Az energia ára

Az ukrán-orosz gázvita kicsit megijesztette Európát, és kicsit megijesztette Magyarországot is. Így a villamosenergia-termelésben néhány hétre felértékelődtek a régi szén- és atomerőművek, mindaddig, amíg teljesen helyre nem állt a gázellátás. A mindössze néhány napig tartó "válsághelyzetnek" több tanulsága van. Az egyik - talán kevésbé fontos -, hogy a politikusoknak be kellene végre fejezniük a gázárak emeléséről, pontosabban nem emeléséről szóló bohózatot. Hiába a legolcsóbb energiahordózónk jelenleg a gáz, koránt sincs ingyen, és főleg nem a kormányon múlik, hogy mennyiért jutunk hozzá. (Az persze kormányzati döntés, hogy a szegényebb lakosság számára kompenzálja-e a szükségszerű gázáremelést, vagy nem, de ez szociális, és nem gazdasági kérdés.) A másik tanulság, amit Magyarország sikerrel vetett fel az EU illetékes munkacsoportjában, hogy Európának meg kell vizsgálnia egy adriai földgázvezeték kiépítésének a lehetőségét.

Ám mindennél is fontosabb, általános tanulság, hogy tényleg végig kellene végre gondolni, milyen módon és összetételben célszerű korszerűsíteni az ország erőműparkját. És hogy valóban érdemes komolyan venni az alternatív energiaforrások felhasználásának a lehetőségeit.

Megújuló vagy olcsó?

Borúra derű?

Magyarország nettó importőr energiából, a fogyasztás 70 százaléka származik külföldről. Ez még inkább arra kellene ösztönözzön, hogy keressük a megújuló energiaforrásokban (MEF) rejlő lehetőségeket. A jelenlegi energiapolitika mégsem mutat kellő határozottságot a megújuló források felhasználására, nincs koordinált országos tevékenység - mondta egy tavaly november végi szakmai konferencián Gaul Géza, a győri Széchenyi István Egyetem és Kis Miklós, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munkatársa, akik egy 2004-ben publikált európai uniós felmérés eredményeit ismertették. A Fehér könyvben lefektetett stratégia és cselekvési terv nem kötelező célként 12 százalékosra tűzi ki a MEF részarányát az unió 2010-es energiamérlegében. A tagállamonként külön-külön, különböző mértékben kitűzött céloknak azonban összhangban kell lenniük azzal, hogy a villamosenergia-termelésben a megújulók részarányának az 1997-es 13,9 százalékról 2010-re 22,1 százalékra kell nőnie az EU-ban. A tagállamok jelentéseinek 2003-as összesítése alapján a 15-ök területén mind összességében a megújuló forrású energiatermelés növekedésének üteme, mind a zöld-villamosenergia fejlődése megközelíti a tervezettet. Magyarországon a 2010-es célkitűzés 3,6 százalék megújuló hányad a villamosenergia-termelésben. Ami - derül ki immár a 2001-2004-es időszak hivatalosnak tekinthető adatsorából -, lényegében teljesíthető. A döntő fordulat 2004-ben következett be, amikor az összes MEF-termelés 2003-hoz képest 3,4-szeresére nőtt, 2001-hez viszonyítva pedig a 4,5-szeresére. Ezen belül a biomassza-termelés - amit 2002-ben statisztikailag még ki sem lehetett mutatni - az összes termelés kétharmadát adja, vagyis 661 gigawattórát. Tavaly év végére - ez becsült adat - csak biomasszából 1380 gigawattóra zöldáramot állítottak elő, míg 2006-ra 1600 gigawattóra várható. "A frissebb hazai adatok fényében borúlátásunk nem igazolódott - ismeri el utólag a két szakember, megjegyezve -, mégsem tudjuk elhallgatni azt az aggodalmunkat, hogy a biomassza-tüzelés voltaképpen fatüzelést jelent. És ez vajon nem vezet-e majd fokozott fakitermeléshez, és ezzel - az erdőgazdálkodás gazdasági súlypontjainak eltolódása révén - más környezetvédelmi célok megsértéséhez?"

Meglódulnak a megújuló energiaforrásokat hasznosító nagyberuházások 2006-ban - ígéri Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. Hozzátéve, hogy az idén a kormány elfogadja az ezzel kapcsolatos fejlesztési stratégiát. Kérdés, hogy ez mire lesz elég. Aminek kapcsán hosszasan lehetne elemezni, hogy öt év alatt a kétszeresére kellene növelni itthon az alternatív energiaforrások használatát, ha meg akarunk felelni az uniós átlagnak. S bár egyre több a napkollektor, és remélhetőleg nő a szélkerekek száma is, természeti adottságainkat tekintve mégis inkább a biomassza-hasznosítás és az energetikai célú növénytermesztés kecsegtet nagy lehetőségekkel.

