A tavaszi választási kampányban az innováció és a kutatás-fejlesztés (k+f) nem igazán került szóba. Valószínűleg azért, mert viszonylag kevés szavazatot lehetett volna szerezni a tudománnyal foglalkozók szűk körének való ígérgetéssel. S a rosszabbul élés miatt kesergő nyugdíjasnál vagy fiatal munkanélkülinél, valljuk be, kevésbé megejtő egy állami támogatásért esdeklő professzor vagy akár egy külföldi munkahelyéről hazavágyó kutató.
A lényegre térve: a régi/új kormány gazdasági programjában a jövő húzóágazatai többek között a biotechnológia, a gyógyszeripar, az informatika. Ezeknek az ágazatoknak a piaci szereplői pedig elsősorban azt várják az új kormánytól, hogy az államháztartási reform, a szolgáltató egészségügy és a versenyképességet növelő adóreform mellett szánja el magát a tudományos élet rendszerváltására is. Mert van ugyan néhány, évente innovációs nagydíjjal jutalmazható, kiemelkedő példa, de csak ennyi, és nem több. Így ma már csupán legenda, hogy tudományos eredményekben bővelkedő nagyhatalom lennénk.
A valóság az, hogy Magyarországon hátrányos helyzetben van a k+f. Az erre fordított támogatások - bár vannak ilyenek - nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonyak. Jelenleg a GDP 0,98 százaléka. 2002-ben kicsit egy százalék fölé került, azóta azonban ismét csökken. Tíz éve volt a mélyponton, és 2006-ra 1,5 százalék a cél, ami azonban aligha valósul meg. A tudományos szféra tehát alulfinanszírozott. Ugyanakkor nem elsősorban az állami költés az alacsony, hanem az üzleti szféra részvétele a kutatás-fejlesztés finanszírozásában. Ráadásul a rendelkezésre álló pénzt sem kellő hatékonysággal használják fel. Sok kutatás hirtelen döntés és személyes kapcsolatok következménye. És a kutatók - tisztelet a kivételnek - szemléletén is változtatni kellene ott, ahol nem érdem, hanem inkább gyanús, ha a kutatási eredmény belátható időn belül üzletileg is hasznosul. A probléma tehát nagyon összetett, így a megoldása sem képzelhető el azonnal és átfogó reform nélkül.
Nehézkes pályáztatás
Nézzük a finanszírozást részletesebben! Az úgynevezett innovációs alapból az évente k+f-re adott, célzott támogatás 35-40 milliárd forint. Elvileg ezeket csak a kis- és középvállalkozások kaphatnák, de például 2005-ben a 65-70 százalékát mégis költségvetési intézményeknek adták. A Magyar Innovációs Szövetség szerint az egész pályázati rendszer nehézkes, áttekinthetetlen, és ahogy egy konferencián Pakucs János, a szövetség elnöke fogalmazott: sok a titkolózás körülötte. A megoldás tehát az egyszerűbb ügymenet és a nagyobb nyilvánosság. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke, Borfa Miklós egy másik szakmai fórumon azt hangsúlyozta, hogy 2004, a megalakulásuk óta idén április végéig összesen nyolc új pályázatot írtak ki, és ebben az évben még három új várható. Igaz, míg tavaly 47 milliárd forint keretösszeg állt rendelkezésükre, 2006-ban csak 32 milliárd.#page#
A hivatal szakmai irányításával készül (illetve lapunk megjelenésekor valószínűleg ez már múlt idő) a "Magyar Köztársaság kormányának kutatás-fejlesztési és innovációpolitikai középtávú stratégiája a gazdasági versenyképesség ösztönzésére, 2006-tól 2013-ig" című dokumentum. Ezt jelenleg számos szakmai szervezet véleményezi, és teszi hozzá a saját javaslatait. A cél egyértelmű: a vállalatok k+f-ráfordítását legalább az állami ráfordítások kétszeresére kell növelni. Jelenleg kevesebb annál. Vita abban van és lehet, hogy ezt milyen eszközökkel lehet elérni. Például innovációs eredményekhez kötött adókedvezményekkel - ha nem is elégséges, de vannak már ilyenek -, és állami kockázati tőkebefektetéssel.
Ez utóbbira alakult meg 2005 szeptemberében a Corvinus Kockázati Tőkealap-Kezelő Zrt., amely az innovatív kisvállalkozások részére nyújt kockázati tőkét. Irányítását a befektetési piacon jelentős gyakorlattal rendelkező szakemberek látják el, és tevékenységét üzleti alapon, a kockázati tőkebefektetési piacra jellemző megtérülési igény mellett végzi. Az alap az innovációs tevékenységeken belül kiemelten, de nem kizárólag a műszaki fejlesztések, biotechnológia, információs technológia és technológiatranszfer területén kíván önállóan vagy társakkal befektetni. Egy-egy projektre 20-750 millió forint között szánnak, a 150-200 milliósokat előnyben részesítve.
Hazavágyó kutatók
Az innováció természetesen több, mint maga a kutatás, hiszen fontos eleme a gyártás- és gyártmányfejlesztés, a kutatási eredmény piacra vitele. Ám az új ötletek adják az alapját. A finanszírozási háttér megteremtésével párhuzamosan ezért elengedhetetlen többek között a Magyar Tudományos Akadémia elavult kutatóhálózatának és támogatási rendszerének az átalakítása.
