községekben csökkent az építési kedv.

A választások közeledtével meglódultak az állami és az önkormányzati finanszírozású beruházások. Az előbbiek az építési szerkezet átalakulását is magukkal hozták 2002-ben: a mélyépítés (idetartozik az utak, hidak, vasúti pályák, környezetvédelmi, vízgazdálkodási és árvízvédelmi műtárgyak építése) aránya jelentősen nőtt a magasépítés rovására.

Az építési piac motorjaivá tehát főként az állami és a lakossági megrendelések váltak. A gazdasági növekedés lassulása, a világgazdasági recesszió elhúzódása erőteljesen visszafogta a vállalatvezetők építkezési terveit. A gyorsan növekvő szektorokban – a kereskedelem és a távközlés területén – ugyan nőtt az építési kereslet, de különösen az exportérzékeny szektorokban visszaesett.

Az ágazat gondjai

Bár az ágazat a magyar gazdaság egyik leginkább versenyzői szektora, és az elmúlt időszakban sokat tett a minőség, a versenyképesség javítása érdekében – például egyre terjednek az unió piacán megkövetelt minőségbiztosítási rendszerek –, a kivitelezés színvonala nem mindig megfelelő: szakértői vélemények szerint az projektek egyharmadánál merülnek fel minőségi kifogások.

A legfőbb gond a tőkehiány, a vevők laza fizetési fegyelme és a tisztességtelen verseny széles körű elterjedtsége. A saját tőke aránya az összes forráson belül 10 százalékponttal alatta marad a gazdaság egészét jellemző mutatónak, tehát a cégek gazdálkodását kiemelkedően magas arányban finanszírozzák külső tőkeforrások. A vállalatok többsége – beleértve a fővállalkozásra alkalmas nagyobb cégeket is – nem elég tőkeerős, és ez hosszabb távon kedvezőtlen hatással lehet a versenyképességre; márpedig az uniós belépés újabb kihívás elé állítja a hazai vállalkozásokat. Számos megrendelő a kivitelezőtől várja az építési projektek finanszírozásának megszervezését is, ami – a hitelhez jutás költségei miatt – kedvezőtlenül hat a jövedelmezőségre.

A vállalkozók véleménye szerint az inkorrekt piaci akciók a leggyakrabban az építőiparban fordulnak elő. Az építési piac szabályozatlansága, a közbeszerzések eljárási rendjének kiforratlansága a tisztességtelen magatartás melegágya. A feketefoglalkoztatás pedig széles körben elterjedt költségcsökkentési eszköz az ágazatban.

Az erős konjunktúra jele, hogy számos szakmában és területen immár jelentős a képzett munkaerő hiánya.

Kicsik és nagyok

A magyar építési szektor méretstruktúrája többé-kevésbé megfelel a hazánkhoz hasonló méretű nyugat-európai országokénak. A sok ezer kisvállalkozás mellett viszonylag kevés nagyvállalat működik; mindössze kilenc az 500 fő felett foglalkoztató cég, de ők realizálják az összes árbevétel csaknem egyharmadát.

Az elmúlt időszakban jelentős tőkekoncentráció ment végbe – erre a közeljövőben is számítani lehet –, a piaci verseny rostája mellett ebben szerepet játszottak cégfúziók is. A nagyobb cégek – a versenyben való jobb helytállás, illetve a hatékonyabb lobbizás érdekében – konzorciumokba tömörülnek, sőt akár egyesülhetnek is. A kisvállalati siker receptje ebben az ágazatban – ahol egy-egy építési feladat elvégzésére számos vállalkozás fog össze, alkot hierarchikus rendszert – az, hogy az adott cég egy-egy részterületen speciális szaktudás és tapasztalat birtokába kerüljön, s itt kiemelkedő hatékonyságot és minőséget produkáljon.

A hazai építőipari cégek jórészt csak a belföldi piacon jelennek meg, külkereskedelmi kapcsolataik minimálisak. Az építési szolgáltatás exportja – ami a bérmunka egy formája – az ágazat összes árbevételének alig 2 százalékát tette ki 2001-ben.

