Hol volt, hol nem volt, a Budapesti Értéktőzsde elnöke nekilátott egy olyan mozgalom megszervezésének, amelynek az a célja, hogy a magyar főváros belátható időn belül otthont adhasson a világ legrangosabb sporteseményének, az olimpiának. A szervezethez számosan, köztük neves közéleti személyiségek, rangos nagyvállalatok csatlakoztak, és aktívan részt is vesznek a munkájában. A nemcsak a börze, hanem a 2005 novemberében nyilvánosság elé lépő BOM elnöki tisztét is betöltő Szalay-Berzeviczy Attilát az előzményekről, az elért eredményekről és a közeljövő várható eseményeiről kérdeztük.

- A BOM indulásakor mintha gond lett volna az olimpia szó használatával. Végül is ez a betűszó minek a rövidítése: Budapesti Olimpiáért Mozgalom vagy Összefogás a Budapesti Olimpiáért vagy valami hasonló?

- A neve Budapesti Olimpia Mozgalom volt, gondolván, hogy ha egy komoly szervezet komoly emberekkel létrejön, akkor azt mindenki támogatja. Nem így volt. Firtatták a "budapesti" szót éppúgy, mint az "olimpia" kifejezést. S miután a Magyar Olimpiai Bizottság, a MOB közgyűlése megszavazta, hogy letiltják ezeknek a szavaknak a használatát, mi azt mondtuk, tiszteletben tartjuk a döntést, de ezennel a hivatalos nevünk: BOM. Megvallom, nem is igen értem, miért mindig engem kérdeznek arról, hogy mikor lesz együttműködés a BOM és a MOB között... De a lényeg az, hogy mi csináljuk a dolgunkat, megyünk előre, aztán majd egyszer úgyis fölveszi a MOB a fonalat.

- Milyen emberek vannak a BOM-ban? Egyrészt olyanok, akiknek elegük van a mostani közállapotokból. Nemcsak abból, ahogyan az aktuálpolitika megszállta a mindennapi életünket, arrogáns, sőt elviselhetetlen módon, hanem abból is, hogy elhisszük, és úgy is viselkedünk, mintha született vesztesek volnánk. Tehát itt vannak közöttünk azok, akik dacolnak ezzel. És itt vannak a fanatikus sportszeretők, és azok is, akik hisznek abban, hogy ez végre kiszakíthatja az országot a regionális stagnálásból, a vegetálásból. A rendszerváltás óta eltelt időszak gazdaságpolitikája nem szól másról, mint a választásoktól választásokig való túlélésről. A felelőtlen és csak a pártérdekeket szolgáló húzd meg, ereszd meg gazdaságpolitika fogságából Magyarország csak úgy tud kitörni, ha az uniós tagság elérése után is talál magának egy újabb, a többség által támogatott, kormányzati ciklusokon átívelő fejlesztési programot, amely fix dátumhoz kötött, és könnyen számon kérhető a mindenkori kormányon. Ez lehetne az olimpia megpályázása, az arra való felkészülés. Az olimpia olyan téma, amivel meg lehet mozgatni embereket, intézményeket és a közösséget. És én mással nem is jöttem volna elő.#page#

- Nem lehetett volna mondjuk a világkiállítás is ilyen cél, hiszen rögtön a rendszerváltás után ez szerepelt is a tervek között?

- Lehetnek más célok, de nekem hitelesnek kellett lennem. És másban nem tudtam volna hiteles lenni, nem tudtam volna megmozgatni ekkora erőt, mert én magam sem hittem volna benne ennyire. Én az olimpiában százszázalékosan hiszek, és abban, amiben hiszek - mint a tőzsdében, vagy a munkámban az Unicreditnél - százezerrel adom magamat, az energiámat.

- A banknál eltöltött idő, a tőzsdeelnöki pozíció milyen tapasztalatot, hátteret adtak ahhoz, hogy képes legyen megmozgatni a gazdasági életet, a nagy cégeket?

- A tőzsde lehetőséget adott arra, hogy bizonyítsak a nagyvállalati közösség előtt. Ebben a világban nagyon fontos, hogy eddig nem érhették tetten azt, hogy virágnyelven beszélek, vagy ködösítek. Én rettentően ügyelek arra, hogy ha valamire azt mondom, hogy Á, akkor az Á lesz, és nem derül ki róla, hogy kicsit Á, meg inkább B. Eleve úgy debütáltam, hogy végigvittem egy lehetetlen helyzetet: az akkor még HVB - ma már Unicredit - Bankkal gyakorlatilag kivásároltattam a tőzsdét úgy, hogy senki nem számított rá. Akkor még sokan legyintettek, de aztán jött az árfolyamnyereségadó-küzdelmem Gyurcsánnyal, rögtön 2004-ben, nem sokan adtak esélyt arra, hogy sikeres lesz. De az is szívbéli küzdelmem volt, hittem, hogy százszázalékosan igazam van. És szinte rögtön utána konfrontálódtam a nyugdíjpénztári lobbicsoporttal a nyugdíjrendszer negyedik pillére miatt, azt is végigvittem, nem tántorított vissza semmiféle konfliktus. Mindig készen álltam bárkivel együttműködni, de ha kell, konfrontálódni is.

