Az erős gyengéi

Az új, novemberben hivatalba lépett német kereszténydemokrata (CDU/CSU)-szociáldemokrata (SPD) koalíciós kormány miniszterelnöke, Angela Merkel a beiktatási beszédében nagy gazdasági célt tűzött ki maga és kormánya elé: Németország tíz éven belül visszakerül az első három európai hatalom közé.

Nem-jóléti fordulat

Azt ugyan nem fejtette ki, mit jelent az elsők közé jutni, mivel a német gazdaság abszolút értékben ma is Európa vezető hatalma, bár nem egy mutatója (növekedés, munkanélküliség, költségvetési hiány stb.) tekintetében a sor végén kullog. A mutatók és a meglehetősen pesszimista közhangulat javításához azonban számos olyan reformintézkedést kell meghoznia a kormánynak, amely alapjaiban változtatja meg a háború utáni Németország gazdasági-szociális berendezkedését.

A Merkel-kormány közvetlenül a hivatalba lépése után meghozott néhány megszorító intézkedést, amelyek ugyan nem jelentenek gyökeres fordulatot, ám mindenképpen a jóléti állam megváltoztatását és a korábban érinthetetlennek tartott állami juttatások csökkentését jelentik.

A konjunktúra lassan beindulni látszik, a 2001 és 2003 közötti stagnálás (az átlagnövekedés 0,5 százalék alatt volt) után 2004-ben 1,7 százalékkal nőtt a gazdaság, bár ennek egyharmada annak köszönhető, hogy a németek 2004-ben majdnem 5 nappal többet dolgoztak, mint 2003-ban. A gazdaságkutató intézetek a 2005-ös növekedést 1 százalék körülire teszik, míg 2006-ra 1,7 százalékot várnak. "A német gazdasági növekedést az unióban csak Olaszország és Portugália múlja alul"- fest sötét képet a helyzetről Alfred Stienherr, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) kutatója a Deutsche Wellének adott nyilatkozatában. A vállalatok és a lakosság óvatossága miatt a beruházás és a fogyasztás szintje továbbra is alacsony, így viszont a konjunktúra hajtóereje változatlanul az export marad. A külkereskedelmi áruforgalom alakulását tekintve Németország 2004-ben megelőzte az Egyesült Államokat és Japánt is, ezzel a világ első számú exportőrévé lépett elő.

Kormányzati nehézségek

Németország legnagyobb gazdasági-társadalmi kihívásának rövid távon a súlyos, több mint négy és félmilliós munkanélküliség csökkentése tűnik. Egy-két évtizedes távlatban pedig a társadalom elöregedése, azaz az egy adó- és járulékfizetőre jutó eltartottak magas száma a legégetőbb probléma. A új kormányzat politikája éppen ebbe az irányba mutat: a világ legjobban keresői közé tartozó német polgároknak (vásárlóerő tekintetében évről évre dobogósok Európában) a saját pénztárcájukon és szabadságukon kell spórolniuk, hogy az állami költségvetés teherbíró képessége és a gazdaság versenyképesség egyaránt javuljon. A költségvetési hiány csökkentése Németországban nagy feladat: az ország 2002 óta megszegi az Európai Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott 3 százalékos GDP-arányos deficit korlátját, ami Angela Merkel szerint legfeljebb 2007-ig fog tartani.

A kormányzat most versenyt fut az idővel, hiszen a várva-várt konjunktúrát a fiskális megszorítások mindenképpen lefékezik, ezért számos intézkedése csak 2007-ben lép életbe, hogy a gazdaságnak 2006-ban legyen lehetősége a fellendülésre. Január közepén négy évre szóló, 25 milliárdos gazdaságélénkítési csomagot hagyott jóvá - jórészt privatizációs bevételek felhasználásával -, amely kiemelten támogatja a kutatás-fejlesztést, az infrastrukturális beruházásokat és a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását. A programhoz a tartományok további 10 milliárd euróval járulnak hozzá.

