A kis- és középvállalkozások 10 százaléka veszteséges, 60 százaléka a minimálbér körüli jövedelmet tudja felmutatni eredményként, és csak 10 százalékuk fizet adót 1,5 millió forintos nyereség után – állítja a kereskedőket tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Kisosz egy felmérése. Az iparosok körében is hasonló a helyzet, az IPOSZ felmérése szerint tagjainak 9 százaléka veszteséges, és 61 százalékuknál az éves eredmény 500 ezer forint alatt marad.

Gúzsba között egyéni vállalkozók

Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke szerint az egyéni vállalkozóknak nem érdekük, hogy nyereséget mutassanak ki, inkább maximálisan kihasználják a törvényileg lehetővé tett veszteséges időszakot, azután pedig – legalábbis papíron – igyekeznek minimális szinten tartani nyereségüket. Hiszen nekik az adózott eredményt a keletkezés évében fel kell használniuk: el kell költeniük vagy jövedelemként, osztalékként kifizetniük.
A jövedelemeltitkolás másik oka a magas, 20–35 százalékos osztalékadó (a mérték a saját tőke nagyságának függvénye), amely amiatt, hogy a jegybanki alapkamathoz kötött, módot adott burkolt adóemelésre. Az osztalék túladóztatása következtében ezért ma már nincs is sok különbség a bérként elszámolt és járulékkal terhelt vagy az osztalék formájában kivett jövedelem között, ezért a pénztárban jelentkező bevétel apasztására ezzel a megoldással nem is igen élnek a vállalkozók.

A társaságok esete kicsit más, mert ezek a nyereséget átvihetik a következő évre; a kivét költsége viszont megegyező az egyéni vállalkozókéval. S bár Zara László szerint az adócsökkentésnek valójában nincsenek jogilag tiszta eszközei – mert ami ilyen, az a vállalkozás szempontjából ténylegesen szükséges kiadás –, a gyakorlatban a kisvállalkozások sok mindent megpróbálnak.
Egy biztos: aki tudatosan vállalkozik és kalkulál, az nem az év végén igyekszik például számlát vásárolni, hanem egész évben megpróbálja csökkenteni az üzleti eredményét azzal, hogy folyamatos útnyilvántartást vezet, mobiltelefon-számlát számol el, reprezentációt fizet és így tovább.

Éber adóhatóság

A lehetőségeket szűkíti, hogy az utóbbi néhány évben az adóhatóság egyre szigorúbban vizsgálja, melyek azok a kiadások, amelyek a vállalkozás szempontjából feleslegesek, vagy személyes célra is elkölthetők. Jellemzően ilyen a mobiltelefon-számla. Tudunk olyan esetről, amikor a revizorok olyan cégeknél, amelyeknek félszáz készüléke is volt, a hívásrészletezőből – amit a mobilszámla legális elszámolásához mindig csatolni kell – kiválasztottak néhány számot, és a hívottól megkérdezték, milyen üzleti kapcsolatban áll az adott vállalkozással.
A nyereség csökkentésének értelemszerű formája lenne e körben is a beruházás. Ezzel kapcsolatban azonban jó tudni, hogy csak az 50 ezer forint alatti eszközvásárlás csökkenti az aktuális nyereséget, illetve 200 ezer forintig határozhatja meg a vállalkozó az amortizáció ütemét. Ugyanakkor a beruházások (eddig 10 millió, 2002-től 30 millió forintos értékhatárig) adókedvezményének kihasználatlansága azt jelzi, a kis- és középvállalkozásokra nem jellemző az invesztíció; nem utolsósorban épp a minimális nyereség miatt.
A nagyobb – elsősorban a külföldi tulajdonú – vállalatok nyereségoptimalizálási játéktere szélesebb, hiszen ezek gyakran tanácsadásért, tanulmányért, ügyvezetésért (menedzsmentdíj) is kiállíthatnak számlát, a határon átnyúló tranzakciók esetében pedig az ellenőrzés még az Európai Unió tagállamai között is nehézkes.

Semmit se veszíthet?

Mit veszíthet egy vállalkozás azzal, ha nem mutat ki nyereséget? Látszólag sokat, valójában szinte semmit. Egyrészt, ugye, nem kap hitelt. A legtöbb kisvállalkozást azonban a bankok akkor sem tartanák finanszírozhatónak, ha volna nyeresége. Másrészt nem indulhat pályázatokon. A Széchenyi-terv tapasztalatai szerint viszont a saját erő hiánya – ami nem a nyereség, hanem a kasszában lévő tényleges pénz –, az utófinanszírozásból eredő gondok, az adminisztratív nehézségek miatt ez a kör amúgy sem pályázna sikerrel. A nagykereskedők, a multinacionális iparvállalatok is nehezebben fogadják el beszállítónak a veszteséges cégeket. De nem kizárt, hogy elfogadják, mivel a nagyok is tisztában vannak a hazai gazdasági környezettel, és inkább érdeklik őket potenciális partnerük referenciái, szakmai felkészültsége, mint mérlegadatai.
A vállalkozóknak természetesen lenne igényük arra, hogy könyvelésükben minden szabályszerűen, áttekinthetően folyjék, és nyugodtan alhassanak. Csakhogy ehhez olyan vállalkozói környezet kellene, ahol a jut is, marad is elv érvényesül.