S itt beszélhetnénk arról is, hogy Magyarország nem használja ki a termálvizek kínálta lehetőségeket sem.

A viszonylag jó geotermikus adottságoknak ez idáig valóban csak a kis részét hasznosították, és főként fürdésre, illetve a fürdők fűtésére. Ezenkívül még fűtenek vele üvegházakat és néhány városban lakókörzeteket. Azonban nem pusztán a szándék hiánya miatt van ez így, hanem azért, mert ezeknél a beruházásoknál komoly műszaki és gazdaságossági problémákkal kell szembenézni. A termálvizet ugyanis ahhoz, hogy abból újra energiát nyerjünk, vissza kell sajtolni a földbe, és ez eleve energiaigényes, nem beszélve a természetvédelmi szempontokról.

Komoly műszaki és gazdaságossági problémák azonban nemcsak a termálvizeink, hanem általában a zöldenergia hasznosítása kapcsán is felmerülnek. Ezért állami, valamint európai uniós előírások és programok - és az ezekben rögzített támogatások - nélkül a megújuló energiaforrások talán soha nem váltanák ki a hagyományos, fosszilis energiahordozókat.

Az állami támogatás egyik legfontosabb eleme, hogy 2003. január elsejétől az összes megújuló forrásból származó villamosenergia-fajtára garantált átvételi árak vannak érvényben. Kezdetben az előállítási technikától függően, egy tartományon belül, majd 2005. ősz óta egy új jogszabály fixen, kilowattóránként 23 forintban határozta meg a megújuló energiahordozókkal termelt áram kötelező árvételi árát. Az ilyen eszközökbe beruházóknak ez természetesen jó, hiszen ennek alapján szinte biztosan számolhatnak azzal, hogy 8-10 év alatt megtérülhet a befektetésük.

Az áramszolgáltatók azonban, amelyeknek tehát akkor is át kell venniük az előírt magasabb áron a biomassza, a napelemek által vagy a szélturbinával előállított áramot, ha a hagyományos erőművektől jóval olcsóbban jutnának hozzá, érthetően tiltakoznak emiatt. Vagy inkább csak ezzel magyarázzák azt, hogy az immár liberalizált gáz- és árampiacon lassan kibontakozó verseny miért nem hat kedvezően az áram árára.

Ha az energiapolitika célja a villamos energia árának a csökkentése, akkor az államnak nem a megújuló energiaforrások hasznosítására kellene többet költenie - jelentette ki például Bakács István, az E. On Hungária Rt. igazgatósági tagja egy szakmai konferencián -, hanem vonzó környezetet kellene biztosítania a befektetőknek a meglévő hagyományos erőművek korszerűsítése érdekében. Hozzátéve: azokban az országokban - például Finnországban -, ahol atom-, illetve vízerőművekre épül az energiaellátás, olcsóbb az áram, mint ott, ahol tiltakoznak ezek ellen.

Nem a támogatás miatt drága

A villamos energia ára nem a megújuló energiaforrások, hanem a rossz szabályozás és a szennyező termelőknek nyújtott támogatások miatt emelkedik - állítja ezzel szemben a Megújuló Energia Ipari Társaság (MEIT). "Megengedhetetlen, hogy a politikai és piaci szereplők a tényleges problémák megoldása helyett figyelemelterelést folytatnak, és az árakra minimális hatást gyakorló környezetbarát villamosenergia-termelést - alaptalanul - okolják az árak emelkedéséért" - olvasható a társaság közleményében.

A dokumentum szerint a környezetbarát megújuló energiaforrások támogatása minimális költséget jelent a fogyasztóknak, mert a kötelező átvételi rendszeren keresztül adott támogatások mindössze 40 százaléka jut a megújulóknak. Ez 2004-ben 6 milliárd, 2005-ben körülbelül 14 milliárd forint volt. Továbbá, mert a támogatás rendszerhasználati díjba beépített költsége mindössze 28 fillér kilowattóránként, ennek a támogatásnak a 95 százalékát pedig a három biomassza-erőmű kapja. Az új, kicsi megújulós erőművek támogatása kilówattóránként mindössze 1,4 fillér terhet jelent a fogyasztóknak.