A hiány csökkentését így jobb híján csak 2007-re ígéri Merkel kormánya: a közkiadásokon 10 milliárd eurót, az adókedvezmények megszüntetésén további 5 milliárdot akar megtakarítani, miközben az általános forgalmi adó 16 százalékos kulcsának 19 százalékra való emelésével 10 milliárd euróval több folyik majd be az államkasszába. 2006-ban így jobbára csak néhány jóléti "adományt" vesz vissza: januártól a végkielégítéseknél, az esküvői és szülési segélyeknél megszűnik az adómentesség, és az ingázók sem fogják tudni kihasználni az eddig nekik járó adókedvezményt. 2005-hez képest 13 milliárd euró megtakarítást hoz az, hogy megszűnik az első lakásvásárláshoz és házépítéshez kapcsolódó állami támogatás. A 2007-től érvényes további lépések szerint a magas keresetűek, azaz az egyedül élőként évi 250 ezer eurónál (63 millió forint) többet keresőknek, illetve az évi 500 ezer eurónál (126 millió forintnál) magasabb jövedelmű (házas)pároknak három százalék pluszadót kell fizetniük. A kormányprogram alapján pedig a következő években a nyugdíjak kiszámításának új módszere a nyugdíjemelések elmaradásához vezet, ráadásul 2007-től a nyugdíjbiztosítási hozzájárulás 19,9 százalékra növekszik, a nyugdíjkorhatár pedig 65-ről 67 évre emelkedik, így tovább és többet fizetnek a biztosítottak a nyugdíjbiztosító kasszájába.

Jóban vagyunk

Nem csak a német kormánynak fontos, hogy az ország végre kimozduljon a holtpontról. Juhász Imre, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főtanácsosa is rámutat: "A magyar gazdaságnak is alapvető érdeke, hogy a német gazdaság mielőbb visszaszerezze az európai növekedés lokomotívjának szerepét." Magyarország a kölcsönös áruforgalom nagysága alapján az NSZK 16. legfontosabb exportpiaca, illetve importbeszerzési forrása. A magyar viszonylat részaránya a 2004-ben 574 milliárd eurót kitevő német importban évek óta 2,3 százalékot, miközben a szintén 2004-ben 730 milliárd eurót kitevő exportban 1,7 százalékot tesz ki. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint - ugyancsak 2004-ben - a Németországba irányuló magyar kivitel értéke 13,4, az onnan származó behozatalé pedig 12,5 milliárd eurót tett ki. Így a kölcsönös áruforgalomban elért magyar kiviteli többlet megközelítette a 900 millió eurót. (A 2005. évi adatok lapzártánkkor még nem állnak rendelkezésre.) Az első tíz havi 5,4 százalékos magyar export- és 3,6 százalékos importdinamikát a múlt év egészére vetítve 14 milliárd eurós magyar kivitel és 13 milliárdos behozatal valószínűsíthető. Magyarország ma már többet exportál Németországba (s többet is importál onnan), mint például Norvégia, Svédország, Dánia, Törökország, Finnország vagy Portugália, bár az unió új tagországai közül Magyarországot megelőzi Csehország és Lengyelország is. A lengyelek évről évre mintegy 3 milliárd euró körüli behozatali többlettel zárják a nyugati szomszédjukkal lebonyolított áruforgalom mérlegét. Németországnak a teljes magyar kivitelben elért részaránya korábban meghaladta a 33-35 százalékot, ám ez 2004-re - a más országokba, így elsősorban az unió új tagországaiba és az Oroszországba irányuló export átlagon felüli növekedése folytán - 31,5 százalékra mérséklődött. Német exportunk több mint 70 százaléka gép és szállítóeszköz, közel egynegyede feldolgozott ipari termék, az élelmiszerek, italok és dohány termékcsoportok részaránya ugyanakkor ma már nem több 3-4 százaléknál. A magyarországi export túlnyomó része a hazánkban megtelepedett német érdekeltségű vállalatok terméke. Bár Magyarország csak 2004-ben vált az Európai Unió teljes jogú tagjává, a hazánkban előállított ipari termékek többsége a kilencvenes évek elején aláírt társulási megállapodás alapján már azt megelőzően is vámmentesen került az uniós országok piacára. Így az EU-csatlakozás a kétoldalú áruforgalomban nem hozott, nem is hozhatott látványos áttörést. Igaz, a Magyarországra irányuló német élelmiszer-export látványos, 2004-ben elért 70 százalékos növekedése alátámasztja azt a korábbi tapasztalatot, hogy a német agrárexportőrök igen tudatosan készültek az unió keleti bővítéséből, illetve az agrárkereskedelem liberalizálásából adódó pótlólagos piaci lehetőségek kihasználására. A gazdasági tárca számítása szerint a hazánkban befektetett összes külföldi működő tőke közel egyharmada Németországból származik, a több mint 7000 német érdekeltségű vállalkozás mintegy 200 ezer embernek biztosít munkát. Juhász Imre szerint hazánk EU-tagsága fontos bizalomnövelő tényező azoknak a német kis- és középvállalatoknak a számára, amelyek a nyitással hazánk irányába megvárták az uniós belépésünket, illetve azzal is, hogy magyarországi telephelyről nyissanak más, elsősorban délkelet-európai országok felé.

