- Bő egy éve, hogy az új kormány a településpolitika új struktúráját kialakította. Történt-e változás az induláskori helyzethez képest?
- Az egy évvel ezelőtti, kistérségi együttműködési programnak nevezett kormányzati szándékok kiegészültek: fontos része lett a vidékpolitika. A kistérségi együttműködés és a vidékpolitika két különböző dolog, de egyik a másikba szervesen kapcsolódik, hiszen minden kistelepülés, a leghátrányosabb helyzetű falvak is, valamely kistérség részei. Sok munkával- tárcaegyeztetéssel, lényegében a kormány minden szervének bekapcsolásával - kialakultak az elképzelések, s most ott tartunk, hogy a vidékpolitikai kabinet elfogadta azt az előterjesztést, amely részben a kistérségi együttműködés aktuális kérdéseit, részben pedig a vidékpolitika problémáit tárgyalja. Ez az előterjesztés a kormány elé kerül, és erre épülhet majd egy komplett, átfogó új vidékpolitikai program, úgy is mondhatnám, egy hosszú távú feladatterv.
- A vidékpolitikai kabinetről nem sokat hallottunk eddig.
- Ez abszolút új intézmény, a miniszterelnök vezeti, a témában érdekelt nyolc tárca vezetője a tagjai. A vidékpolitikai kabinetnek kormánymegbízottként én vagyok a titkára, egyszersmind én kaptam azt a feladatot, hogy a kormány vidékpolitikai munkáját koordináljam. Most jutottunk el oda, hogy már látjuk, körülbelül milyen időtávon, milyen rendben valósíthatók meg azok az elgondolások, amelyek a vidékpolitikai programban szerepelnek. A kabinet által elfogadott feladatterv alapján folytattuk le az egyeztetést az egyes tárcákkal, és több csomagot képeztünk. Ezek egyikében szerepel az úgynevezett nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozása, amelynek célja, hogy legyen egy olyan szervezet Magyarországon, amelyik őrködik afölött, hogy a következő évtized valóban a vidékfejlesztésről szóljon Magyarországon.
- Mi az, ami a mostani vidékfejlesztési elképzeléseket megkülönbözteti a korábbiaktól?
- Alapelvnek kell lennie, hogy a vidék nem azonos az agráriummal, bár nagyon szoros a kapcsolat közöttük. De nem tartható tovább, hogy a mezőgazdaság kondícióitól függően várjuk, hogy jobb sorsa legyen a vidéknek, vagy éppenséggel, ha gyengélkedik a mezőgazdaság, akkor ennek a következményei hátrányosan jelenjenek meg vidéken. S bár a vidék és főleg a kistelepülések esetében, sajnos, sok esetben elsősorban a hátrányokról lehet beszélni - munkahely hiánya, jövedelem hiánya, elvándorlás, kedvezőtlen demográfiai folyamatok, alacsony színvonalú közszolgáltatás -, amiken feltétlenül segíteni kell, de programot csinálni csak a hátrányok mérséklésére értelmetlen. A vidéknek ugyanis előnyei és adottságai vannak, s a vidékpolitikának végre afelé kell fordulnia, amit a vidék kínál. A vidék nem a hátrányok gyűjteménye, hanem az ország fejlődésének egyik tartaléka. Az alternatív energia például új iparágat tételez Magyarországon. A tájgazdálkodás, a tájkultúra, az életforma, az életmód és az ebből következő turizmus, a vidék bevett tárgyi, kulturális és egyéb értékeinek feltárása, gondozása kétségkívül komplikáltabb feladvány, de a gazdaság nyelvére is lefordítható.
- A kistérségekben működő különböző hálózatok tevékenységének összehangolását mint az egyik legfontosabb teendőt említette egy évvel ezelőtt. Sikerült-e valamilyen eredményt elérni e téren?
