Az új információs technológiák eddig leginkább a vállalatközi kapcsolatok (B2B) területét újították meg, és a vállalatok belső életét sem hagyták érintetlenül. Ám a végső felhasználókat célzó üzletágakban (B2C) még várat magára az internet térhódítása.

A verseny úgyis kikényszeríti

A felgyorsult külső információáramlás és a megnövekedett adathalmaz a cégeken belül is szükségessé teszi az elektronikus kommunikációs csatorna használatát. A Carnation Internet Consulting tavalyi felmérése szerint a vállalati információs rendszerek közül Magyarországon az intranet a legelterjedtebb: a megkérdezett cégek 62 százaléka jelezte, hogy alkalmazza. A számítógépes lehetőségek lassan felváltják a papírt. Az üzemi lap a belső weboldalon jelenik meg, a körlevél számítógépen érkezik kinek-kinek a saját képernyőjére, de a kollégák elérhetőségét sem kell a telefonközpontban megkérdezni, adott esetben elég erre egy gombnyomás a mindenki előtt ott levő gépen. Na persze, ha használni is tudják – jegyezte meg Fábián János, az Icon Számítástechnikai Kft. intranet/e-kereskedelem üzletágának igazgatója. Hiszen a pozitív hozzáállás ellenére sem történik meg az átállás egyik napról a másikra. Az anyagi vonzatokon túl ehhez a vállalati kultúrában is arculatváltásra van szükség.

Az Icon Kft. 1997 óta telepít Magyarországon belső vállalati hálózatokat. 1998-ban már körülbelül tucatnyi magyar ügyféllel rendelkeztek, főleg banki és gyógyszeripari körben. Az átállást Fábián János szerint rábeszéléssel nem lehet erőltetni. A cég vezetőinek kell ráérezniük az előnyeire, és akkor a határ a csillagos ég.

A verseny persze úgyis kikényszeríti az intranet alkalmazását. Van például olyan ügyfelük, aki pár évvel ezelőtt hallani sem akart arról, hogy beruházzon ezen a területen, mindaddig, amíg egyik legnagyobb partnere beszállítási feltételül nem szabta az elektronikus kommunikáció használatát. Azóta számukra sem kérdés, hogy nem csak a partner megtartása miatt érte meg az invesztíció.

Öt–tíz millió a profizmusért

Az intranet alkalmazási skálája rendkívül széles: az alapfunkcióktól – egyszerű belső levelezés, központi adatvédelem és vírusölő program – egészen az egyedi igényre szabott belső weboldalak megjelenítéséig bármi elképzelhető. A tapasztalatok szerint a cégek kezdetben elsősorban külső levelezésre használják, a belső funkciók később válnak hangsúlyosabbá, és lesz az intranet a belső PR-tevékenység és információáramoltatás fő csatornája. Amikor már az egyes divíziók saját maguk szerkeszthetik weboldalaikat, elektronikusan könnyedén kikereshető bármely körlevél vagy igazgatói utasítás, vagy – igény esetén – a rendszer segítségével a sajtófigyelőt is böngészheti bárki, aki jogosult rá.

A gyakorlatban egy ideig még párhuzamosan működnek a hagyományos és az elektronikus belső kommunikációs csatornák, mígnem teljesen átveszi az uralmat az utóbbi. Ehhez egy-egy vállalat életében egy, másfél év szükséges, és erős felsővezetői nyomás.
Az elektronikus belső kommunikációs rendszer kialakításához szükséges beruházás nagysága természetesen attól függ, hogy az adott cég milyen alap-infrastruktúrával rendelkezik. Átlagosan 5–10 millió forint már elegendő egy testre szabott intranet kiépítéséhez. Ebben benne van a szükséges hardver, szoftver, a telepítés és a fejlesztés költsége. Ehhez jön még a fenntartási költség, ami – a vállalat nagyságától és a felhasználók számától függően – 100–200 ezer forint körüli havi díjat jelent. Egy száz alkalmazottat foglalkoztató vállalat ezt már megengedheti magának, sőt a belső levelezése olyan méretű, hogy elengedhetetlen számára az elektronikus hálózat használata.

Csak a nagyok passziója?

A belső, illetve külső elektronikus hálózatok terjedésének legfőbb akadálya nem a számítógépek beszerzésének és működtetésének az ára, hanem a szemléletbeli változás hiánya – állítja dr. Bőgel György, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vezetőképző Intézetének főmunkatársa. Ezt látszik igazolni a Carnation Internet Consulting felmérésének eredménye is: a száz legnagyobb árbevételű magyarországi nagyvállalat közül mindössze 45 rendelkezett internetes megjelenéssel. Bőgel György szerint az is kérdéses, hogy a kis- és középvállalkozások számára milyen kapukat nyit meg az új gazdaság, s hogy időben, a megfelelő formában megérkezik-e hozzájuk a feltétlenül szükséges állami segítség. Megoszlanak ugyanis a vélemények arról, hogy kell-e például informatikai törvény, vagy a piac szabályozzon majd, s ez az egymásra mutogatás késlelteti a döntések meghozatalát.
Az államnak már most tennie kellene az oktatás területén vagy a számítógéphez jutás érdekében, amire aztán a versenyszféra nagy valószínűséggel reagálna – állítja az egyik oldal. Miért nem tart fenn a piac egyetemi tanszékeket? – vetik fel a másik oldalon. Megint mások szerint elég lenne a telekommunikáció területéről az akadályokat eltávolítani ahhoz, hogy az internet használata olcsóbbá váljék, és szélesebb körben elterjedjen.

Egyelőre tehát a közép- és nagyvállalkozások tudnak csak válaszolni az informatikai technológia kihívásaira – ha a verseny kikényszeríti –, a kisvállalkozások körében lemaradás érzékelhető.

Sebők Orsolya