A több mint 700 résztvevőt vonzó konferencia fő kérdése - mint ahogyan tavaly is - az volt: mennyit fejlődött Magyarországon az elektronikus közigazgatás, az információs társadalom, azaz hol tart "e-Magyarország". A szolgáltató e-közigazgatás, az e-ügyintézés és általában az információs társadalom megoldásai a bürokrácia csökkentésére, a hatékonyabb üzletmenetre - egyszóval az egyszerűbb mindennapokra - nem kis kihívást jelent a szereplők számára. Különösen nehéz ez olyan társadalmi és gazdasági környezetben, ahol számottevő a lemaradás, széles és mély a digitális szakadék.
A lemaradást csökkentendő, jelentette be a konferencián Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, húszéves futamidőre 4,5 százalékos kamat mellett informatikai közműhitelt vehetnek fel az önkormányzatok amellett, hogy a költségvetés jövőre 10 milliárd forintra emeli a helyhatóságoknak a szélessávú internet bekötésének támogatását. Ma 2200 e-Magyarország-pont működik, és ezek közül 550 még az idén rákapcsolódik szélessávra. A felzárkózás tehát elkezdődött, de csak a következő időben dől el, hogy Magyarország az élmezőnyhöz közelít-e, avagy visszacsúszik a fejletlenebbek szintjére. Az országban - mint annyi más területen is - nagy a kistelepülések lemaradása: míg a 10 ezer lakosnál nagyobb településeken 92,4 százalékos az internetpenetráció, a 3-10 ezer lakosúak esetében 80 százalék, a kisebbeknél 50 százalék.
Tudás és a beszállítók
Szemlétes példával jellemezhető a magyar társadalom informatikai ellátottsága: 1995 óta ugyan számottevően nőtt a háztartások eszközellátottsága, ám ez össze sem hasonlítható a személyautó-állománnyal. A rendszerváltás óta több mint egymillióval több személygépkocsit vásárolt a magyar lakosság, ilyen minőségű ugrásra az informatika területén azonban nem került sor.
Hasonlóan szerény haladást tud csak felmutatni a magyarországi kutatás-fejlesztés: a nemzeti össztermék (GDP) csupán egy százalékát fordítják innovációra, ráadásul nem is az állami források hiánya mutatja a lemaradást Európa vagy a világ többi fejlett részétől: sem a felsőoktatási intézményekben, sem a kis- és középvállalati (kkv) szektorban nincs elég forrás a kutatás-fejlesztésre. A felsőoktatás más tekintetben is jelentősen lemaradt a kor kihívásaitól: kevés végzős informatikus és mérnök kerül ki falai közül, a bölcsészettudományok diákjainak pedig kevés az informatikai tudása. A kkv-szektor felkészülését is támogatni kell a tudásintenzív iparágakban való részvételre.
Beck György vezérigazgató, HP Magyarország Kft.
Budafoki Róbert ügyvezető igazgató, Cisco Systems Magyarország Kft.
Csanádi Ágnes vezérigazgató, VÁTI Kht.
Dombi Gábor főtitkár, Inforum
Érdi-Krausz Gábor ügyvezető igazgató, OKI Systems Magyarország Kft.
Futó Iván elnökhelyettes, APEH
Gyenesei István közgyűlési elnök, Somogy megye Hegedűs Gábor ügyvezető igazgató, Sun Microsystems Kft.
Horváth Sándor logisztikai üzletágvezető, Magyar Posta Rt.
Jelen Tamás igazgató, Századvég Közigazgatási Akadémia
K. Szabó Zoltán államigazgatási üzletágvezető, HP Magyarország Kft.
Kovács Zoltán elnök, IVSZ
Molnár Gyula polgármester, Budapest XI. kerület, az Országgyűlés informatikai bizottságának alelnöke
Pakucs János elnök, Magyar Innovációs Szövetség Piróth István vezető tanácsos, IHM
Risztics Péter alelnök, Inforum
Rózsahegyi Zsolt ügyvezető igazgató, Netlock Kft., MELASZ ügyvezető alelnök
Sagyibó Viktor értékesítési igazgatóhelyettes, Pannon GSM Távközlési Rt.
Somogyi Tamás üzletág-igazgató, Synergon Informatika Rt.
Stumpf István elnök, Századvég Politikai Iskola Alapítvány
Szathmári Géza ügyvezető igazgató, GTS-Datanet Távközlési Kft.
Szekfű Balázs elnökségi tag, IVSZ
Tardos János társelnök, VOSZ
Vityi Péter ügyvezető igazgató, Microsoft Magyarország Kft.
Z. Karvalics László igazgató, BME-Unesco ITTK
Zongor Gábor főtitkár, TÖOSZ
A gazdasági tárca szakemberei - Garamhegyi Ábel helyettes államtitkár tolmácsolásában - komoly lehetőséget látnak az elektronika, a biotechnológia, a gyógyszeripar, az autógyártás, a pénzügy és a logisztika, a kiszolgáló központok, a szórakoztatóipar, a speciális turizmus, az egészségipar és az alternatív energiák területén.
