- A 2004-2006 közötti időszakra mintegy hatszázhetvenhétmilliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre. Az első pályázatok beérkezésétől eltelt időszak mire volt elegendő? Hol tartanak a kifizetések?

- Eddig ezerkétszázmilliárd forintnyi beérkezett igénylésből ötszázmilliárd forint a nyertes pályázat, és a felgyorsult folyamatok hatására hozzávetőleg hatvanhétmilliárd forint elhagyta a kincstárat. Azt látni kell, hogy ez egy több lépcsőből álló, bonyolult folyamat. A pályázat beadását a döntés követi, majd a szerződéskötés és a tényleges kifizetés. Egy-egy lépés között pedig jó néhány hónap is eltelhet. Elégedett vagyok az elmúlt másfél év eredményeivel, hiszen a hároméves pénzügyi lehetőség körülbelül nyolcvan százaléka van lekötve, és az összeg közel hatvan százalékára már szerződést is kötöttünk. Ha a tendencia nem változik, 2005 végére a forrás nagy része gazdára találhat. Vagyis eljött a fejlesztési projektek megvalósításának időszaka. Most a pályázók következnek.

- A nyár sikereivel szemben korábban inkább nehézségekről - kevés pályázatról, az intézményrendszer problémáiról, az elbírálás lassúságáról, a kifizetések akadozásáról - lehetett hallani. Mi változott?

- Változott az intézményrendszer, és változtak a pályázati kiírás feltételei is. Az egyik legfontosabb, hogy a kezdeti nehézségek tapasztalataiból kiindulva ma udvarias és segítőkész ügyfélkiszolgálás segíti a pályázót. Korábban tudniillik a korrupció elkerülése érdekében nem volt személyes ügyfélszolgálat, de rájöttünk, hogy nagyon sok formai hiba kiküszöbölhető, ha a pályázóknak van kitől kérdezniük. Az új szabályozás is nagyban hozzájárult a megkötött szerződések számának növekedéséhez. Újdonság, hogy a pályázati összeg huszonöt százalékáig terjedően előleget tudunk adni, illetve hogy a pályázó részéről garanciát csak ötmillió forint fölötti projekt esetében kérnek. Emellett az adminisztratív kötelezettségek is egyszerűsödtek: a különböző igazolásokat elég a szerződéskötéskor benyújtani, azaz amikor már biztos, hogy a fejlesztési elképzelések megvalósításához szükséges forrást elnyerték.

Jóllehet az unióban szokásos gyakorlattól ez eltér, de Magyarország helyzete más. A hivatalos papírok későbbi benyújtásának lehetősége jobban szolgálja a támogatásra jelentkezők érdekeit. A kincstár és az elbíráláshoz kötődő információs rendszerek a korábbi kézi vezérlés helyett ma automatizáltan működnek, így a döntéshozatalhoz szükséges idő is lerövidült. Összességében nőtt a pályázókkal szembeni bizalom, és ily módon javult a hatékonyság. 2007 után tervezzük a teljes folyamat decentralizálását. Igaz, az eljárásban eddig is részt vettek a régiós szervek, de a következő pályázati ciklusban már a lebonyolítás ellenőrzése, a kifizetések és a számlaellenőrzés is helyi szinten történik majd. A pályázatok legtöbb célkitűzése - a foglalkoztatás, az oktatás, a helyi gazdálkodók programjai vagy az önkormányzatok működése - ugyanis maximális helyismeretet igényel. Minél mélyebben bevonjuk a régiós szervezeteket, annál adekvátabb döntés születhet a pénzek felhasználásának mikéntjéről, és a folyamatok is tovább gyorsulhatnak.

- Ehhez viszont fejleszteni kell a régiós intézményrendszer infrastruktúráját, ami nem kevés pénzt igényel.