Az iparágban jelentős a külföldi tőke szerepvállalása, részaránya az összes jegyzett tőkén belül csaknem egyharmadot tesz ki. Az uniós csatlakozás után további tőkebeáramlás várható. Az átlagos profitráta – az erős verseny következtében – alatta marad ugyan a magyar gazdaság egészét jellemző mutatónak, de az építési piacnak jelentős a növekedési potenciálja, s ez bizonyára ébren tartja a külföldi befektetők érdeklődését.

Ez évi tendenciák

Az építési piacon 2003-ban is az állam és a lakosság által finanszírozott beruházások jelentik a fő hajtóerőt. Folytatódnak az út- és hídépítések, a vasútipálya-korszerűsítések, az árvíz- és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére irányuló akciók. A jelentős államháztartási hiány miatti várható takarékossági intézkedések – legyenek azok bevallottak vagy csendben végrehajtottak – elsődleges célpontja viszont általában a beruházási előirányzatok lefaragása. Ezért nem kizárt, hogy idén lelassulnak a költségvetési pénzekből megvalósítandó beruházási projektek.

Az új lakások építése – a hitelfeltételek változása ellenére – továbbra is jó üzlet, a piaci szegmens ebben az évben is bővül: 33-34 ezer új lakás épül fel. Az eddig elbírált és elnyert pályázatok pedig 10 ezer lakás teljes felújítására adnak lehetőséget országszerte, s várhatóan a panelrehabilitációs program is nagyobb sebességre vált.

A gazdálkodószféra igényei viszont továbbra is mérsékeltek maradnak, bár a nagy kereskedelmi láncok terjeszkedése folytatódik, s a döntően állami támogatással épülő idegenforgalmi fejlesztések sem maradnak abba. A mezőgazdaságban viszont továbbra is erős a bizonytalanság, jelentős az információ- és a tőkehiány, emiatt idén sem várható az agrárberuházások élénkülése. Az ipar, s különösen annak exportvezérelt része egyelőre várja a világgazdasági konjunktúra felpörgését, amire az iraki konfliktus rendeződése után van esély, de ez az idei építési terveket már nem fogja érdemben befolyásolni.

A gazdaságkutatók és a menedzserek egyetértenek abban, hogy idén az építési piac bővülési üteme jelentősen lelassul. Az év első két hónapjára vonatkozó statisztikai adatok az építőipari termelés 10 százalékos csökkenését jelzik az előző év azonos időszakához képest. Ez az átlagosnál jóval keményebb tél egyik következménye is lehet. Derűlátásra adhat viszont okot, hogy a vállalatok szerződésállománya reálértékben 28 százalékkal magasabb, mint volt 2002 februárjában. A GKI Gazdaságkutató Rt. tavaszi vállalati, vállalkozói felmérésének válaszadói az építőipari termelés volumenének 2-3 százalékos növekedésére látnak esélyt 2003-ban.

Kilátások hosszabb távon

Az Euroconstruct, az európai építési piac elemzésével foglalkozó intézet a magyar piac terjedelmének 6 százalékos bővülésére számít. Ez több mint kétszerese az európai és csaknem háromszorosa a nyugat-európai átlagnak. Mindezek alapján 2003-ban az építőipari kibocsátás 4 százalék körüli bővülése a leginkább valószínű.

A hosszabb távú kilátások azonban kedvezőek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás olyan fejlesztési igényeket generál a közlekedési, a vízügyi, a környezetvédelmi és az urbanizációs infrastruktúra területén, amely jó időre feladatokat ad az e területeken dolgozóknak.

A lakásállomány mennyiségi és minőségi megújítása is halaszthatatlan feladat. A világgazdasági fellendülés és ehhez kapcsolódóan a magyar gazdasági növekedés felgyorsulása a vállalati szféra építés iránti igényeinek bővülését is ösztönözni fogja.

Petz Raymund