A legtöbben Dublinba mennek, általában három-négy napra. Ennyi idő kell is az ír főváros megismeréséhez, és ha nem tudunk több időt szánni az utazásra, ne is tervezzük azt, hogy a vidéket is fel tudjuk fedezni.

Dublini hangulat

A tájékozódás nem okozhat gondot: az utcaszerkezet egyszerű, és a várost nyugat-keleti irányban átszelő keskeny Liffey folyó is segít abban, hogy mindig tudjuk, merre járunk. A helyiek egyébként meg vannak róla győződve, hogy Észak-Dublinban a szegények, Dél-Dublinban pedig a gazdagok laknak, bár ez elsőre nem igazán szembeötlő: Írország az európai uniós csatlakozását követő harminc évben látványosan fejlődött, és ma már a kevésbé jómódúak is bőven élvezhetik a fogyasztói társadalom áldásait.

Érdemes rögtön az elején tisztázni: Dublint elsősorban hangulata miatt szeretik az utazók milliói, és nem azért, mert különlegesen szép a fekvése vagy az építészete. A legtöbb negyedben egyforma, négyemeletes, vöröstéglás házak sorakoznak, és sok a modern épület is.

Kevés a látványos, történelmi emlék, de ezek általában nagyon érdekesek. A Trinity College-et például, Dublin legnagyobb presztízsű egyetemét 1592-ben alapították. Itt van kiállítva Kells könyve, egy kilencedik századi kézirat – igazi ritkaság. Ne mulasszuk el az Old Library 65 méter (!) hosszú, impozáns nagytermét se!

Gyönyörű katedrálisokban sincsen hiány. Az írek védőszentjének nevét viselő, eredetileg 1191-ben épült Szent Patrick-katedrálisban igazi középkori hangulat – lehetne, ha nem kellene belépőt fizetni, és nem árulnának benne sok egyéb mellett sampont, ékszert, képeslapot. Mint a kufárok a jeruzsálemi templomban…

Sör a múzeumban

Sokak számára a Guinness-múzeum felkeresése a legérdekesebb (a belvárosi Dame Streettől a 123-as busszal kell menni). A belépő nagyon drága, 13,50 euro, de ebben benne van egy korsó sör ára, amit a legfelső emeleti kilátókocsmában ihatunk meg. Magát a gyárat nem nézhetjük meg: helyette egy ultramodern, multimédiás kiállítást nézhetünk végig, ahol mindenféle sörrel kapcsolatos érdekességeket tudhatunk meg.

Ne hagyjuk ki a Number Twenty Nine gyűjteményt (Lower Fitzwilliam Street 29.). Itt azt nézhetjük meg, hogyan élt 1794-ben egy felső-középosztálybeli család. Benézhetünk a konyhába, a kamrába, a földszinti cselédszobába és az emeleti gyerekszobába; megfigyelhetjük, hogy milyen szép kristálycsillár és kártyaasztal van a szalonban, és elcsodálkozhatunk, hogy a ház tulajdonosai olyan magas baldachinos ágyon aludtak, amire létrán kellett felmászni.

A vidék bája

A vidéki Írország sem szűkölködik látnivalókban. Bár elmehetünk megnézni a legnagyobb városokat, például Corkot, jobban járunk, ha inkább a természetet igyekezünk felfedezni.

Dublinhoz egész közel van az autóval jól bejárható, vad növényzetű, nagyon szép Wicklow-hegység. Ha több időnk van, menjünk el az ország déli vagy nyugati partjaihoz. Dél-Írországban, Waterford közelében, nagyon szép sziklafalakban gyönyörködhetünk. Nyugaton van Galway, az egyik legszebb ír város, ahonnan könnyen megközelíthető a hegyekkel és tavakkal szabdalt, meseszép Connemara, a túrázók paradicsoma.

Hiába vannak figyelemre méltó látnivalók, Írország igazi lényegét a kocsmákban találhatjuk meg. Bőven van belőlük, egytől egyig hangulatosak, és este általában már egy gombostűt sem lehet bennük leejteni. A legtöbb turista Guinnesst akar inni – ennek ára 3,80 euro körül van –, de érdemes más söröket is kipróbálni, nem is beszélve az időnként felfoghatatlanul nagy whiskey-választékról. Ne felejtsük az írek mondását a kocsmákról: Here there are no strangers, there are only friends who have not met yet (itt nincsenek idegenek, csak barátok, akik még nem találkoztak).