- Valóban. A Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósítása azonban két úton folyik. A vállalkozók pályázatai mellett a központi projektekre is van uniós forrás, az országnak járó keretösszeg közel ötven százaléka erejéig. A Kohéziós Alapok harminc százalékát például eleve állami programok finanszírozására különítették el. Tehát 2007 után az európai pénzekből az államigazgatás fejlesztésére is kell, hogy jusson.

- Említette, hogy jó eséllyel a keret kimerül 2005 végére. Eszerint 2006-ban már nem lehet pályázni?

- Miközben már a következő időszak célkitűzéseire utal, az unió támogatáspolitikáját befolyásoló EU-költségvetés körül éles viták dúlnak. Lesz-e elég idő a 2007-2013-as időszak fejlesztési irányának meghatározására, az operatív programok kidolgozására és a pályázatok kiírására?

- Bár a kialakult helyzetet minél előbb meg kell oldani, az unióban felmerült problémák ma még nem okoznak komoly gondot Magyarország számára, hiszen a vita nem az újonnan csatlakozott országoknak szánt támogatások nagyságáról szól. Azt senki nem vonta kétségbe, hogy mekkora összegre számíthatunk, sőt a luxemburgi csúcsértekezlet utolsó pillanatában nőtt a kelet-közép-európai országoknak szánt keret. A tagállamok ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az alapokon keresztül érkező támogatás nem segély, hanem befektetés, amely - ha mi jól használjuk fel - az ő gazdaságukat is élénkíti. A vita a versenyképesség növelésére és a kohéziós célkitűzésekre fordított összegek nagyságrendjéről szól. Magyarország viszont abban a helyzetben van, hogy a Kohéziós Alapból finanszírozható programok - az oktatás, az egészségügy fejlesztése, az infrastruktúra, benne a K+F és energiaracionalizálás - egyben az ország versenyképességének növelését is szolgálják.

Vagyis a jelenleg zajló vita - még ha az egyes tagországok által remélt hangsúly-áthelyeződéssel zárul is - nem érinti a magyar célkitűzéseket. Tehát folyamatosan dolgozunk: zajlik a tervezési munka, és saját forrásból - harmincmilliárd forint áll rendelkezésünkre - előkészítjük a programokat. Készül a következő időszakra szóló Nemzeti Fejlesztési Terv, folyik a részletes és a komplex programok kidolgozása. Ha december végéig megszületik az EU költségvetése, nincs semmi gond. Azt persze nem gondolom, hogy nincs szükség reformokra, de jó lenne, ha az unió tagállamai a pénzügyi stabilitás megteremtésével párhuzamosan határoznák meg a szükséges változtatások irányát. Tehát szülessen meg a 2007-2013-as költségvetés, mi pedig nyitottak vagyunk a reformokra. Az augusztus végén elfogadott V4-nyilatkozat mutatja a visegrádi országok rugalmasságát.

- Merre mutatnak a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok?

- Általánosságban az embereknek legyen jó munkahelyük, normál jövedelmük, tiszta és egészséges környezetben élhessenek, és tanulhassanak. A konkrét célok persze ennél differenciáltabbak. Az egyik legfontosabb a gazdaság versenyképességének növelése. Ehhez nélkülözhetetlen a közlekedési és a környezetvédelmi infrastruktúra gyarapítása, az információs társadalom építése. Mindennek alulról kell épülnie, a helyi közösségek szervezésén keresztül, hogy létrejöjjön egy összetartó társadalom. Ma Magyarországon a lakosság különböző szegmensei egyre távolabb kerülnek egymástól, nő az egyes rétegek előtt megnyíló lehetőségek közti különbség. A szegénység elleni küzdelemhez elengedhetetlen a szükséges intézményrendszer - civil szervezetek, helyi központok - felállásának támogatása. Az oktatás, az egészségügy és a területi kiegyenlítődés szintén fontos elemei az operatív programoknak. A közlekedés és az iskoláztatás feltételeinek jobbítása az első lépés az ország versenyképességének javítását illetően.