Ennek a villanásnak - ő úgy fogalmaz: intuíció - van persze előzménye. Egy kémiatanár, a csepeli általános iskolában, „akitől rettegett az osztály, de belénk verte a tudományt”, egy szomszéd, akinek nyelvgyökrákja volt, és „ott fogyott el a szemem előtt” és Somlyai Gábor édesapja, akivel gyakran mentek kirándulni, vadászni, aki mellett megszerette a természetet. Innentől nevezhetjük véletlennek - de inkább sorsszerűnek mondjuk -, hogy nem vették fel a agrártudományi egyetemre, viszont egy év múlva Szegeden már a József Attila Tudományegyetem biológia szakos hallgatója volt.

- Tárgyi tudásra szükség van ahhoz, hogy az embernek lehessen intuíciója, vagyis egy cipésznek ilyesmi nem valószínű, hogy az eszébe jut - mérlegeli az oktatásban eltöltött éveit -, de én az egyetemen nagyon ügyeltem arra, hogy ne építsek skatulyákat a fejembe, s hogy ne tömjem tele az agyamat szecskával. Ha az ember ügyes, meg tudja ragadni az értékes, kivételes pillanatokat. Aztán dolgozhat rajta akár egy életen át.
A deutériummal, úgy tűnik, ez a helyzet.

Somlyai Gábor életútja nem egyenesen vezetett a felfedezéshez, de akár a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként dolgozott, akár Göttingenben vagy az USA-ban végzett génsebészeti kutatásokat, a fejében mindig ott volt a gondolat, hogy a deutériumhoz vissza kell térni.
- Ha engedsz a sorsnak, vezet téged, ha ellenállsz, elsodor - foglalja össze életfilozófiáját a most 45 éves kutató-üzletember, aki nagy valószínűséggel rálelt a rák egyik lehetséges ellenszerére, s mint ilyen, egy talán több milliárd dolláros vállalkozás megalapítója és vezetője. Egy vérbeli cégvezető nem ejtene ki ilyen mondatot a száján, de Somlyai urat nem a pénz érdekli. Illetve csak addig érdekli, amíg az kutatásait, tervei megvalósítását segíti. Mert sok időbe és sok munkába került, amíg sikerült a forintra lefordítható feltételeket megteremteni ahhoz, hogy egy intuícióból felmutatható, bizonyíthatóan eredményes, megvásárolható termék legyen.
Most, 2001 tavaszán az a helyzet, hogy a HYD Kutató-fejlesztő Kft. havonta 30 ezer palack Preventa 105 csökkentett deutériumtartalmú (Dd-) vizet forgalmaz, valamint 4-5 ezer palack Veterát, ami a világ első, állatok számára készült, daganatellenes gyógyszere.
- Stabil bevétel, bővülő piac, és a gyártáshoz van befektető - foglalja össze a legfontosabb üzleti tényeket Somlyai Gábor egy szerény, budai társasház első emeletéből kiképzett irodában, miközben egyre-másra érkeznek az életet adó palackozott vízért az emberek. - Az első beteg, akinek adni tudtam a vízből, egy barátom apja volt, még 1992-ben. Diagnózisa szerint inoperábilis prosztatarákban szenvedett. Egy hónapos kúra után nem tudták kitapintani a daganatát. Ma is él, jó egészségben. A második, öcsém barátjának az édesanyja volt, akinél a nyelvgyökrákot nem tudták visszaigazolni a Dd-víz fogyasztását követően. És a lista folytatódik meggyőzőbbnél meggyőzőbb esetekkel.

Somlyai Gábor 1989-ben jött vissza a Columbia Egyetemről. Még maradhatott volna, de édesapja rákos lett.
- Pokoli versenyfutás kezdődött akkor - mondja. - Az elmélettel már kész voltam, de a kísérletek még nagyon gyerekcipőben jártak. Vesztettem. A következő évben helyezkedtem el az Országos Onkológiai Intézetben, tudományos főmunkatársként. És ebben az évben már sikerült kísérlettel is igazolni a feltételezésemet. Az állati sejttenyészetekkel végzett vizsgálat igazolta, hogy a természetesnél alacsonyabb deutériumtartalmú tápfolyadékban a sejtek szaporodása késéssel indult be. Ezt a kísérletet később a világ több laboratóriumában megismételték, és azonos eredményt kaptak. Azt tapasztaltuk, hogy ha a deutériumkoncentrációt több lépésben, fokozatosan csökkentettük frissen kiemelt emberi emlő- és petefészektumorral in vitro, akkor minél többször csökkentettük a deutériumot, annál jobban növekedett a gátló hatás. Az első eredményeket mindig fenntartással fogadtam. Heteken, hónapokon át ismételtük az eljárást, majd áttértünk az egérkísérletekre. Az egerekbe ültetett emberi tumorok viselkedését figyeltük: az egyik csoport csökkentett deutériumtartalmú vizet kapott, a másik normál csapvizet. Három hónap elteltével az utóbbiaknál a tizenegy egér közül csak egy élt, míg a Dd-vízzel kezelt tizenhét állatból tizenegyben megállt a tumornövekedés, majd teljesen visszafejlődött. Ezt követően állatkórházakban kezelt daganatos kutyákon és macskákon próbáltuk ki az eljárást, kimagaslóan jó eredménnyel. Emlékszem, volt olyan kutya, amelyiket elaltatni vittek el az állatorvoshoz kiterjedt végbéltumora miatt. Mikor kiöntötték neki a gyógyszerét, a kutya a két mellső lábával védte a vizet, nehogy a többi állat beleigyon. Addig fogyasztotta, míg a tumora vissza nem fejlődött. Azóta nem issza.