Gáz van, és lesz is egy jó ideig

Rövid távon a földgázt nem lehet helyettesíteni, hiszen Magyarországon a villamos energia egyharmadát is földgázból állítjuk elő. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója állítása szerint ennek ellenére nem valószínű, hogy komoly energiaellátási zavarokkal kellene számolnunk, például azért, mert az oroszok hosszabb távra elzárnák a gázcsapot. Egyrészt közel 3 milliárd köbméter hazai termelésű földgáz áll rendelkezésre, másrészt a hazai tárolókapacitás 3,5 milliárd köbméter, amelyet a nyári időszakban érkező földgázzal töltenek fel a január-februárban jelentkező csúcsigények kielégítésére. Hosszabb távon pedig a szállításban nagyon erős az orosz fél érdekeltsége, hiszen gázt csak oda lehet eladni, ahol kiépült a gázvezeték, és ez az egyik legfontosabb exporttermékük. Az viszont igaz, hogy átmenetileg, rövid időre bármikor jelentkezhetnek a mostani ukrán-orosz árvita miatt fellépett gondokhoz hasonló problémák. De a szakember szerint nem elsősorban a forrás hozzáférhetősége, hanem a tízezer kilométeres gázhálózat terrortámadásnak, természeti katasztrófának, politikai viszályoknak való kiszolgáltatottsága miatt. Ráadásul az ellátás biztonságának hangsúlyozása nagyon megdrágíthatja a földgázt. Globalizált világban kockázatmentes energiaellátás nem képzelhető el - szögezi le a szakember -, az EU-tagság ezért ebből a szempontból is nagyon komoly tényező, mert együttes fellépéssel jelentősen csökkenthetők az energiaellátás természeti, politikai kockázatai. Az ismert földgázkészlet egyébként a mostani fogyasztási szint mellett körülbelül 60-70 évre elegendő, a kőolaj 40-45 évre. De az elmúlt 30-40 évben az újonnan felfedezett készletekkel ez az időtartam inkább növekedett, mintsem csökkent, tehát a következő fél évszázadban a készletek kimerülésétől nem kell tartani. Sőt, a kutatási technikák gyors ütemben fejlődnek, és az emberiség újabb és újabb készletekre bukkan.

A magyar villamosenergia-árak tehát nem a megújuló energiaforrások támogatása miatt magasak, hanem mert a villamosenergia-piac mintegy 80 százalékában nem tudnak a piaci mechanizmusok árcsökkentő hatásai érvényesülni. Amiatt, mert sok erőművet indokolatlanul védenek a magas árra kötött, hosszú távú szerződések. S mert - a MEIT szerint - olyan szennyező erőműveknek ad az állam tízmilliárdos nagyságrendben támogatást, mint például a Vértesi Erőmű Rt. vagy a Mátrai Erőmű. Ráadásul a nagy erőművekre méretezett villamosenergia-hálózat fejlesztése hatalmas elmaradásban van, ami példátlanul magas, 13 százalékos hálózati veszteséget jelent. (Az energiahivatal által közzétett adat szerint a hazai hálózati veszteség 7,6 százalék. - A szerk.) Ha nem lennének piactorzító szabályok és állami támogatások, a megújuló energiaforrások nagy mennyiségben tudnának megbízható módon olcsó, környezetbarát villamos energiát termelni, amelyek új munkahelyeket teremtenek, csökkentik az ország importfüggőségét, és külföldi befektetéseket vonzanak.

Álságos a megújulók támogatásának csökkentéséről beszélni - folytatódik az idézett közlemény -, amikor az Európai Parlament 2005 szeptemberében 2020-ra már 33 százalékos célszámot határozott meg a zöld-villamosenergia termelésnek, s amikor a magyar fogyasztók és állampolgárok környezettudatosságának növekedése ellenére a magyar megújulós vállalás a legalacsonyabb az unióban. És amikor jelenleg a fogyasztás mindössze 2 százalékát elégítjük ki környezetbarát villamos energiával, s a racionális támogatási rendszerrel a fentiek alapján arányosítva még egy 10 százalékos megújulós részarány is csak kilowattóránként 1,5 forintnyi áremelő hatást fejtene ki.

Felemásan sikerült piacnyitás

Miért is nem tudnak a villamosenergia-piac mintegy 80 százalékában érvényesülni a piaci mechanizmusok árcsökkentő hatásai? És miért beszélnek az energetikai szakemberek is piactorzító szabályokról?

