Már a verseny hírére, a villamosenergia-liberalizáció tavalyi startja előtt fontosnak tartották a hazai energetikai cégek, hogy árkönnyítésekkel alapozzák meg kapcsolatukat a fogyasztókkal. Átlagosan 9100 forint megtakarítást ígértek havonta például az újpesti, káposztásmegyeri és angyalföldi lakótelepek háztartásainak az Electricité de France képviselői, amikor megépítették a városrész új erőművét. S hasonlóan vitte lefelé szolgáltatásai árát az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt., amikor Sopronban speciális feltételeket teremtett a Transelektro Rt. által épített lakópark energiaellátásához.

Maga a piacnyitás 2003 januárjában következett el, ekkor lett hatályos az új villamosenergia-törvény.

Az első év tapasztalatai

Elsőként a nagyfogyasztók – akiknek egy helyen mért éves villamosenergia-felhasználása meghaladta a 6,5 gigawattórát – kapták meg a jogot, hogy válasszanak, és a közüzemi szerződést felmondva új partnert keressenek maguknak.

Az első időszakban tartózkodók voltak, nem látták tisztán, milyen előnyökkel számolhatnak; pontosabban számolhatnak-e valóban mindazzal, amivel kecsegtették őket; ám ha látják, hogy legalább olyan biztonsággal kapják az áramot, mint megelőzőleg, és olcsóbban jutnak hozzá, akkor a piac aktív résztvevőjévé válnak. Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) energetikai helyettes államtitkára egyévnyi tapasztalat birtokában – és az államigazgatás részéről a piac további nyitásának terve ismeretében – ezzel magyarázza, hogy 2003-ban a gyenge kezdés után sokkal gyorsabban léptek be a cégek a liberalizált piacra, mint gondolni lehetett volna. Amihez persze az is kellett, hogy legyen kínálat szabad kapacitásból, amelyet a közüzemi árnál olcsóbban, szállítási garanciákkal lehetett értékesíteni, és hogy a szabályozás is működőképesnek bizonyuljon.

A folytatás a piac továbbnyitása. A szabályozást azonban meg kívánja változtatni az államigazgatás. Egyrészt az eddigi tapasztalatok – hiszen a hatályos törvényt még 2001-ben fogadták el, a bevezetésre adott két-, illetve hároméves türelmi idővel –, másrészt az európai uniós tagság miatt; az unió ugyanis időközben megalkotta új irányelveit, s hatályba is lépteti őket július 1-jén.

Bonyodalmak sokasága

A tervezett törvénymódosításban a legegyszerűbb passzus az, hogy július 1-jétől ki kell nyitni a piacot minden, nem lakossági fogyasztó, majd 2007. július 1-jétől valamennyi fogyasztó számára. Ennél jóval bonyolultabb teendő a rendszerirányítás problémáinak megoldása és a versenypiaci jogszabályok, valamint a biztonságos áramellátás érdekében korábban kötött hosszú távú áramvásárlási szerződések közötti összhang megteremtése. Ez utóbbival volt kénytelen szembenézni a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. a múlt esztendő során.

– Nem szerencsés, hogy a hosszú távú, 1995-ös és 1996-os keltezésű magánjogi áramvásárlási szerződéseket az új jogszabályok hatályba lépése érvényben hagyta – mondta a Piac és Profit kérdéseire válaszolva Pál László vezérigazgató. – Ugyanakkor, miközben a törvény szerint az MVM-ből kivált a rendszerirányítási ágazat, az rt.-nél maradt számos beszerzési és értékesítési kötelezettség, bonyodalmak sokaságát okozva.

Az áramszállító megválasztásának joga tavaly körülbelül 350 cégnek adatott meg. Közülük mintegy ötven élt is a lehetőséggel – ők az áramigény 18 százalékát jelentik –, és kilépve a szabadpiacra valamennyien megtakaríthattak az áramköltségeikből. Az összes fogyasztás 82 százalékát kitevők tehát maradtak a közüzemi ellátásban, ahol viszont a többiek kiválása költségnövelő tényezőként hatott. A közüzemi rendszer ugyanis a szabályozás – egyébként a szakértők által előre jelzett! – hibája miatt keresztfinanszírozta a szabadpiac néhány területét.