Keletre is figyelnek

Biztató jel, hogy az új kormány a korábbinál nagyobb figyelmet kíván fordítani a közép- és kelet-európai országokkal fenntartott gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. "Németország a jövőben közvetítő szerepet kíván betölteni az Európai Unióban - jelentette be első beszédében a német parlament alsóházában a kancellárnő -, és erősíteni szeretné kapcsolatait az unió kisebb államaival." Ezt mutatja az is, hogy az Európai Unió 2007-2013. évi költségvetéséről 2005 decemberében folytatott állam- és kormányfői vita során végül is az ő kompromisszumos javaslata mentette meg a részvevőket a kudarctól, illetve attól, hogy a kérdés áttolódjon az idei első félévi osztrák elnökség idejére. Merkel nem csak Londont és Párizst biztatta a kompromisszum elfogadására, azaz az új tagoknak jutó fejlesztési források növelésére. Ő maga a szegényebb, keletnémet tartományok rovására ajánlott fel pályázati pénzeket a németeknél jóval szegényebb lengyel régióknak.

A nagyvonalú német javaslat annak felismeréséből (is) táplálkozik, hogy a közös költségvetés nemcsak az új tagországok felzárkóztatása szempontjából fontos, hanem az ott megvalósuló, újabb piaci lehetőségeket kínáló fejlesztések a térség országaiban nagy tapasztalatokkal rendelkező német cégek számára is.

Segítség, tanács

Ahogyan azt a számos magyar vállalkozást kellemetlenül érintett munkaügyi ellenőrzési "hullámok" is mutatták, a magyar gazdasági diplomácia legfontosabb feladatai közé tartozik a magyarországi kis- és középvállalatok külpiaci tevékenységének támogatása és a hazánkba irányuló működőtőke-áramlás segítése. Ebben a vállalkozók lobbiszervezetein (ipari és kereskedelmi kamarák, Ipartestületek Országos Szövetsége) túlmenően konkrét szakmai tanácsadással állnak rendelkezésre az ITDH és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint a német vásártársaságok budapesti képviseletei és a két ország jogrendszerét egyformán jól ismerő ügyvédi irodák. (Az utóbbiak sok esetben a Német-Magyar Kamara tagjai is.) A gazdasági diplomáciai szolgálat hatékonyságának növelése céljából ez év elejétől egységes szervezetben működnek a nagykövetségek külgazdasági attaséi és a korábban az ITDH felügyelete alá tartozó külkereskedelmi irodák. Németországban a berlini nagykövetségen és a müncheni főkonzulátus kereskedelmi osztályaként dolgoznak magyar gazdasági diplomaták; a múlt év végéig az ITDH-hoz tartozó bonni kiküldött a várhatóan az év folyamán Düsseldorfban megnyíló főkonzulátuson folytatja majd tevékenységét. A tavasszal takarékossági okokból bezárásra kerülő stuttgarti főkonzulátus gazdasági ügyekben illetékes munkatársa viszont a gazdasági kapcsolatok kiemelt jelentősége miatt - a müncheni képviselet kihelyezett munkatársaként - továbbra is a sváb fővárosban marad. A magyar gazdasági kormányzat hét német szövetségi tartománnyal tart fenn a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését szolgáló vegyes bizottságokat, amelyekben részt vesznek a vállalkozói szervezetek képviselői is. A vegyes bizottságok célja és feladata olyan konkrét projektek közös meghatározása és megvalósítása, amelyek közvetett vagy közvetlen módon a vállalatközi együttműködési kapcsolatok fejlesztéséhez is hozzájárulnak.