A hitelezési kockázatok mérséklésére több pénzügyi intézmény – bankok, pénztárak, lízingtársaságok – törvény által előírt kötelező tagságával nyolc éve jött létre a vállalatok mindenkori hitelállományát rögzítő Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) és Adatbank. A listára – amelyet a hitelintézeti tulajdonú Bankközi Informatika Szolgáltató (BISZ) Rt. kezel – legfeljebb ötnapos késéssel adják fel a tagintézmények az újonnan kötött hitel- vagy hitelszerű szerződéseik legfontosabb adatait, a törlesztések alakulását.

Az információkat bármely BAR-tag pénzügyi intézmény díj ellenében lehívhatja. Az adószám alapján nyilvántartott adatok kiterjednek a tartozások fajtájának, összegének, lejáratának tételes bemutatására, a törlesztések menetére. Hogy a verseny ne sérüljön, a tudakozódvány nem nevezi meg a hitelek nyújtóit. A BISZ Rt. emellett „jelenléti” listákat is vezet: egyet a – hónapon túl legalább egymillió forinttal tartozó – fizetésképtelen vállalkozásokról és egyet a gyanús bankkártya-elfogadó helyekről.

A tagintézmények legalább havi 12 ezer alkalommal kérdeznek rá a három listán nyilvántartott 90 ezer vállalkozás több mint 600 ezer szerződésére, és a terhelhetőség vizsgálatával akár el is utasíthatnak egy újabb hitelkérelmet.

Lakossági nyilvántartás

Látván a szisztéma hatékonyságát, 1999-től új, lakossági alrendszert indított a BISZ Rt., amely – az adatok feltöltése után – 2000 végére vált teljesen használhatóvá. A két vállalati kiegészítő lajstrom mintájára készült nyilvántartások egyike a hamis adatokat megadó bankkártyacsalókat, a másik a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeggel 90 napon túl tartozókat rögzíti. Három év alatt visszaélés címén 130 ezer, mulasztás miatt pedig mintegy 200 ezer személy „iratkozott fel” a feketelistákra; felőlük havonta 100 ezerszer érdeklődnek.

A BISZ Rt. – kihasználva a törvény által megengedett felső határt – öt év távlatába helyezi a lekerülés lehetőségét. Az óra azonban a tartozás kiegyenlítésének napjától ketyeg, tehát aki nem rendezi restanciáit, az akár az idők végezetéig „foltos” marad. Ez a rendszer hátrányosan érinti például a három hónapot alig túllépő, egyébként hitelképes későn fizető személyeket; ugyanis a lakossági üzletág magas hitelezési kockázata miatt a bankok biztosra mennek, s a megbélyegzett személyeknek ritkán folyósítanak újból hitelt.

Az ügyfelek, hogy ne okozzon számukra kellemetlen meglepetést hitelkérelmük adóslista miatti elutasítása, jogosultak – bár nem közvetlenül – adataik lekérésére, és az esetleges téves információk javítására. Ezt a számlavezető bankjukon keresztül tehetik meg egy formanyomtatvány kitöltésével. A nyilvántartott adatokat, így a bejegyzéseket felvivő, a BAR-tagok számára ismeretlen intézmény nevét is tartalmazó választ öt napon belül, lezárt borítékban, jegyzőkönyv felvétele mellett kapják meg.

A pozitív lista kudarca

Az ügyfeleket terhelő megkülönböztetés és következményeinek tompítására tett tavaly közös kísérletet a Magyar Bankszövetség támogatásával a BISZ Rt. és a Giro Rt.: a hitelintézeti törvény módosításával szorgalmazta a lakossági alrendszer – a vállalatihoz hasonló – pozitív listássá tételét. A kezdeményezést a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem pártolta, s végül az adatvédelmi biztos fellépése hiusította meg; a javasolt megoldást ugyanis az alkotmányban rögzített információs önrendelkezési jog szükségtelen korlátozásának tekintette. A BISZ Rt. és a Giro Rt. idén tavasszal újra próbálkozott egy tartalmában változatlan, ám jogi szabályozottságában eltérő – önkéntes, ezért a személyi alapjogot nem sértő – nyilvántartás bevezetésével.

