Az elmúlt tizenöt évben a magyar pénzügyi szektorban nagyarányú szakmai, intézményi és szabályozási változások történtek. A fejlődés eredményeképpen ma már a fejlett piacgazdaságokra jellemző a tulajdonosi, intézményi és termékszerkezete, előrehaladottan érvényesíti az uniós jogharmonizációt, és ennek nyomán már ma megfelel az egységes európai uniós pénzügyi piac követelményrendszerének. Az ország méretéhez képest nagy számú hitelintézet a megtakarítások 80 százalékát közvetíti, s most, alkalmazkodva a piaci lehetőségekhez – a nagyvállalati és költségvetési ügyfélkör lefedése után –, a kiemelkedő fejlődési potenciált, ám nagyobb kockázati tényezőt is jelentő kisvállalkozói és lakossági üzletág felé fordult.

Kevés befektetés, növekvő pesszimizmus

Bár a bankszektor 70 százalékát birtokló külföldi – többségükben főleg az EU pénzügyi piacán aktív – pénzügyi intézmények vállalatirányítási és üzletpolitikai stílusának, pénzügyi kultúrájának megjelenése nagymértékben hozzájárult a hazai „pénztudatosság” fejlődéséhez, a piac mégis mindmáig magán hordozza az exszocialista országok egyik ismertetőjelét: a befektetési hajlandóság – általánosabban a pénzügyi kultúra – elmaradottságát.

Ráadásul a hazai hitelintézeti tulajdonosi körből hiányzik néhány, a pénzügyi kultúra szempontjából igencsak fajsúlyos szereplő. Nincs benne például brit bank, mert ők nem expanzívak az angol nyelvterületen kívül, továbbá számos nagyhírű befektetési bankjuk már német nagybankok tulajdonába került. A svájci bankok irányításában vezető szerepet játszó németajkú elit is végtelenül óvatos és konzervatív, nem terjeszkedik.

Hazánk gazdasága a jövő év májusában csatlakozó tíz ország fejlettebbjei közé tartozik, de pénzügyi kultúrájáról ugyanez nem mondható el a. A GfK Hungária Piackutató Intézet idén nyáron készült egyik felmérése szerint míg a csehek 50, a lengyelek 49, az uniós polgárok átlagosan 21, addig a magyarok 79 százalékának egyáltalán nincs pénzügyi befektetése.

Ennek ellenére a magyarok megtakarítással kapcsolatos várakozásai inkább az EU polgáraiéra hasonlítanak, kevésbé a két említett csatlakozó ország lakosaiéra: a múlt év második felétől nálunk is, az unióban is folyamatosan növekvő pesszimizmusról tanúskodnak.

A vonzó ajánlat sem csábít át

A hazai gazdaság általánosan bizalmatlan hangulata a pénzügyi kultúra terjedését lényegesen korlátozza, amit az uniós csatlakozás közeledése sem tud ellensúlyozni.

A „banktudatosság” szempontjából a magyar társadalom számos téren elmaradottságról árulkodik. A GfK kutatásai alapján a lakosság kétharmada számára a bankfiók közelsége és a „családi hagyomány” az alapvető szempont a bank kiválasztásánál. Utóbbi alapján dönt a 15–29 évesek közel fele, míg a lakóhelyhez való közelség leginkább a 20 ezernél kevesebb lakost számláló települések, a 60 év fölöttiek, nyolc vagy kevesebb általánossal rendelkezők és a nők számára mérvadó. Főleg a férfiakra és a 30–59 évesekre jellemző, hogy a munkáltató ajánlása alapján választanak; ez a szempont évek óta a harmadik helyen szerepel, de lassan veszít a jelentőségéből. A megbízhatóság csupán a negyedik a fontossági sorrendben, ezt követi a barátok vagy kollégák ajánlása.

