Sok műkereskedő úgy tartja, bátorság és felelősség kell ahhoz, hogy az ismeretlen alkotók közül kiemeljenek, támogassanak valakit, fölfedezzék az utókor számára. Persze ez sem igazán elegendő, ha a modern alkotások nemigen érdekelik a vásárlókat, s az aukciókon még a kikiáltási áron sem találnak vevőre, miként ez jellemző volt nálunk az utóbbi években.

Drága mesterek

Az elmúlt hónapokban azonban valami megváltozott. Szakemberek szerint ennek talán legkézenfekvőbb oka az, hogy a régi mestermunkák ma már vagy elérhetetlenek – múzeumokban, műgyűjtőknél vannak –, vagy megfizethetetlenek; például tavalyi aukciókon Vaszary János Dinnyés csendélete 60 millió, Munkácsy Mihály Virágcsendélete pedig 44 millió forintért kelt el. Eközben egyre több mai alkotó kezd visszatérni a figurális formanyelvhez, így azok a műkedvelők is szívesen vásárolják a képeiket, akik az absztrakt alkotásoktól ódzkodnak – állítja Makay Erika, az ArtNet Képzőművészeti Portál és Folyóirat főszerkesztője, aki szerint az egyre kiteljesedő mecenatúra is kedvez a kortárs művek eladhatóságának. Több pénzintézet és nagyvállalat – mint például a Raiffeisen Bank Rt., a Hamilton International Tőzsdeügynökség, az Antenna Hungária, a Synergon Rt. vagy a Kempinski Hotel – tart fent galériát, műveik megvásárlásával támogatják az alkotóművészeket, akik így nemcsak anyagi forráshoz, hanem publicitáshoz is jutnak. Az ismertség pedig ráirányítja a műértő közönség figyelmét a kortárs művészekre és műalkotásokra.

Menedzselés, ár, kvalitás

Kortárs művek értékesítését célzó próbálkozások – mint például a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége, a Képcsarnok Vállalat és a Körmendi Galéria összefogásából született Csontváry Galéria – persze az elmúlt öt évben is akadtak. Szinte minden esetben egyértelművé vált, hogy gazdát találni csak reális áron kínált és valóban kiemelkedő kvalitású műveknek lehet, és csakis megfelelő menedzseléssel. Ezt a hármast – menedzselés, ár, kvalitás – szeretné megvalósítani John Warren Gotsch amerikai szociológus és újságíró is, aki tavaly hozta létre az Ateliers Pro Arts Galériát a főváros nyolcadik kerületében. A nem csekély anyagi befektetéssel – a pontos összegről nem kívánt nyilatkozni – megvásárolt, lepusztult gyárépületből mára műtermeket és kiállítótermet alakított ki.
A hét, egyenként 50 négyzetméteres műtermet pályázati úton kortárs művészek vehetik birtokba hat–tizenkét hónapra, s a 200 négyzetméteres galériában ugyancsak kortárs művekkel ismerkedhet a látogató. László Helga művészeti igazgató hozzáteszi: az itt alkotó művészek piaci szemléletet is tanulnak, hiszen közvetlen kapcsolatba kerülnek a befektetőkkel, műgyűjtőkkel is. Az alkotóház nyitó kiállításán Baranyai Levente, Birkás Ákos, Bullás József, Csáky Donát Márk, Fejérvári Zsolt, Gál András, Szűcs Attila, Horváth Gábor, Iski Kocsis Tibor, Romvári Márton, Sigmund Ákos, Surman Viktor, Szabó Ákos, Szabó Dorottya, Tamási Claudia műalkotásait nézhették és vásárolhatták meg az érdeklődők.

Hiába azonban az érdeklődés és a kortárs művek felértékelődése, ez a művészeti központ sem tud ma még kizárólag a kortárs alkotások értékesítéséből megélni, ezért éttermet és kávézót is nyit a területén.
Ugyancsak a piaci pezsdülést mutatja, hogy az idén tavasszal 10., jubileumi aukcióját megrendező Mű-Terem Galéria tavaly megnyitotta Kortárs Galériáját is. Igaz, Nemes Zsófia, a galéria munkatársa úgy véli: a kortárs művek szerepeltetése egyelőre nem mondható egyértelműen sikeresnek – hiszen kiemelkedő áremelkedést az aukciókon nem érnek el ezek a művek –, de a tendenciák szerinte is biztatóak, ezért a jövőben is szerveznek kortárstárlatokat.

Hagyatkozzunk érzéseinkre!

Mivel a kiemelkedő kortárs művek árszínvonala ma már nagyjából megegyezik a régi, elismert festők alkotásaiéval, így annak, aki csak trezorálni akar, még mindig jobb és biztosabb befektetést jelent a már bizonyított művészek munkáinak a megvásárlása. Ám, ha valaki meri vállalni a kockázatot és a saját értékítéletét, annak addig kell egy-egy kortárs alkotótól vásárolnia, amíg a közönség fel nem kapja, el nem kezdi sztárolni az alkotót, vagy múzeumba nem kerülnek az alkotásai.

– Mert az okos befektető akkor dönt jól, ha az érzéseire és a szimatára hagyatkozik – mondja első és legfontosabb tippként a kortárs képek közötti válogatáshoz Kocsis Nagy Noémi művészettörténész. Szerinte nem szabad arra hallgatni, kiket tartanak mások a legdivatosabbnak. A mindenkori szakmai felkészültségből fakadó, gondolatébresztő műalkotás az, amit “jónak” mondhatunk, de persze ott, ahol pénzről van szó, óvatosan kell bánni a szavakkal.
Néhány név – köztük éppúgy vannak húszas éveikben járó friss diplomások, mint több évtizedes alkotói munkásságot maguk mögött tudók –, akiknek a munkáit most bátran ajánlhatjuk megvásárlásra: Bér Rudino, Bér Rudolf, Horváth Éva Mónika, Kovács Tamás Vilmos, Romvári Márton, Tánczos Krisztina festők, Nagy Géza festő és grafikus, Koppándi Borbála és Paál Zsuzsanna grafikus, Kocsis Előd és Párkányi Raáb Péter szobrász, Diós Gabriella keramikus, Orlai Balázs ötvös. Ők olyan művészek, akik nagy valószínűséggel maradandó, tíz, húsz, ötven év múlva is hitelesnek, értékesnek ható dolgokat alkotnak. Még akkor is, ha a műkereskedelem ma még nem lát bennük fantáziát.

Kiss Attila