Az Önkéntes Lakossági Bankközi Adós- és hitelinformációs Rendszer (ÖLBAR) azonban rövid távon sokkal kevésbé lett volna hatékony, mint a törvénnyel szabályozott lista – véli Rácz Lajos, a BISZ Rt. elnök-vezérigazgatója –, mert míg az utóbbi esetében mind a 430 BAR-tag pénzügyi intézmény azonnal elkezdte volna a feltöltést, az önkéntes listánál már a bankok csatlakozása is több évre húzódott volna el. A javaslat megosztotta a pénzügyi intézményeket: a kiterjedt lakossági ügyfélkörrel rendelkező bankok egy része ugyanis, érdekei sérülése miatt, nem kívánt csatlakozni az ÖLBAR-hoz.

Az adatvédelmi biztos érvei

Már a lakossági BAR is az érintett állampolgárok alkotmányos jogainak – a hitelintézeti törvény által megengedett – korlátozását jelenti Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint. Az információs jogok további korlátozásának azonban nincs helye, tekintettel a szerződés megkötésekor a bankok által megkövetelt személyes adatok széles körére, továbbá a hitelelbíráláshoz rendelkezésre álló igen kiforrott módszerekre. A bankokat érintő milliárdos károkat sem a hitel-visszafizetéseknél tapasztalható lemaradások okozták. A pozitív nyilvántartás minden hiteligénylő adataival jobban kiszolgáltatottá teszi az egyéneket – hangsúlyozza az adatvédelmi biztos –, nehezen ellenőrizhető a hozzáférők köre, a hozzáférés oka, célja és jogszerűsége. A pozitív lista nagyobb teret enged a célhoz kötött adatkezelés elve megsértésének, a más célra történő felhasználásnak, az adatkereskedésnek.

– Sok uniós országban azért készült adatvédelmi törvény, mert a már meglévő pozitív nyilvántartásokról szóló törvény elfogadása után rengeteg visszaélés történt. Másfelől a meg nem fizetett tartozások aránya ugyanakkora mind a pozitív, mind a negatív rendszerű országokban – állítja az ombudsman.

Az emberek túlfinanszíroztatják magukat

Nem ért egyet a biztos kifogásaival a BISZ Rt. elnök-vezérigazgatója, mert szerinte a kötelező, pozitív listás rendszer nemcsak a pénzügyi szférán, hanem főképp a lakosság helyzetén könnyítene jelentősen.

– Mindenki addig vesz fel hitelt, ameddig szerinte bírja. A valóság viszont az, hogy az emberek túlfinanszíroztatják magukat – érvel Rácz Lajos. – Olyan esetben, ha valaki különböző bankoknál több kölcsönt is törleszt, egy újabb kölcsön felvételekor – a vagyoni helyzetének rossz felmérése miatt – az összes korábbi hitelével is bajba kerülhet. Ennek valószínűsége a pozitív listás rendszerben jóval kisebb, mert a bank visszautasíthatja az újabb hitel folyósítását. Bizonyíték minderre, hogy a csatlakozás időpontjában az uniós átlaghoz viszonyítva fejletlen Portugáliában és Görögországban a bővítést követő években ugrásszerűen megszaporodott a jövedelmek alapján indokolatlan és utólag tömegesen bebukott lakossági hitelfelvétel. A kockázatok pontosabb felmérése mérsékelné a kezelési költségeket, a kamatszintet, kevesebb kezes kellene, olcsóbbak lennének a hitelek, és kisebb a bizonytalanság – szögezi le a BISZ Rt. első embere.

A leírt jelenség aligha megakadályozható, mivel az unióban nincs államokon átívelő adóslista-megosztás, ami egyébként már ma is lehetővé teszi, hogy a feketelistás személyek más országban újabb hitelt vegyenek fel. Az uniós gazdaságok egymáshoz közeledésével a központi lajstrom hiánya azonban inkább a vállalati szférában teszi egyre nehezebbé a határokon átnyúló hitelkapcsolatok követését a bankárok számára. A közös nyilvántartás egyre sürgetőbb kérdéssé válik.