Az MTA ugyanis jelenleg 171 kutatócsoportot támogat. Ezek többsége olyan szakemberekből áll, akiket a nemzetközi tudományos világ elismer. Ám nemzetközi megfigyelők és a belső érdekkörhöz nem tartozó, hazai kutatással foglalkozó szakemberek is bírálják azt a magyar gyakorlatot, amelyik még mindig magasabb rendűnek tekinti az alapkutatásokat az alkalmazott kutatásoknál. És azt a rendszert, amelynek keretében - szélsőséges esetben persze - nem egy kutató vagy kutatási csoport eredményessége, hanem a tudomány világában, hierarchiájában betöltött pozíciója határozza meg, hogy támogatják-e a munkásságát vagy sem. S hogy tehetséges fiatalok kénytelenek külföldön munkát vállalni, mert Magyarországon alig érvényesülhetnek. Ehhez egy érdekes információ, amit a Tempus Közalapítvány tett közzé néhány hete. Eszerint több fiatal magyar kutató csak azért dolgozik külföldön, mert itthon nem sikerült elhelyezkednie. Az alapítvány 2003 óta segíti a magyar kutatók részvételét az európai uniós Marie Curie-pályázatokban. Közülük a legsikeresebbek azok, amelyek az uniós projektekben, külföldön sikeresen dolgozó kutatók hazatérését támogatják. Két éve 13 ilyen magyar pályázatot adtak be, és mindegyik nyert. Tavaly pedig 16-ot, és egyet sem utasítottak el.
Vajon az idén és az elkövetkező években mind a magyar kutatók, mind a hazai kutatás-fejlesztés milyen évet zárnak majd?
A problémák a találmányok hasznosításánál kezdődnek. Hiszen bevétel csak akkor lesz az ötletből vagy akár mintadarabból, ha gyártják, és eladható a piacon. Több mint húsz évvel ezelőtt a Rubik-kocka üzleti bukásából - a világhírű találmány nem a magyar feltalálónak, de még csak nem is az elsőként a gyártásra vállalkozó magyar ipari szövetkezetnek, hanem a külföldi gyártónak és forgalmazónak hozott hatalmas bevételt - még színdarab is született. A történet azonban tizenöt évvel a rendszerváltás után is aktuális: a hazai befektetőket szinte lehetetlen megnyerni egy találmány hasznosítására. A külföldiek pedig elsősorban abban érdekeltek, hogy mind a gyártás, mind a forgalmazás jogát teljes egészében megszerezzék. Egy tavalyi kutatásból az is kiderül, hogy a hasznosítás előrehaladtával egyre inkább kicsúszik a feltaláló kezéből az események irányítása, és mind földrajzilag, mind jogi értelemben egyre távolabb kerül tőle.
A támogatás a találmányok hasznosítása érdekében a találmánnyal kapcsolatos kísérletek végzését, a találmány alapján gyártott termék kísérleti gyártását, prototípus, nullszéria előállítását, a találmány hazai és külföldi piaci lehetőségeinek felmérését, piacképességét javító formatervezését szolgálja. A rendelkezésre álló keretösszeg: 60 millió forint, amit 5-8 pályázó között kívánnak szétosztani.
A pályázat célja a vállalkozói szféra, különösen a kis- és középvállalkozások nemzetközi kutatás-fejlesztési együttműködését el segítő Eureka Programban való magyar részvétel támogatása.
A pályázat célja kutatók-fejlesztők nemzetközi tapasztalatcseréjének támogatása. Az innovációs tevékenységgel, beleértve a kutatás-fejlesztést, közvetlenül összefüggő konferenciák szervezésének, szakkiállítások rendezésének, kiadványok készítésének támogatása. Az innováció fontosságának tudatosítása a társadalomban. A tudományos és technikai ismeretek, a kutatás-fejlesztési eredmények terjesztése. Hozzájárulás innovációösztönzési célú díjakhoz. Nemzetközi kutatási-fejlesztési hálózatokhoz, infrastruktúrához való kapcsolódás megteremtésében és működtetésében való részvétel támogatása. Valamint magyar résztvevők bekapcsolódásának elősegítése az Európai Unió innovációs programjaiba.
A pályázatok célja a világ élvonalába tartozó egyetemi tudományos és technológiai innovációs központok, tudásközpontok létrehozása a nemzetközi kétoldalú TéT-kapcsolatok eszközeivel. E központok nemzetközi együttműködéseinek támogatása annak érdekében, hogy azok alapjául szolgálhassanak későbbi nemzetközi nagyprojekt-együttműködéseknek. A közfinanszírozású kutatóhelyek és a vállalkozások szerves kapcsolódásának elősegítése, a kis- és közepes vállalkozások nagyobb arányú részvétele a kétoldalú TéT-együttműködésekben.
A pályázat célja a kutatói tapasztalatszerzés elősegítése érdekében az innovatív mikro-, kis- és középvállalkozásoknál, nagyvállalatoknál a k+f-tevékenység erősítése.
A program célja a modern társadalom megvalósítását szolgáló, felhasználásorientált kutatásfejlesztések támogatása, a tudományos kutatás és technológiai innováció szakpolitikai megalapozása. A program a szellemi és anyagi erőforrások koncentrálásával a jelenkor gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásaira komplex megoldást nyújtó projektjavaslatok közül azokat kívánja támogatni, amelyek a k+f-megoldások középpontjába az életminőség javítását helyezik.
Célja az észak-magyarországi, az észak-alföldi, a dél-alföldi, a közép-magyarországi, a közép-, a dél- és a nyugat-dunántúli régióban a regionális innováció támogatása.
forrás: www.lendulet.hu
