A részvények, kötvények és bankbetétek világa egyre ismertebb a hazai lakosság körében, miközben az árupiaci befektetések továbbra is rejtve maradnak a nagyközönség szeme előtt. Pedig az áruk kereskedelme a történelem kezdetéig nyúlik vissza, és a terményekkel, nemesfémekkel való spekulálás is több ezer éves múltra visszanéző tevékenység. (Gondoljunk csak a bibliai Józsefre, aki a hét szűk esztendő előtti bőség idején gabonát halmozott fel, egyrészt az éhínség ellen, másrészt, hogy azt haszonnal értékesítse tovább a környező nemzetek tagjainak.)

Új aranykor

A közgazdasági megközelítés szerint az árupiac egy nemzetgazdaságban a termékek és szolgáltatások összes keresletét és kínálatát, valamint az azok közötti kapcsolatot jelenti. Ezzel szemben befektetői szemmel az árupiac és -tőzsde minden olyan termék kereskedelmi tere, amely nem tőkepiaci instrumentum, bár ez a meghatározás meglehetősen leegyszerűsíti a valós helyzetet.

De valóban: az áru- (angol nevén commodity) piacon kereskedhetünk nemesfémekkel, energiahordozókkal, élőállattal és gabonafélékkel is, vagyis rendkívül széles a termékek palettája. A szereplők egy része természetesen valóban valamilyen áruhoz szeretne hozzájutni jó áron, a piac nagyobb részét kitevő spekulánsok azonban itt is csak haszonra vadásznak az árfolyammozgások nyomán anélkül, hogy fizikailag meg kellene oldaniuk például 10 ezer tonna kőolaj elraktározását a kertjük végében.

Az árupiac az utóbbi években aranykorát éli. Bár húsz éven keresztül folyamatosan rosszul teljesített, az utóbbi években - a távol-keleti, elsősorban kínai kereslet hatására - a nyersanyagok és az energiahordozók látványos drágulásnak indultak. A gazdagodási lehetőségre hamar felfigyeltek a nagybefektetők, így mostanra elemzői becslések szerint mintegy 200 milliárd dollár forog az árupiacokon.

Száguldó árfolyamok

A legtöbb laikus számára csak a folyamatosan dráguló üzemanyagok tűnnek fel, amelyek az olajpiaci áremelkedés hatására gyűrűztek be a benzinkutakra. (A Brent-nyersolaj hordónkénti ára stabilan 70 dollár fölé került, holott három évvel ezelőtt alig 25 dollárt kellett fizetni érte, de a 12 hónappal ezelőtti 50 dolláros árfolyam is boldog békeidőnek tűnhet.)

Pedig egy év alatt megduplázódott a réz világpiaci jegyzése is, és az arany unciánkénti (nagyjából 31 gramm) ára ugyanezen idő alatt 440-ről 630 dollárra hízott. Az alumíniumért tonnánként csaknem 2600 dollárt kell fizetni, szemben a tavaly májusi 1500 dollár körüli árfolyammal. Mindez azt jelenti, hogy az árupiacon befektetők hatalmas nyereségeket könyvelhettek el az elmúlt időben, akárcsak az olyan, energia-, illetve árupiacon termékekkel megjelenő cégek részvényesei, mint amilyenek a nagy olajipari vállalatok.

Természetesen Magyarországon is működik árutőzsde - a Budapesti Értéktőzsdébe integrálódva -, a forgalom azonban elenyészőnek mondható. Az utóbbi hetekben ugyan némileg fellendült az érdeklődés, köszönhetően az újonnan bevezetett aranykontraktusoknak, de a gabonaszekció forgalma sokéves mélyponton van. Az átlagos magyar befektető azonban még a részvénypiaci megmérettetéstől is ódzkodik - legalábbis a kutatóintézetek felmérései szerint -, így aligha valószínű, hogy tömegek rohannák meg az árutőzsdét, legyenek bármilyen kedvezőek az előrejelzések.