Nem népszerű az e-közigazgatás
A november elején hatályba lépett új közigazgatási eljárásról szóló törvény (Ket) előnyeiről és az ezt követő teendőkről, többek között a "jogi akadálymentesítésről" szólt Baja Ferencnek, az Elektronikuskormányzat-központ vezetőjének az előadása. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetéseken a szakemberek egyetértettek abban, hogy a megfelelő szabályozás ugyan erősítheti a bizalmat, a már meglévő technológiák és kiépült infrastruktúra segítségével javíthatja a hatékonyságot, ám a reménybeli felhasználók (egyelőre) még határozottan idegenkednek a fejlesztéstől.
A kormányzat feladata így ma elsősorban a tájékoztatás. A kormányzatot az a bírálat érte, hogy hiba volt a 10 ezer legnagyobb adózón kívül nem megengedni mindenkinek rögtön az elektronikus bevallást. A tízezer legtöbbje már elektronikusan vall be, de - a nemrég megnyílt lehetőség ellenére - alig 25 ezer ügyfél választotta a kormányzati portál Ügyfélkapuján át beadható önkéntes elektronikus adóbevallást. Ráadásul hiába létezik a törvényi és technikai feltétel, az elektronikus aláírás, ha kevés alkalmazás fogad el elektronikusan aláírt dokumentumokat. Ezért például a legnagyobb papírfelhasználó hatalmi ág, a bíróság, ott pedig (egyelőre) nem lehet használni az e-ügyintézést.
A jogalkotók felelőssége nagy: egyrészt precíz szabályozás szükséges, másrészt a jogszabályok megalkotásakor a végrehajtásra is gondolni kell. A hatékonyabb e-közigazgatás megteremtése pedig nem történhet meg az államháztartás reformja nélkül, különben csak drága, több száz milliárdos struktúrák jönnek létre, amelyeket nem használnak.
Érdi-Krausz Gábor, az OKI Systems Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint fontos az a kérdés, hogyan teszik érdekeltté a felhasználókat a rendszerek használatában. Határozott véleménye, hogy le kell bontani az érdektelenségből, a bizalomhiányból fakadó gátakat.
Az előrehaladás érdekében Rózsahegyi Zsolt, a Netlock Kft. ügyvezető igazgatója a haladás érdekében konkrét célok kitűzését javasolta a közigazgatás vezetői számára, például, hogy "jövőre tíz-százaléknyi ügy legyen elektronizált".
Somogyi Tamás, a Synergon Informatika Rt. üzletág-igazgatója hasznosnak tartaná, ha a megoldásokat szállító cégek maguk is segítenének az önkormányzatoknak, például ötleteket adhatnak, hogy a hivataloknak hogyan származhatna bevételük az e-önkormányzati rendszerekből.
Szathmári Géza, a GTS-Datanet Távközlési Kft. ügyvezető igazgatója a távközlés kihívásait taglalta, többek között arról beszélt, hogy megjelentek a szélessávú szolgáltatások, de nincs szabályozva a rendszer, például a VoIP szolgáltatás szabályozására fél éve nem született megoldás a legnagyobb szolgáltató gáncsoskodása miatt.
Sagyibó Viktor, a Pannon GSM Távközlési Rt. értékesítési igazgatóhelyettese szerint a mobilkommunikáció ugyan száguldó iparágként van elkönyvelve, de itt is vannak problémák; többek között a fogyasztókat rá kellene vezetni arra, hogy a mobilokat ne csak beszélgetésre, hanem adatforgalom-bonyolításra is használják, hiszen akár gyorsabb is lehet, mint a hagyományos ADSL. Több beszélgetés témája is volt az oktatás problémái, a képzett munkaerő hiánya.
Kóka János felvetésére, miszerint ha a multinacionális cégek nem asszirológusokat akarnak alkalmazni, hanem informatikai mérnököket, akkor olyanokat kell képezni,
Beck György, a HP Magyarország Kft. vezérigazgatója úgy vélte: informatikai asszirológusokra is szükség van, ám a felmérések szerint a magyar mérnökök számához képest Szlovákiában és Csehországban kétszer annyi végez, ráadásul az informatikusok között 3-10-szeres a lemaradás.
Vityi Péter, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezetője szerint ma mérnökökre van szükség, ráadásul angolul jól beszélő mérnökökre, amit az oktatásnak tudomásul kell vennie. Minden új, az országba érkező informatikai cég az adókon kívül arra kíváncsi, hogy hány mérnök végez évente. Nagy hiány és drága munkaerő nehezíti majd a fejlődést, ha nem képezzük az ifjúságot, mondta
Budafoki Róbert, a Cisco Systems Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, hozzáfűzve: az oktatás fejlesztése persze hosszú távú befektetés, de a kérdés az, hogy Magyarország hogyan tudja biztosítani a vállalatok számára a képzett munkaerőt. A gazdaság dinamizálásának fontos tényezője az informatikai eszközök minél szélesebb körű használata.