- Maga az olimpiáért mozgalom gondolata hogyan született meg?#page#

- Hát, az olimpia... 1992-ben lettem a szerelmese, amikor kijutottam Barcelonába, s onnantól kezdve turistaként ott voltam minden olimpián. Sidneyből letörten jöttem haza, azt hittem, mindenki úgy érzi, semmi esélye nincs Magyarországnak. Meg is lepett az akkori kezdeményezés. De az is biztos, hogy akkor még másképpen láttam a világot. Aztán Athén meggyőzött, hogy mi is meg tudjuk csinálni, nem kell elhinni, hogy csak a nagyok képesek erre. Akkor már a tőzsde vezetője voltam, közszereplő, és bennem volt, hogy meg tudok nyitni ajtókat...

- Lehet, hogy ez a mostani kezdeményezés azért is sikeresebb, mint a 2002-es választások előtti, mert nem pártpolitikai alapon történt?

- Én eddig sem foglalkoztam a múlttal, és ezután sem szeretnék. De 2002 bebizonyította, hogy teljesen másképpen kell ezt fölvezetni ahhoz, hogy sikerre lehessen vinni. 2002-ből tanulva, meg az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján egy egészen más koncepciót választottam. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehetne csinálni. Aztán szerepeltem Kepes András Desszert című műsorában, s amikor nekem szegezték a kérdést, hogy hová tovább, akkor azt válaszoltam, hogy nem a pozíciók motiválnak, hanem a feladatok. Például mi, kérdezte Kepes, és akkor kifutott a számon, hogy az olimpiát Budapestre hozni.

- Vagyis már korábban érlelődött ez a gondolat?

- Bennem volt, és elkapott egy őszinteségi roham. Ezután már az foglalkoztatott, hogy ezt egymillió néző előtt kimondtam, s nehogy már álmodozónak tartson valaki, soha nem mondok üres álmokat, csak olyan dolgokat, amikért teszek is majd. És akkor a legjobb barátom édesapja egy ebédnél azt mondta, hogy ezen szívesen dolgozna együtt velem. Ő Baranyai Ákos, aki most a BOM főtitkára. Ezek után ketten elindultunk, s rájöttem, hogy van erre nyitottság. Áprilistól októberig tartott a szervezkedés - lelkesített, hogy nem tartottak teljesen bolondnak -, és 2005. novemberre fölállt a csapat. Elindult a mozgalom, nem sodortak el minket az események, folyamatosan jöttek a kis állomások, a BOM végigtevékenykedte 2006-ot.

- Az állomásokat előre föltérképezték?

- Volt egy világos cél: a 2002-es megvalósíthatósági tanulmányt elő kell venni - nagyon fontos volt, hogy a kontinuitást mutassuk -, s minden politikai érdektől függetlenül aktualizálni, hogy megtudjuk, mi az olimpia első elérhető éve a mai gazdasági helyzetben. Ez a tanulmány sarkalatos része volt a programunknak, hogy legyen egy gazdaságpolitikai döntéshozásra alkalmas anyag. De fontos volt az is, hogy egy civil szervezet készítse elő a döntéshozást, és kényszerítse ki, hogy legyen erről döntés. Az első fázisban nem a politikához kellett szólnunk, hanem az emberekhez, hogy meggyőzzük őket arról, lehet az olimpiáról beszélni anélkül, hogy bolondnak vagy fideszesnek tartanának. Ezért hoztuk elő a sok hiteles arcot, sok ismert, felelős, politikától független közszereplőt. A vállalatok is így álltak össze: a gazdaság legkülönfélébb szegmenseinek a legnagyobbjai nyitották meg a sort, és utána versenytársak is csatlakoztak.

- Egy jó, vállalható célért a cégek még a rivalizálást is képesek föladni?

- Igen. Demilitarizált zónát akartam kialakítani. Ne az legyen, hogy ez kinek jutott előbb az eszébe, meg hogy ha ő ott van, akkor én már nem megyek. Nagyon lelkesítő volt, hogy ezt a mentalitást nem kellett kikényszeríteni, jött magától. Közben kialakult egy főállású kis csapat, amelyik szervezi a dolgokat, hogy hol jelenjünk meg: például szerveztünk háztömb körüli futóversenyt, vagy hogy részt vegyünk-e majd a Szigeten.

- A cégek forrást is biztosítanak az apparátus működéséhez?

