Április közepe óta mindössze egyetlen kereskedési napon haladta meg a hazai részvénypiac forgalma a 20 milliárd forintot, június eleje óta pedig már a 10 milliárdot sem mindig éri el. A nemzetközi tőzsdei hangulat, amelyre a döntő hatást az USA piacai gyakorolják, és amely ha akarjuk, ha nem, alaposan meghatározza a budapesti eseményeket, hasonlóképpen bizonytalan: a Dow Jones ipari átlag 10–11 ezer pont között ingázik, míg a Nasdaq Composite-index (a high-tech-részvények ármozgását tükrözve) stabilizálódni látszik valamivel 4000 pont alatt. A sorozatos kamatemelések az első jelek szerint megtették hatásukat, erre utaltak a június első felében sorra megjelenő makrogazdasági adatok (a fogyasztás növekedési ütemének mérséklődése, enyhülő munkaerő-piaci feszültségek), de még bizonytalan, szükség van-e további monetáris fékezésre. A részvénypiac reakciója, főként júniusban, kétértelmű: a piac üdvözli a további kamatemelések szükségtelenségének jeleit, ám növekszik aggodalma, hogy a lassuló gazdaság csökkenő vállalati profitokat eredményezhet.

A makrogazdasági jelzőszámok, amelyeknek hatása ilyen döntő a világ legfejlettebb tőkepiacán, a BÉT-en jóval kisebb mértékű reakciót váltanak ki. Talán nem túlzás, hogy az alapvető indikátorok tekintetében Magyarország 15-20 éve nem volt ilyen kedvező helyzetben (hogy kinek köszönhetően és kinek az áldozatai árán, ebből a szempontból nem fontos), a befektetők mégsem tülekednek a magyar társaságok részvényeiért. Igaz, novemberben és decemberben megelőlegeztek valamennyi bizalmat, ám az ország az akkori várakozásoknál is – az inflációs rátát leszámítva – jobban teljesít. A vártnál is kedvezőbben alakul az államháztartási egyensúly és fizetési mérleg, dinamikusan nő az ipari termelés, megalapozva az export vezérelte 6,8 százalékos GDP-növekedést. A kedvezőtlen külső hatások (magas olajárak és erős dollár) ellenére csökkenő trendet mutat az infláció, különösen az élelmiszerárak szezonális hatásait kiszűrő maginfláció – bár a 6 százalékos éves mérték helyett már 8 százalékkal is elégedettek lehetnénk. A konjunktúravárakozások optimisták, a munkanélküliség is csökken. A politikai pártok immár arról vitáznak, mi legyen a sorsa a költségvetés többletbevételeinek. A kép, még ha nem rózsaszínű is, bizakodásra mindenképpen okot ad.

Ami árnyékot vet a tőzsdére, az furcsa módon a politikai kockázatok erősödése. Nem az országmegítélésről van itt szó, hanem egyes társaságok esetében az állami beavatkozás által előidézhető profitcsökkenésről. A MOL helyzete mindenki számára közismert, az inflációs célkitűzéseknek alárendelt gázáremelés miatt súlyos tízmilliárdokkal csökken a társaság nyeresége. Sajnos, hasonlóan negatívan hatott a Richter és az Egis árfolyamára a gyógyszerárak körül kibontakozó véleménykülönbség, miközben érdemes emlékeztetni arra, hogy a kormány igen szilárdan ragaszkodik korábbi álláspontjához, miszerint minden lehetséges, rendelkezésre álló eszközzel igyekszik letörni az inflációt. Az említett társaságok esetében a hosszú távú kilátásokat ugyan nem érinti a kedvezőtlen – és remélhetőleg csak átmeneti – külső hatás, főként a Richter esetében meglehetősen jók a legalább egyéves kilátások, ám rövid távon igencsak megtépázhatja az árfolyamot a társaság gazdálkodásába történő beavatkozás.

A néhány kedvezőtlen tényező azonban véleményünk szerint még nem ok arra, hogy az optimizmus elillanjon. Elképzelhető, hogy az USA gazdasági növekedése a fenntarthatóbbnak vélt 3-4 százalékra mérséklődik, az amerikai vállalatok profitja is kisebb lesz a korábban vártnál, de veszteségesek távolról sem lesznek. Emellett ha a világgazdaság motorjának szerepét nem is veszi át, az EU gazdasága és tőzsdéi a magára találó euróval együtt éppúgy magukkal húzhatják az unióba tartó országok tőkepiacait, mint azt korábban a szárnyaló
amerikai indexek tették.

Török Bálint

*
BEFEKTETŐI ISKOLA
A kamatemelés

Egy ország jegybankja, illetve a monetáris politika irányítója irányadó kamatai változtatásán keresztül befolyásolhatja a bankszektor kamatait, ezáltal az egész gazdaság megtakarítási döntéseit. Az irányadó kamatok emelésének hatása hamar megjelenik a gazdaságban: miután más megtakarítási formák, például a bankbetétek nominális hozama nő, általában magasabb hozamot vár el a befektető a részvényeitől is. Jövőbeli pénzáramlásait ehhez viszonyítja, így ha változatlan osztalékot vagy árfolyam-emelkedést vár, annak jelenbeli értéke csökken – visszaesik a részvény árfolyama.

A gondolatmenet csak a rövid távú kiindulópont, hiszen a kamatemelés hatására a gazdaság egészében is mélyreható változások következnek be, amelyek azután befolyásolják a részvények jövőbeli pénzáramlásait. Lehetséges, hogy csökken a túlzott kereslet, az inflációs nyomás, összességében a társaságok is jobban teljesítenek, és emelkednek az árfolyamok. Ám előfordulhat, hogy a magasabb hitelkamatok miatt a vállalatok visszafogják beruházásaikat, profitjuk csökken.

Az USA központi bankja évek óta egyértelműen az infláció elleni küzdelmet tekinti a legfontosabb szempontnak. A sokadik éve tartó gazdasági növekedésben nagy szerepe volt a sikeres monetáris politikának, a növekedés pedig a részvényárfolyamok hihetetlennek tűnő emelkedését okozta. Dacára annak, hogy a Fed számtalanszor vélekedett úgy, hogy az amerikai részvények túlértékeltek, a stabil gazdasági háttér újabb vásárlókat hoz a piacra. Így lehetséges, hogy míg rövid távon visszaesés a reakció a kamatemelési hírekre, sőt már az azt kiváltani vélt makrogazdasági adatokra is, az idejében megtett, az inflációs veszélyt csírájában elfojtó kamatemelési lépések hamarosan újabb áremelkedést okoznak.