Aladics Sándor, az MFB Rt. vezérigazgató-helyettese úgy vélte, nagy E betűs egzisztenciahitel már volt, most egy kis e-forrásra lenne szükség: létre kellene hozni egy e-alapot, ami kiválthatná a tízszázalékos önerőt az informatikai fejlesztésekre felvett hiteleknél.
Horváth Sándor, a Magyar Posta Rt. logisztikai üzletágvezetője hangsúlyozta, hogy a logisztika a GDP 6 százalékát adja, s ezt néhány éven belül akár meg is tudnánk duplázni, így a logisztikának kiemelt témának kell lennie a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben.
Nemcsak az e-közigazgatásról kell informálni a jövőbeli felhasználókat, hanem magáról a számítógépről is. Egyes felmérések szerint hat és félmillió ember van Magyarországon, aki még nem volt számítógép-közelben, 55 év fölött pedig mindössze 280 ezer felhasználó van. Ám a fiatalabb korosztály esetében is nagy a lemaradás: a mai 15 évesek 20 százaléka is analfabétának számít digitálisan.
Drága és kevés
Jambrik Mihály közigazgatási államtitkár az Informatikai és Hírközlési Minisztérium képviseletében számolt be a tárcához tartozó ügyekről.
Az előadást követő beszélgetésen többek között elhangzott, hogy az informatikai eszközök az elmúlt években ugyan olcsóbbak lettek, ám a kommunikáció költségei - legyen az internet vagy akár mobil - még mindig nagyon magasak reálértéken, de nemzetközi összehasonlításban is. Ezért például érdemes lenne végiggondolni más területek fejlesztését is: a mobilkommunikáció tekintetében semmiféle program vagy támogatás nincs, holott ezen az úton a magyar emberek 90 százaléka intézhetné az ügyeit.
Még a legújabb területeken is a túlszabályozottság és a bürokrácia nehezíti az üzleti szektor mindennapjait. A e-kereskedelmet például több törvény is szabályozza, ami nem teszi egyértelművé a helyzetet. A bonyolultság jellemző a pályázati rendszerekre is, rendkívül sok mindent vár el a kiíró, és az ügyintézés is nagyon lassú.
A kormányzat képviselői elismerték, hogy valóban bürokratikus a rendszer, ám szerintük a "közszolgák" attól tartanak, hogy hibáznak, ezért inkább sokszorosan bebiztosítják magukat.
Élhető környezetben
Az elérhető európai források 2007 januárját követően reményeink szerint megháromszorozódnak a jelenlegihez képest. December végéig elkészül a nemzeti fejlesztési stratégia, 2006 tavaszára pedig az operatív programokat is kidolgozza a kormányzat, ha az uniós feltételek is adottak lesznek már. A versenyképes gazdaság alapja a megújuló társadalom és az élhető környezet, és ezek kialakításában kiemelt szerepe van a tudásnak és a gazdaság dinamizálásának.
A tervek megvannak, az igazi kihívás azonban a megvalósításuk lesz. Ez nem lesz könnyű, mivel az elmúlt 10-15 évben a felére csökkent a kutatás-fejlesztés és az innováció; egy idei felmérés szerint az unióban a 24. helyen állunk ezen a téren. A fejlődés komoly kerékkötője, hogy ma Magyarországon nincsen elég képzett munkaerő, e téren nem lehet az államra mutogatni, mindenkinek együtt kell változtatnia a helyzeten. A gazdaság dinamizálása pedig nehézségekbe ütközhet, ha nem tudjuk a közlekedésben és a logisztikában betölteni a térségi centrum szerepét.
Régiók a fejlődésért
Nagy Sándor politikai államtitkár arról beszélt, hogy a vidékfejlesztéssel kapcsolatos koordinációs feladatok a végéhez közelednek, de felhívta a figyelmet a hatalmas fejlettségi különbségekre mint megoldásra váró komoly problémára. Az új alapokra helyezett komplex vidékfejlesztési politika a források összevonására és új források megnyitására is lehetőség nyújt.
A jelenlegi gondok egy részét az okozza, hogy a tizenöt éve létrejött önkormányzati törvény elsősorban a településekre koncentrált, ám 1996-tól két újabb fejlesztési szint is megjelent: a kistérség és a régió. Önkormányzati működésű régiókra lenne szükség, mert a régió nem méret, hanem funkció kérdése. Ez esetleg megvalósulhatna oly módon is, hogy a regionális területfejlesztési tanácsokban megszűnne a kormányzati képviselet, így kváziönkormányzati régió működhetne. A jelenlegi kormány ugyan nekirugaszkodott a közigazgatási reformnak, de egyre jobban látszanak a problémák, amelyek társadalmi konszenzus híján nem oldódnak meg.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy települési önkormányzatok, kistérségek, megyék, régiók csak pontos feladatmegosztásban és persze az együttműködés reflexével tudnak nagyot alkotni. Az együttműködés kulcskérdés. Hiába indult meg a közigazgatási reform, a pontos feladatmegfogalmazások még váratnak magukra.