Végül is két menetben került sor a közüzemi ellátásban áremelésre, és a második, augusztusi, ármódosítás – a korábbi diszkriminatív finanszírozással szemben – már kezelhető egyensúlyt eredményezett az MVM számára. Pál László emlékeztetett rá: az Orbán-kormány intézkedései nyomán 2001-ben közel 50 milliárd, 2002-ben 38 milliárd forint üzemi vesztesége keletkezett a Magyar Villamos Műveknek. A tavalyi árváltoztatásoknak is betudhatóan – és a keményebb, sikeresebb üzleti tevékenységnek, valamint a belső működési költségek lefaragásának köszönhetően – mára ez lecsökkent 1–1,5 milliárd forintra.

Visszatérés a szabadpiacról?

A legnagyobb fogyasztók kereskedelmi kiszolgálására a múlt évben kezdte meg működését az MVM leányvállalata, amely – a nemzetközi háttérrel rendelkező, európai súlyú nagyvállalatok hazai leányvállalataival versenyezve – a szabadpiac egyharmadát tudta megszerezni magának. Mire 2004 közepén életbe lép az új árampiaci EU-direktíva, már másfél éves közvetlen üzleti gyakorlattal rendelkezik a társaság.

Pál László azonban nem számít boomra. Egyrészt azért nem, mert a szállítóváltás a fogyasztó részéről is komoly szakértelmet igényel, s a kisebb vállalatok ezzel még nem rendelkeznek. Igaz, a kínálat sem elegendő. De a legfőbb ok a villamos áram európai árának alakulása: a múlt év nyarán az úgynevezett zsinórszállítási árak Németországban 24-25 euró körül voltak, szeptemberben már 35-37 euróra mentek fel, s ez év január közepén sem csúsztak mélyebbre 33-35 eurónál. Tehát a szabadpiaci árak emelkednek, míg az MVM által hosszú távú szerződésben rögzített árak stabilak. Emellett – ahogyan azt az energetikai helyettes államtitkár is említette – az úgynevezett határkeresztező kapacitás díjai is megemelkedtek az év végi aukció során, azaz drágább az import is. Pál László mindezek összegzéseképp azt vélelmezi, hogy egyes nagyfogyasztók vissza fognak térni a közüzemire a szabadpiacról.

Más a gáz

A 2004. január 1-jén megnyitott gázpiac szabályozásába a jogalkotóknak már sikerült beépíteniük az unió direktíváinak legjavát. A piacnyitás – csakúgy, mint az áram esetében – a nagyfogyasztók meghatározott körét teszi kedvezményezetté, a kör július után bővülhet majd. Tekintettel a földgáznak a villamos áramtól eltérő fizikai természetére, az előírások itt kitérnek a termékszállítás, -tárolás speciális feltételeire, azok fenntartásának, fejlesztésének finanszírozására s az ezekkel összefüggő árképzés módjára is.

Hatvani György hangsúlyozta, hogy a jogi értelemben nyitott gázpiac üzleti kinyílása sokkal inkább függ a meglévő műszaki, technológiai feltételektől, mint az áram esetében. A kérdés az, hogy van-e, lesz-e elég olcsó gázkínálat, illetve lesz-e elég olyan fogyasztó és kereskedő, aki vállalja e piac esetleges kockázatait.

A januári startnál mindenesetre hét engedélyt kapott kereskedő cég már ott volt. A szabadpiaci kilépést bejelentő két nagyfogyasztó, a BorsodChem és a TVK pedig – utalt a mértékekre Hatvani György – az éves hazai összes felhasználás öt százalékát képviseli. S ez kezdetnek nem rossz. A két vegyipari cég ráadásul Észak-Magyarországon található, ott, ahol már korábban is gondolkodtak arról, hogy a Szlovákiát átszelő nemzetközi gázvezeték úgymond „megcsapolható”, a fizikai közelsége miatt.

Sajnos, rontja a helyzetet, hogy a gázpiacnyitáshoz az utolsó pillanatban jelentek meg a jogszabályok, ezért többen, akik előtte aktív együttműködést ajánlottak a felhasználóknak, egyelőre – nem tudván felmérni kockázatukat – mégsem kerülhettek pozícióba. Éppen ezért például a BorsodChem nem kötelezte még el magát egész éves szerződéssel a gázszállítójának, mert bízik abban, hogy az alternatív gázkínálók száma a tavasz folyamán megnő, s akár négy-öt potenciális partnerrel is tárgyalhat a második félévi üzleti lehetőségekről.