A magyar biztosítási piac fejlődése – bár fokozatosan lassul – még mindig többszörösen dinamikusabb, mint az uniós átlag. Az idei első három hónapban regisztrált több mint 15 százalékos díjbevétel-növekedéssel Szlovéniát és Csehországot is maga mögé utasítja. A fejlett piacokon ez az arány nem haladja meg a három-négy százalékot.

Új törvény, új szempontok

A biztosítási tevékenységről szóló törvényt (Bit.) az uniós jogharmonizáció hajrájában alkotja újra a parlament, hatálybalépése uniós csatlakozásunk előtt várható.

A törvénytervezetben megfogalmazott új szabályok között vannak alapvetően fogyasztóvédelmi jellegűek is; ezek a szempontok eddig valahogyan elkerülték a jogalkotók figyelmét. Ilyen az a nemzetközi gyakorlatban már régóta jelen levő, rendkívül fontos szabály, miszerint az ügyfél, ha hat hónapnál hosszabb lejáratú életbiztosítást köt, attól harminc napon belül még elállhat. Továbbá az, hogy a szerződéskötést megelőzően kötelező az igényfelmérés és a tájékoztatás a termék mindennemű tulajdonságáról, valamint ennek írásos bizonyítása.

A biztosítási termékek – elismert szubjektivitásukból fakadóan – rendkívül bonyolultak. A személyhez fűződő termékeknél a sokszor nehézkes megfogalmazású, kisbetűs utalásokat tartalmazó szerződés, nem megfelelően tálalva, könnyen félreérthető. A nagyszámú, nem jól képzett – főként életbiztosítási – ügynök szándékos, a jutalék reményében elkövetett szóbeli csúsztatása is növeli a tisztázatlan szerződések számát. Az ügyfél nem tudja pontosan, mit vesz, gyakran csak a káresemény bekövetkeztekor szembesül a megtévesztés következményeivel.

Igaz, a „problémás” esetek száma az egy évben bekövetkező közel 3 millió káresemény közül 8-9 ezerre tehető. Ez a fél százalékot sem éri el, és ennyi a legfejlettebbnek tartott japán biztosítási kultúrában is előfordul – állítja Trunkó Barnabás, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) főtitkára.

Ügynökregiszter – félmegoldás

A hazai biztosítási piac felfutása a különböző ágazatokban jelentkező munkaerő-fölösleget egy-, jobb esetben pár napos ügynöki gyorstalpaló tanfolyam után aktivizálta. Ez a képzési rendszer azonban sok kívánnivalót hagyott maga után. Különösen a hozzáértésben.

A csorba kiküszöbölésére az ügynökregiszter bevezetésével tesz kísérletet az új törvény. A regiszter a biztosításközvetítők pályája alakulásának nyomon követésével lehetővé tenné a központi ellenőrzést. Az adatbázisba való bekerülést – nem föltétlenül gazdasági jellegű – felsőfokú végzettséghez, illetve egy azt kiváltó, egyelőre csak körvonalazódó képesítéshez kötné a törvény.

A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége szerint ez a szisztéma az alapkövetelmények emelésével ugyan ki fogja szórni a kétes múltú, hozzá nem értő közvetítőket a közel húszezres piacról, ám az ügyfelek szempontjából ennek lényeges hatása nem lesz. A diplomát kiváltó képesítés megalkotásában – a szakmában uralkodó érdekeltségi rendszer miatt – a kiindulópontot vélhetően a mostani féléves biztosítási tanácsadói tanfolyamok jelentik majd, de vajon a szakirányhoz nem kötött felsőfokú végzettség biztosítja-e majd azt a hozzáértést, amit a szakma igényel?

Kintről jövő támadás?

A biztosítók piacának új alkotmánya több – a szakma által kifogásolt – szigorítást is tartalmaz, amelyek nem az uniós standardhoz való felzárkózás miatt kerültek be a tervezetbe, hanem a felügyeleti rendszert erősítik. A túlszabályozottság ronthatja a hazai versenyképességet, mert az unióban – az egységes engedély elve alapján – egy lazább felügyeletű országban bejegyzett biztosító majd „kintről” támadhatja a piacot.

A csatlakozással valóban ledőlnek a határok, említi a biztosítók piacára is érvényes regulát Trunkó Barnabás. A történelmi példák – Spanyolország, Ausztria – alapján hirtelen változásokra nem számíthatnak a hazai szereplők, viszont a közös piac több mint ötezer biztosítótársasága így is komoly kihívást jelent a ma harminc társaságot számláló magyar biztosítási piacnak.

A nagy nemzetközi biztosítótársaságok szinte kivétel nélkül jelen vannak nálunk, az uniós díjak pedig jóval meghaladják a magyar átlagot; így a piacra lépés a külföldiek számára eléggé körülményes. Piachódító törekvésekre a most csatlakozó közép-európai államokból is számíthatunk, tekintettel az uniós országokénál alacsonyabb költséghányadra.

A bizalomszerzés eszközei

Egy kis társaság inkább speciális, személyre szabott – általában ipari biztosítási – ajánlatával léphet fel hatásosan, semmint széles termékskálájú, univerzális biztosítóként.

Az ismertség különösen fontos a személyhez fűződő biztosítások terén: a GfK szerint a lakosság több mint kétharmada barátok és ismerősök tanácsa alapján választ biztosítót, a második helyen a hírnév áll. A tévés reklámokkal a lakosság mintegy 21 százaléka érhető el, egy jó PR-felülettel rendelkező társaság további tizenöt százalékos ismertségre tehet szert.

Az új biztosítók termékeinek tömeges megjelenése zavarossá teheti az összképet, másfelől rövid távon – a behatoló árstratégia révén – a díjak csökkenését is eredményezheti. A jövedelmek két-három éven belüli érezhető növekedése és a fejlett pénzügyi kultúrához való közeledés viszont szükségszerűen a díjak emelkedéséhez vezet.

A szakma szerint a magyar lakosság biztosítás iránti igénye jelentősen elmarad a fejlett országokétól, ezért termékeny talajt jelent az innovatív megoldásoknak.