- Összeadtak arra pénzt, mindannyian, hogy ez a kis stáb főállásban tudjon dolgozni, hogy legyen elég anyagi forrásunk a marketingkommunikációra, és tudjuk finanszírozni a megvalósíthatósági tanulmányt. Meg az olimpiatörvény megírását. Merthogy ott volt a kérdés: mit csináljunk azzal az eredménnyel, hogy az elérhető dátum 2020? Erre volt a válasz: készüljön olimpiatörvény. Azt viszont nem várhatjuk el ettől a kivérzett közigazgatástól, hogy ő gondolkozzék egy ilyen törvényen. Nem is lenne jó, mert akkor megint kormányoldali témává válna..#page# Így az olimpiatörvényt is tartsa kézben a civil szféra, maga finanszírozza, és a civil szférát képviselő, törvényszöveg-írási gyakorlattal rendelkező jogi iroda írja meg. A BOM pedig, ha majd kész a törvénytervezet, a háttérben megszervezi a politikai egyeztetéseket, hogy a szöveg mindenkinek elfogadható legyen. Ma még mindenféle politikai érdektől mentesen tudnak a pártok ebben állást foglalni, így még az idén el kellene fogadni. A törvény lényege, hogy fölálljon a 2020-as pályázati bizottság, amely a parlament által létrehozott, nem a kormánynak, hanem a parlamentnek jelentő szervezet, az ügy élő lelkiismerete és gondozója, amelynek jogosítványa lesz arra, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal kommunikálhasson, és hogy valamilyen módon bekapcsolódjék az ország- és városfejlesztésbe. A BOM pedig azzal, hogy átverekedte ezt az ügyet a politika útvesztőjén, letudhatja a küldetését.

- Mint olimpiát támogató civil mozgalom, fönnmarad?

- Ezt majd eldönti, persze, fönnmaradhat, de az akciózásnak, a szervezet működtetésének, a forrásbevonásnak már nincs létjogosultsága.

- Az olimpiához szükséges beruházások hogyan kapcsolódhatnak az Új Magyarország fejlesztési tervhez?

- Az időzítés nagyon fontos. Fontos, hogy már most jelöljük meg a 2020-as céldátumot. Ezt nem lehet tologatni 2021-re vagy 22-re, olimpia 2020-ban van, legközelebb 2024-ben. De ha 2020-ban valamelyik ország Európában megszerzi a rendezés jogát, akkor az megint 12 év. Ha pedig Prága szerzi meg, akkor 50 év. Most olyan történelmi pillanatban vagyunk, amikor megnyílnak a pénzcsapok: az EU-ból közel 8000 milliárd forintot lehet hét év alatt lehívni. És ha ennek a zömét struktúrafejlesztésre költjük, akkor költsük azt valamilyen koncepció szerint. Ha pedig április 18-án megkapjuk a labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát, akkor kényszerpályán vagyunk: négy stadiont kell megépíteni a hozzá való struktúrával. Az olimpiához is pont négy stadion kell. Szinte adja magát, hogy ez legyen az újrahasznosítás. Akkor viszont az EB stadionjait, az infrastruktúrát úgy kell létrehozni, hogy a 2020-as olimpiára is alkalmas legyenek. Csak akarnunk és hinnünk kell, és ezért vagyok nagyon lelkes, mert a legjobb időben vagyunk. A tervezés legelején. Itt vannak a vállalatok, itt vannak az EU-pénzek, megvásároltunk mindent a konyhába, csak főznünk kell. Az olimpiatörvény erre ad esélyt: ma, 2007-ben helyzetbe hozza a 2011-es kormányt, hogy úgy tud majd foglalkozni ezzel az üggyel, hogy nem kell utóvédharcokat vívnia, mert az ellenzék nem fogja politikailag megtámadni, hiszen ő is jóváhagyta ezt 2007-ben. A Gyurcsány-kormánynak az a felelőssége, hogy a tanulmány és a jó közvélemény-kutatási eredmény fényében foglalkozzon ezzel az üggyel, tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket ma megtehet, és egy fillérjébe sem kerül.

- Milyen konkurenciánk van 2020-ra?

- Van erre egy válaszom: nem érdekel.

- De hátha mást igen...

- Nem tudom, hogy kik fognak pályázni, engem egy érdekel: hogy köztük lesz-e Prága és Varsó. Mert mi velük fogunk versenyezni. Budapest nem hiheti, hogy ha bármelyik olimpiára is jelentkezik, nem lesz két-három nehézsúlyú. Arra kell koncentrálnunk, hogy mi önmagunkat adjuk, hogy kitaláljuk, milyen értéket, milyen hagyatékot és milyen üzenetet adunk. Mert nem arról szól egy olimpiai pályázat, hogy ki csinál szebb stadiont. Hanem hogy ki tudja ezt a háromhetes sporteseményt kulturális hagyatékként a legjobban, legfrappánsabban becsomagolni úgy, hogy örökre emlékezetes maradjon. Nekünk Prága az ellenfél. És én a kardomba dőlnék, ha Prága ezt elvinné, előlünk, akik igazi olimpiai nemzet vagyunk: Magyarországnak meghatározó szerepe van az olimpiai mozgalomban, az érmek számát és az alapítást tekintve is, és ráadásul nemcsak sok érmet szerzett, hanem eléggé diverzifikált, nem egy sport specialistája. De ebben a fázisban még direkt nem sportszakmai ügyként kezelem az olimpiát, hanem gazdasági, országfejlesztési ügyként.

Kolossa Katalin