- Igen. Kormányhatározat intézkedett arról, hogy a kistérségben működő, az állami költségvetésből - vagy részben abból - finanszírozott hálózatok koordinációja valósuljon meg. Szeptember végéig minden egyes kistérségben létrejött az úgynevezett kistérségi koordinációs értekezlet. Ez a jogi értelemben vett intézmény arról az elemi igényről szól, hogy a kistérségben dolgozó emberek - kistérségi megbízottak, vidékfejlesztési menedzserek, falugazdászok, a különféle állami, megyei dekoncentrált szervezetek kistérségi hivatalainak képviselői - találkozzanak. Találkozzanak, és - ez a legfontosabb - cseréljenek információt, tekintsék át azokat a problémákat, amelyekről úgy gondolják, hogy megoldásukkal - jobb koordinációval, kormányzati szintű döntésekkel, jogszabály-módosítással, megalapozottabb elképzelésekkel, fejlesztési koncepcióval - segíteni tudnak a kistérség egészén, illetve az egyes településeken.
- Mi a garancia arra, hogy ez az új intézmény képes lesz erre?
- A kistérségi koordinációba bekapcsolódott a kistérségi többcélú társulás vagy fejlesztési tanács elnöke is, őket kértük fel arra, hogy keretet adjanak az együttműködési értekezletnek, hogy hívják össze, vezessék le. Az értekezlet titkára a kistérségi megbízott, neki kell előkészítenie a dokumentumokat, elkészítenie a javaslatokat. Mi kéthetente behívjuk a hivatalba a hét régióban működő régiókoordinátort, akik kellő információt kapnak szóban és írásban - például arról, hogy milyen kormánydöntések vannak előkészületben, melyek a legfrissebb döntések, milyen jogszabály-módosítások várhatók, milyen új pályázatok vannak -, ők pedig mindennek birtokában tervezik meg kéthetente az értekezleteket. Év végéig minden koordinációs értekezletnek saját munkatervvel kell rendelkeznie, ami két forrásból táplálkozik: mi közzéteszünk országosan egy ajánlást a kistérségek számára arról, hogy különböző téma- és problémaköröket milyen módon tekintsenek át, de helyben ők maguk is felmérték az aktuális teendőket. Hosszú-hosszú idő után tehát megvalósult koordináció, ami semmi másról nem szól, mint hogy a helyi problémákat hogyan lehet a leghatékonyabban megoldani. És ez már nem terv, ez már valóság.
- Mindehhez milyen források álltak rendelkezésre az idén, és mi várható 2006-ban?
- A regionális fejlesztési tanácsok kompetenciájába - tehát a decentralizált forrásokról van szó - idén 57 milliárd forint tartozott, a jövő évi takarékos költségvetésben pedig ez az összeg nemhogy csökken, hanem nő: 66 milliárd forintra. Ezen belül 10 milliárd pedig csak a negyvennyolc leghátrányosabb kistérség támogatására szolgál, ami valóban a felzárkóztató politika céljait szolgálja. Ennek a felhasználását egy későbbi kormányrendelet szabályozza majd. Nekem személy szerint az a szándékom, hogy ennek egy részéről ők maguk mondják meg, mire akarják felhasználni. Idén a kistérségek működését a többcélú társulásokra két, különböző formában elkülönített - egy kilenc- és egy hat és félmilliárd forintos - összeg segítette, és ezen túl még egy másfélmilliárd forintnyi pénzt kaptak kifejezetten a fejlesztési munkájukhoz, részben a koncepció kidolgozásához, részben a működési feltételek finanszírozásához. Hiszen a társulásoknál lassan már olyan munkaszervezetek is kialakulnak, amelyek projektek előkészítésével, források feltárásával foglalkoznak. A kistérségi társulásokat a Belügyminisztérium továbbra is támogatja normatív alapon, ez a költségvetésben az önkormányzati sorokban megjelenik. Mindezek világosan mutatják, hogy folytonosság van, és a kistérségek - a kisebb települések és hátrányos helyzetű térségek is - fontosak a kormány számára.
- Tavaly egy olyan informatikai adatbázist létrehozását sürgette, amelynek révén a költségvetés minden egyes forintja nyomon követhető. Úgy fogalmazott, megpróbálja elérni, hogy a magyar kormánynak legyen egy olyan információs háttere, ami bármely közepes kereskedelmi banknak már régóta megvan. Ért el eredményeket e téren?