Sajnos, a lakosság kevesebb, mint tíz százaléka dönt a vonzó ajánlat, a másokénál jobb kondíciók, a munkahelyhez való közelség és az egyedi, más hitelintézet által nem kínált szolgáltatások alapján. Mindezek után talán nem meglepő, hogy a vonzó ajánlat, szolgáltatás nem okoz jelentősebb ügyfélvándorlást, bár egyre számosabb, főleg fiatal városiakból álló réteg választ több bankot egyszerre attól függően, hogy az igényelt szolgáltatás feltételei hol a kedvezőbbek. Úgy tűnik, nincs az ügyfélmigrációra számottevő hatással például egy, a bankcsoporton belül kipattant botrány sem, mint a Kereskedelmi és Hitelbank esetében, hiszen a bank cáfolta, hogy jelentős mértékűnek mondható ügyfél pártolt volna át más hitelintézethez. A Piac és Profit által a nyár folyamán megkérdezett bankok döntő része ugyan tartózkodott a véleménynyilvánítástól ebben a kérdésben, de ők sem számoltak be jelentős ügyfélvándorlásról.

Az ügyfélmozgást tovább korlátozza az általános érvényű „nehézségi erő”: az ügyfél általában csak nyomós okkal hagyja el bankját, a „költözési” adminisztráció gyakran szinte leküzdhetetlen akadálya miatt.

Gyenge befektetési banki szolgáltatások

A társadalom bizalmatlan pénzügyszemlélete – amely a pénzügyi kultúra hiányából fakad – és a pénzügyi szektor relatív fejletlensége szoros kapcsolatban állnak egymással. Az utóbbira azonban egyre inkább helytálló az a megállapítás, hogy az Európai Unió országaihoz viszonyítva a különbségek alapvetően mennyiségi jellegűek, bár az is igaz, hogy az egyes alszektorok, üzletágak szempontjából a pénzügyi szféra igencsak kiegyensúlyozatlan.

Fejlettnek minősül a szolgáltatási volumen és a piac érettsége alapján a kereskedelmi banki szolgáltatás, ami nem meglepő, tekintettel arra, hogy a gazdaságban áramló tőke 75–80 százaléka banki csatornákon vándorol – állapítja meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének júliusban publikált tanulmánya.

Ehhez képest lényeges lemaradást mutat a vállalatfelvásárlási és -finanszírozási üzletágat képviselő befektetési banki szolgáltatás, valamint a pénzügyi derivatívák kereskedelme, csaknem teljes egészében hiányzik a vállalati kötvénypiac, és a részvénypiac is igen csekély súllyal vesz részt a gazdaság finanszírozásában. A lemaradás fő oka a gazdaság – ebből is kifolyólag a piac vagy a szóba jöhető üzletek kis mérete –, de komoly a szerepe ebben a törékeny monetáris stabilitásnak és – ehhez kapcsolódóan – a befektetői bizalom hiányának, ami a belföldi forrásköltségeket tartja magasan, akadályozva egyúttal a kötvény- és részvénypiac fejlődését.

Banki kilátások

A bankszektor eddigi térnyerése szorosan összefügg a jó jövedelmezőségi kilátásokkal. A csatlakozást követően azonban lassan apadni fog a rentabilitás a bankszektorban, tekintettel a reál- és pénzügyi szféra konvergenciájából adódó irreálisan magas banki kamatrés fokozatos csökkenésére.

Húzóágazatnak továbbra is a lakossági, valamint a kis- és középvállalkozói ügyfélkör tekinthető, bár az előbbi piacon már a telítettség jelei mutatkoznak: a magánszemélyek kétharmada banki ügyfél, és ez az arány az utóbbi két évben alig változott. A termék- és szolgáltatáskínálat nagyméretű bővülése felhajtóerőt jelenthet, s erre – a csatlakozás pillanatában életbe lépő „egységes európai útlevél” alapján könnyített feltételek miatt – nagy valószínűséggel az „idegen” pénzügyi szolgáltatók is reagálni fognak.

A PSZÁF tanulmányának összegzése szerint hosszabb távon az értékpapírpiacok, valamint az alapszerű és biztosítási közvetítési csatornák várhatóan teret nyernek a bankszektorral szemben.

A várható kilátások? A hazai pénzügyi szektor a közeljövőben minden bizonnyal nagyarányú alkalmazkodásra kényszerül, ami magában hordozza a szemléletmód-váltás szükségszerűségét is.