A világ másik felén a hagyományos feldolgozóipari és gyártó cégek szinte már mindegyike felvitte az internetre beszerzési piacait, s virtuális tőzsdén dolgozik. Az autóipar, a cigarettagyártók, a vas-, fémipar, a légitársaságok a hotelek, a könyvárusítók, a PC-gyártók. Az összefogás egyik igen jellegzetes példája, amikor a kiskereskedelmi óriások hozzák létre az iparág legnagyobb internetes beszállítói tőzsdéjét, a business to business elektronikus kereskedelem kategóriájába tartozik. Ez a lépés az adminisztratív költségek és a készletállomány drasztikus leszorítását vonja maga után.

Divat ma a bankok és a telekommunikációs, internetes, médiaipari cégek együttműködése is, melynek eredményeképpen olyan telekommunikációs kereskedelmi bankok jönnek létre az internet-banking területén, melyeknek valószínű végeredményeként mobiltelefonjaink egyetlen hitelkártyává fognak átlényegülni. A fogyasztók érdekében történnek a nagy összefogások az internetszolgáltatók és a drót nélküli telefonszolgáltatók világában. Nagy felvásárlások és mozgolódások vannak a tartalomszolgáltatások területén.
De mi is az az e-business?

Kardos István, a Deloitte and Touche tanácsadója fontosnak tartja megkülönböztetni az e-commerce-t, ami az áruk és szolgáltatások vásárlása az interneten, és az e-busenisst, mivel ez utóbbi az üzleti folyamatok, a hagyományos értékesítési láncok, szervezeti struktúrák teljes átalakulása.

Mi jellemzi tehát a jövő gazdaságát? Címszavakban: úgynevezett szoftverügynökök és a nyomukban járó erőteljes árverseny. Erre már ma is találhatunk példát a hálón. Rákattintva hatalmas kínálat tárul elénk mondjuk könyvekből vagy más aprócikkekből, és a szolgáltatás még azt is felajánlja, hogy ha megmondjuk, mit szeretnénk, „ő” megkeresi nekünk az internetes ajánlatok között a legolcsóbbat, majd mellé teszi a sajátját, ami még olcsóbb. Nagybani árucserék és börzék, nagy horderejű befektetési tárgyalások, cégeladások bonyolódnak már most a világhálón, és a tranzakciókat figyelő „szoftverfelderítők” támogatják az üzleti stratégiát.

Az e-business további sajátossága, hogy a fogyasztók közvetlenül részt vesznek a termékek és a szolgáltatások kialakításában. Így van ez már ma is, amikor egy számítógép megrendelésekor a vevő adja meg a kívánatos konfigurációt, de ilyenek a letölthető zenék, amiből kinek-kinek összeáll a saját CD-je. Az informatika segítségével a termékek egy része dematerializálódik, mint a már említett CD-k vagy a videokazetták, a nyomtatott magazinok, más részük digitalizálódik.

Az e-business révén a hagyományos kiszolgálók és a komoly hálózattal rendelkezők összefognak.

A pénzügyi tranzakciók elektronikussá válására számos, már létező példa hozható, de ezen a területen is újabb áttörést jelent majd, ha kialakulnak többek között az internetes számlázás szabályai, ha tömegesen lesznek olcsó számlázási programok. A haszon számszerűsíthető: a legegyszerűbb pénzügyi tranzakció költsége egy esettanulmány szerint a bankfiókban 1,07 dollár, ugyanez ATM segítségével 0,27 dollár, míg az interneten 1, azaz egy cent.

Az e-business akkor alakul ki, ha nem csak az ügyféllel való kapcsolatfelvétel történik az internet segítségével, hanem a mögötte álló termék, szolgáltatás is átalakul – véli Kardos István. Ennek persze a technikán kívül feltétele az is, hogy a fogyasztó bízzon abban, hogy amit elképzelt a rendelés feladásakor, tényleg azt fogja kapni, de a bizalom megteremtéséhez új megoldások kellenek. (Magyarországon ez különösen nehéz feladat, miután a tévéshopok és más csomagküldők a távértékesítés szinonimájává tették a gyenge minőséget.) Az internet előnye a teljes nyitottsága – mondta a tanácsadó –, és ez a hátránya is, ezért bizonyos, hogy zárt felhasználói közösségek alakulnak, amelyek biztosítják az egymás iránti bizalmat.

***

Éllovasok és lemaradók
Tamás Pál, a Szociológiai Kutatóintézet igazgatója: „Nem igaz az, hogy a gazdasági fejlődés lineárisan függ össze az informatikai beruházásokkal, ahogyan az sem, hogy Magyarország sajátságos, regionális központja lehetne az új gazdaságnak Kelet-Közép-Európában, merthogy a gazdaságunk általános fejlettségéhez képest az informatikai piacunk fejlettebb. A fejlett országok között is eltérő az informatikai ellátottság szintje – miközben a gazdasági fejlettségük közel azonos –, mérjük ezt akár az internet, akár a mobiltelefonok, akár az e-business elterjedtségével. Kelet-Európa informatikai fejlődése a kilencvenes évek közepe óta nem szakadt le a korábbinál jobban a fejlett országokétól, de nem is zárkózott fel azokéhoz – tanúsítják a statisztikai adatok.

Az új gazdaság, ezen belül az e-business hívei két csoportra oszthatók. Az egyik az úgynevezett ,Szilikon-völgyi’, a másik az ,alternatív’. Az első nézetet vallók azt állítják, hogy az új gazdaságban csak éllovasok és lemaradók vannak, középút nincs. Szerintük a technológia diktál mindent, és bár jó politikával lehet segíteni a folyamatot, a piacoknak az állam nélkül kell működniük, és a neoliberális gazdaságé a jövő. Az alternatívok elismerik, hogy az előzőekben sok az igazság. De – teszik hozzá –, nem csupán egyfajta, hanem országonként, kultúrákként stb. sokfajta informatikai társadalom létezhet. Hozzám ez a nézet áll közelebb.”