A válasz persze sokkal összetettebb annál, mint ami e cikkben röviden kifejthető. Ám a lényeg, hogy bár a villamosenergia-piac fokozatos liberalizációja 2003 januárjával megkezdődött, a törvényben feljogosított fogyasztók - vagyis azok a nagy energiafelhasználók, amelyek először tehették meg, hogy a szabadpiacon szerzik be szükségleteiket - nem igazán éltek a lehetőséggel. Amelyek mégis, azok közül többen - mivel a törvény ezt is lehetővé tette számukra - rövid próba után visszatértek a közüzemi szolgáltatóhoz.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közelmúltban megjelent tanulmánya szerint valódi verseny helyett az úgynevezett közüzemi szolgáltatók és a szabadpiacon kereskedők között alakult egyfajta vetélkedés. Vagyis ahelyett, hogy a kereskedők versenyeznének egymással, lenyomva ezzel az árakat, a közüzemi szolgáltató hatósági árai hatnak a többi piaci szereplőre. Ezt a problémát egyébként a nagy áramszolgáltatók már a törvény megfogalmazásakor jelezték - de nem találtak meghallgatásra -, mint ahogyan azt is, hogy az erőművekkel megkötött hosszú távú szerződései miatt a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. erőfölényben lesz a többi vállalkozással szemben, ami értelemszerűen szintén gátolja a verseny kialakulását. A tanulmányból kiderül, hogy az MVM Rt. a közüzemben fel nem használt kapacitásokat csak kisebb mértékben szabadította fel, és bocsátotta a szabadpiaci szereplők rendelkezésére, mint amilyen mértékben megtehette volna.

A versenyhivatal javaslatai a főbb tennivalókra: a hosszú távú áramvásárlási megállapodások felülvizsgálata; a kapacitástöbblet piacra vitele; lépések egy kelet-közép-európai regionális villamosenergia-piac fejlesztése érdekében; a verseny torzulásához vezető körülmények vizsgálata; a mindig szűkösnek bizonyuló határkeresztező kapacitások új szabályrendjének a kialakítása; és nem utolsósorban a fogyasztók tájékoztatása.

Tény, hogy az Európai Unióban sem működik még kellő hatékonysággal a liberalizált árampiacon a verseny. De míg például Svédországban a feljogosított fogyasztók 70-80 százaléka már váltott szolgáltatót, addig Magyarországon csak a 30-35 százaléka. Pedig a verseny egyik fokmérője a szolgáltatóváltás aránya, ami persze azt nem tükrözi, hogy mennyire volt utána elégedett a fogyasztó az új szállítótól kapott kedvezményekkel.

Enyhén nő a gazdaság energiaigénye

Magyarország villamosenergia-igénye a következő tizenöt évben éves átlagban 1,9-2,1 százalék közötti ütemben növekszik majd - derül ki a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. előrejelzéséből. Előbb lassabb, 1,8 százalék körüli ütemet várnak, majd 2010-től 2015-ig 2 százalék feletti lesz az emelkedés. Így 2020-ra a magyar gazdaság bruttó áramigénye a jelenlegi 41,2-ről 56-57 terawattórára nő, ami összességében 38 százalékos emelkedést jelent. Persze csak akkor, ha a bruttó hazai termék (GDP) éves átlagban 4 százalék körül növekszik majd, és a termelésen belül tovább csökken az úgynevezett energiaigényes ágazatok aránya - amint azt a kutatók feltételezik. Az egységnyi GDP előállításához szükséges árammennyiség az elmúlt tíz évben ugyanis csaknem 20 százalékkal csökkent, és egy százalék GDP-növekményhez ma már villamos energiából mindössze 0,3 százalékos többletfelhasználás párosul. A fejlett országokban jelenleg ez a mutató 0,5-0,8 százalék, vagyis magasabb a magyarországinál. A prognózisok szerint az Egyesült Államokban 0,4-0,5, az Európai Unióban 0,6-0,7 százalék lesz néhány év múlva az egyszázalékos GDP-növekedésre vetített többletenergia-felhasználás. Nem olyan pozitív a helyzet azonban, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az erőművek fogyasztása és a hálózati veszteség - ami a természetes fizikai veszteségből és az illegális vételezésből áll - Magyarországon igen magas, és nagyon nehezen csökken, jelenleg a megtermelt összes energiából 7,6 százalékot tesz ki. A hatékonyság javulása a korszerű, kisebb helyi erőművek sorozatos üzembe állásától várható. Így az úgynevezett önfogyasztás 2020-ra 6,4 százalékra csökkenthető. Kedvező változás, hogy a téli csúcsfogyasztás és a nyári kisebb fogyasztás között egyre kisebb a különbség - elsősorban a légkondicionálás elterjedése miatt -, így az erőművek kihasználhatósága egyenletesebb. Ebből adódóan 2020-ig a GKI Rt. a téli felhasználásban 1,8, a nyáriban 2,1 százalékos éves bővüléssel számol. A fő felhasználási területek közül az ipar fogyasztása mindössze 1,7 százalékkal nő majd, a háztartásoké 2,3, az egyéb területé 2,1-2,2 százalékkal.