Somlyai Gábor türelmes, fontolva haladó, megegyezésre hajlamos ember. Egy dologban nem ismer kompromisszumot: ez pedig a kutatás. Ez volt az oka annak, hogy egy év után kilépett az onkológiai intézetből, s némi gyürkőzés után, másfél milliós alaptőkével 1993-ban megalapította saját kft.-jét; a HYD neve, az angol „hydrogen”-ből származik.

- Tarthatatlan volt a helyzet” - idézi fel akkori döntését -, ez pedig ugrás volt a sötétbe, legalábbis gazdasági értelemben, de nem volt más választásom. Akkor már futott a humángyógyszerre beadott engedélyezési eljárás, ezzel párhuzamosan a találmány külföldi engedélyeztetését is el kellett indítani. Szerencsére akadtak néhányan rajtam kívül is, akik hittek ebben az ügyben. Mondhatni, hittek a szemüknek, hittek a tényeknek.
Somlyai és társai számos hivatalos és nem hivatalos előszobában jártak, hogy összegyűjtsék a további munkához, kísérlethez és a víz előállításához szükséges tőkét. Kevés sikerrel.
- Nem panaszkodom - mondja -, inkább hagyom, hogy fát vágjanak a hátamon, de nem akarok senkiről rosszat mondani. A huszonkettes csapdája volt ez: azt mondták nekünk, hozzuk előbb a bizonyítékokat, ehhez pedig pénzre lett volna szükség…
Az első időkben Somlyai egy garázsban gyártotta a Dd-vizet. Előbb néhány grammot, aztán pár litert tudott gyártani kutatási célra. A kereslet mindig nagyobb volt a kínálatnál. Befektetőt mégsem találtak, hosszú éveken át. Baráti kölcsönökből, melléktermékek licencdíjaiból adták össze az épp múlhatatlanul szükséges összegeket, „valahogy mindig sikerült”.

Az OGYI 1995-ben engedélyezte a kórházi kísérleteket. A fázis első szakasza sikeresen igazolta a teóriát, de ez kevésnek bizonyult. Néhány hete zárult le a vizsgálatok második szakasza, ami alátámasztotta az eddigi eredményeket. A HYD most várja a hivatalos választ.
Az igazság része, hogy az Országos Találmányi Hivatal partner volt a külföldi szabadalmaztatáshoz. A közel tízmilliós összeg hetven százalékát vállalták, kölcsön formájában. A HYD lassan elkezdheti a törlesztést.
Győzzük le a rákot! - ez Somlyai Gábor két éven belül immár második kiadást megélő könyvének címe. Ma Magyarországon mintegy 200 ezer daganatos beteg él. Hogy meddig, nem tudható. Ami tudható, hogy évente 36 ezren halnak meg ebben a betegségben. A bevezetőből idézek: „Amikor arról kérdeznek, hogy mekkora jelentősége van a felfedezésnek, azt szoktam mondani, hogy körülbelül akkora, mint amikor valaki egy zuhanó repülőgépen próbálja megszüntetni utastársa fejfájását. A rák kérdése csak egy a számtalan megoldásra váró probléma közül, és megoldása nem sokat ér, ha nem sikerül egyidejűleg a többit is megoldani. Valójában a rák mint betegség jelzés, üzenet számunkra, hogy számos dolgot nagyon rosszul csinálunk a Föld nevű bolygón.”
Kérdem a szerzőt, miért írta meg ezt a könyvet. „Hogy ez a tudás, ez az ismeret megmaradjon, fennmaradjon és mindenkihez eljuthasson.” A HYD az elmúlt hét év során 350 tonna Dd-vizet biztosított a betegeknek, és 13 ezer oldalnyi dokumentációt rögzített a betegek állapotának figyelemmel kísérése nyomán. A gyógyultak érzéseit számokkal nem lehet kifejezni.
Ami pedig a deutériumot illeti, ismét a könyvből idéznék: „A legegyszerűbb elem, a hidrogén egyik változata, de van még benne egy, a protonnal azonos tömegű neutron is.”