- Meg kell mondanom, ez nem könnyű feladvány. Nem is szakmailag - bár az sem könnyű -, sokszor inkább az ágazati érdekek korlátait nehéz áttörni. Nem mindenki gondolja úgy, hogy jó az, ha mindenki minden részletet lát. De haladunk előre, ha az én szándékaimnál lassabban is. Van egy törvénytervezet-változatunk, a javaslaton az utolsó simításokat végezzük. Annyiban viszont előrébb jutottunk, hogy most már három nagy adatbázis - a kincstárnál kezelt OTMR, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala által kezelt EMIR és a Vátinál lévő területi információs rendszer, a TEIR - összekapcsolódik. Belátható időn belül minden kistérség számára elérhető lesz egy aktuális, lényegében szinte minden forrást tartalmazó, településsoros, kistérségi, megyei és regionális hatást tartalmazó adatbázis. Az egyezségek, megállapodások megtörténtek, most már az adatok összekapcsolásával és frissítésével kapcsolatos munka következik.
- Változtak a hangsúlyok tavaly ősz óta?
- Magyarországon - kis túlzással - az elmúlt tíz-tizenöt év a városokról szólt. Ennek érthető okai vannak, hiszen az innovációs centrumok, a pólusok inkább a nagyobb városok köré szerveződnek. Mára bizonyos értelemben slágertéma lett a vidékfejlesztés. A legfontosabb hangsúlyváltozás azonban az, hogy a kormány felismerte: teljességgel új és komplex vidékpolitikai programra van szükség. Mert nem pusztán a vidékről és a vidéken élő emberekről van szó - persze ez a legfontosabb -, hanem az egész országról. Mert ha a vidék nem fejlődik, nem mozdul, Magyarország sem fejlődik.
Idetartozik többek között az úgynevezett többcélú terek kialakítása is, ahol együtt elfér egy kis postai szolgáltatás, egy kis ügyintézés, egy pici okmányiroda, amit külön-külön nem tudnak fenntartani, de nem kizárt, hogy együtt már működőképesek, és az ott élő emberek életét jelentős mértékben segítenék. A harmadik csomag egyes jogszabályok módosítására tesz javaslatot. Ilyen például az egyes tájegységekre jellemző kisárutermelés fogalomkörébe tartozó élelmiszerek, kézműipari termékek előállításának, adott körzetben történő forgalmazásának, piacra jutásának a segítése, aminek ma jogszabályi akadályai vannak; ennek módosítása már folyamatban van. De mondhatnám a nemzeti földalap szabályozásának áttekintését is abból a szempontból, hogy szolgálja-e a települések érdekeit, hogy mondjuk ipari parkot csináljanak, vagy bármilyen más közösségi létesítmény megvalósuljon.
Mindazt, ami az előbb mondottakban nincs benne, de a program tartalmazza, értelemszerűen figyelembe kell venni a második Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve az agrár-vidékfejlesztési terv kidolgozásánál. Ezt a negyedik csomag tartalmazza. Idetartoznak a nagy forrásigényű, hosszú távon érvényes ügyek, a csak tíz- és százmilliárdokban megfogalmazható célok, beleértve a közlekedést, a falurehabilitációt, a különféle közműellátottságot. És van egy ötödik kosár is két üggyel, ami az országgyűlés kompetenciája. Az egyik egy törvény az úgynevezett nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozásáról - szándékaink szerint a javaslat az őszi ülésszakon az országgyűlés elé kerülne -, amely összetételét tekintve háromosztatú lenne: egyharmadát a politika - a parlamenti pártok és a kormány -, egyharmadát a szakmai, tudományos műhelyek, a harmadik harmadot pedig érdekképviseletek, civil szervezetek képviselői adnák. Ebből következően ezt a tanácsot az aktuális politika soha nem uralhatná.
A szervezet figyelemmel kísérné a mindenkori kormányok vidékpolitikáját, javaslatokat, koncepciókat alakítana ki, feladatai közé tartozna, hogy különféle elemzéseket készítsen, s felvilágosító munkával segítse az érdekelteket. Ha pedig megalakul a vidékpolitikai tanács, akkor ennek az első produkciója lehetne a jövő év tavaszán egy olyan országgyűlési javaslat kidolgozása, amely Magyarországon a vidékpolitika hosszú távú elvi irányait, alapjait fogalmazná meg.