A megoldást, mint sok más piac hasznának lefölözése esetében, itt is a befektetési alapok jelenthetik.#page#

Garantált siker

A hazai piacon egyelőre nem léteznek tisztán árupiaci alapok, az utóbbi hónapokban óriási sikert elért garantált alapok azonban egyre inkább fordulnak a komoly nyereséggel kecsegtető termékek felé. Bár ezek az alapok tőkéjüknek csak egy részét - jellemzően 10-40 százalékát - fektetik be az árupiacon, mégis hatalmas az érdeklődés irántuk, s úgy tűnik, nem hiába. A HVB Triatlon 2. tőkegarantált alap például évi 13 százalék felett teljesített az első hat hónapban, s nagy sikernek tűnik a sorozat harmadik tagja is. De indított hasonló alapot többek közt az MKB és a Budapest Alapkezelő is, ez utóbbinak Aranytrió 3. nevű alapjában a nemrégiben zárult jegyzési időszak alatt több mint négymilliárd forint gyűlt össze.

A befektetési alapok között akad természetesen olyan is, amely inkább részvényeken, indexeken keresztül szeretne haszonhoz jutni a meredeken emelkedő árupiaci kurzusokból, mivel az áru- vagy energiapiacon termelői oldalon megjelenő vállalatok maguk is komoly hasznot húznak az árnövekedésből: ez általában meglátszik részvényük árfolyamán, ami jó befektetési lehetőséget jelent az alapkezelőknek. Az OTP Nemzetközi Részvény - UBS Alapok Alapja esetében például fennáll a lehetőség, hogy a kezelő szektoriális alapon válasszon befektetési célpontot, míg a Raiffeisen most elérhetővé vált Energia-Részvény Alapja a nemzetközi energiaipari cégek (olaj, áram, gáz) részvényein keresztül szeretne nyereséget elérni.

Akik tisztán árupiaci alapokba akarnak fektetni, kis utánajárással elérhetik hazánkban is azokat a nemzetközi befektetési alapokat, amelyek csak és kizárólag ebben a szegmensben kívánnak haszonhoz jutni. Ezek szintén sokféleképpen - indexeken, részvényeken és magukon a termékeken keresztül - kapcsolódnak az árupiachoz, az elmúlt időszak eredményei pedig meglehetősen impozánsak, hiszen nem ritka a 40-50 százalékos évi hozam sem. A nemzetközi alapok száma végtelen, s a felfutó érdeklődésnek köszönhetően naponta tűnnek fel újabb és újabb befektetési lehetőségek.

Kipukkad a lufi?

Természetesen ezek a befektetési alapok sem jelentenek kockázat nélküli gazdagodást. Egyfajta veszélyt jelenthet, hogy Kína április végén 2004 októbere óta először emelte alapkamatát, ami a lassíthatja a felfokozott gazdasági növekedést, egyszersmind csökkentheti az ország árupiaci keresletét.

Meglepő módon azonban a nagyobb veszélyt éppen maguk az alapkezelők jelentik. Mivel az elmúlt időszakban a nyersanyagok és az energiahordozók iránti kereslet nagyobb volt, mint a kitermelési szint, az árak folyamatosan felfelé kúsztak. A spekulánsok és befektetési alapok persze igyekeztek megszerezni a maguk hasznát a piacon, ami egyre növekvő iramban tolta felfelé a jegyzéseket. Ezek mögött a kontraktusok mögött azonban nincs semmiféle felhasználási igény, a befektetők egyszerűen csak nyereséget szeretnének elérni a piacon. Igen ám, csakhogy eközben a magas árak miatt a valódi felhasználók kénytelenek csökkenteni igényüket, ami viszont csökkenti a keresletet, és ez lefelé kellene, hogy tolja az árakat. Vagyis klasszikus lufieffektus alakul ki a piacon, éppen olyan, mint aminek a kipukkanása magával rántotta az internetes üzletág jó részét a 21. század kezdetén. Hogy ez a szakadás az árupiacon is bekövetkezik-e, vagy sem, egyelőre megjósolhatatlan. Azok számára azonban, akik hosszú távon szeretnének befektetni az árupiacon, mindenképpen megfontolandó.