Italok és étkek

Az ír kocsmákban a sörök között kétségtelenül a Guinness a király. Aki kóstolta már, tudja: ez nem közönséges sör. A Guinness-ivásnak megvan a maga rituáléja: szép, tempós kortyokban isszák, egy-egy korsó eltart fél óráig is, aztán jöhet a következő. Aki nem ezt iszik, az választhat a különféle barna sörökből, amiket arrafelé stoutnak becéznek. És természetesen itt vannak a különféle hamisítatlan ír whiskyk, amelyek tényleg képesek megszépíteni az esős időket. Ezekre kár is több szót vesztegetni - ki kell próbálni őket.

Az ír étkezés nagyban hasonlít az angolhoz. Egy hétvégi nap egy becsületes ír családnál hatalmas reggelivel kezdődik, csak a véres hurkák („fekete puding”), kolbászok, kis pirított húsok mellett itt jelentős szerep jut a nagy szemű babnak is. Szigetország lévén az étkezésben fontos a hal; az ír gyorsétkezdék voltak a hal és sült krumpli – Fish & Chips – európai elterjedésének első bástyái.

A vacsora mi is lehetne más, mint steak. Az írek hihetetlen változatosságban képesek előállítanak a sült hússzeleteket és hozzá a különféle mártásokat. Ha valaki idegen figyeli az ír konyhát, az az érzése támad, hogy a szigetországiak minden este ugyanazt eszik: sült hús, mártás, párolt zöldségek. Ha azonban valaki rendszeresen él az ilyen vacsorákkal, rájöhet: az ízek szinte végtelen variációit képesek előállítani az ír háziasszonyok, hogy ne legyen unalmas az étlap.

Gyakorlati tudnivalók, webcímek

Megközelítés. Bár mehetünk autóval, busszal vagy vonattal majd komppal, ennek nem sok értelme van. A repülés ma már nemcsak a leggyorsabb, hanem a legolcsóbb is. A Malév (www.malev.hu) minden nap 19.15-kor repül közvetlen járattal Dublinba. Ha legalább 42 nappal előre foglalunk, a jegy ára 29 900 forint, ha 21 nappal, 39 900 forint, ha ennél később, 69 000 forint, illeték nélkül. Ha a diszkont légitársaságot választunk, londoni átszállással még kevesebbért is eljuthatunk Írországba. A SkyEurope (www.skyeurope.hu) legkedvezőbb ára Londonig oda-vissza 11 980 forint, Londonból pedig a Ryanairrel (www.ryanair.com) utazhatunk tovább Dublinon kívül Corkba, Kerrybe, Knockba és Shannonba is, oda-vissza akár… mindössze egyetlen font (plusz illetékért) is!

Információ. A www.ireland.ie oldal elsősorban szálláskeresésre és útvonaltervezésre alkalmas. Dublinban a Suffolk Streeten, a volt St. Andrew templomban, a postával szemben van egy nagyon jól felszerelt információs központ.

Pénz. Írország pénzneme az euró. Szinte mindenhol lehet bankkártyával fizetni.

Szálláslehetőségek. A legnagyobb költséget minden bizonnyal a szállás jelenti. A legolcsóbb hely, amit Dublinban találtunk, a Chelsea Backpacker Accommodation – telefon: (353 1) 855-0035 –, ahol hálóteremben már 10 euróért is kaphatunk ágyat. Ha saját szobát szeretnénk saját fürdőszobával, mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk: bár néhány helyen már 60 euróért is kaphatunk ilyet, az átlagos ár ennek a duplája. Ha viszont a pénz nem akadály, kiváló helyek közül válogathatunk. Az Arlington Hotel (www.arlington.ie) pont a központban van. A kétágyas szobákért 120–160 eurót kell fizetni, és ebben benne van Írország legfantasztikusabb reggelije is. A The Clarion Hotel Dublin IFSC (www.clarionhotelifsc.com) a modern építészet kedvelőinek fog nagyon tetszeni. Itt a szobák ára 160–230 euró között van. Vidéken 60–80 euróba kerül egy szoba egy átlagos bed and breakfestben.

Közlekedés. Dublinban a látnivalók – a Guinness-gyár kivételével – gyalogtávolságon belül vannak egymástól. Buszra leginkább akkor fogunk szállni, amikor a repülőtérről be akarunk jutni a belvárosban (41-es busz, 1,60 euró). A legtöbb vidéki településre busszal (www.buseireann.ie), ritkábban vonattal (www.irishrail.ie) juthatunk el. Érdemes megpróbálni az autóbérlést is: három napra 80–100 euróval számoljunk. A jobbkormányos vezetést hamar meg lehet szokni, a nagyobb nehézséget inkább az jelenti, hogy sok a szűk út.

Bajomi Lázár Dávid