Ma már az innováció folyamatosan megújuló rendszer, aminek egyszerre része az alapkutatás, a fejlesztés, a kísérleti gyártás és a piaci tevékenység, és ezek az elemek nem választhatók el egymástól. Ezt igazolja, hogy az akadémiai kutatás is nagymértékben próbált az elmúlt években az ipar és a gazdaság felé közeledni. Az akadémiai intézmények jelentős mértékben már vállalati megbízások alapján dolgoznak, vagy vállalati megbízásokat keresnek – jellemzi a napjainkra kialakult helyzetet dr. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) elnöke.

Együtt mozog a tőke és a tudás

Hazánk jelentős változás elé néz kutatási pozícióját illetően is, véli a szakember, aki egyben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) működő, a kutatások vállalati finanszírozását elősegítő Pro Progressio Alapítvány elnöke is. Míg az elmúlt négy-öt évben több nemzetközi vállalat – köztük az Ericsson, a Nokia, a GE Hungary, a Knorr-Bremse, az Audi és a Flextronics – hazánkban létesített kutatóintézetében elsősorban a vállalat külföldi piacai számára végeztek a hazai kutatók „bérmunkát”, most elkezdődött az a folyamat, amelynek során a Magyarországon létrehozott eredményeket az itthoni gyártásban is kezdik megvalósítani.

– Ez lesz a beáramló tőke legmagasabb szintű hasznosulása – mondja a MISZ elnöke –, amikor a jelentős hozzáadott értékű termékeket, szolgáltatásokat Magyarországon állítják elő, és ezek magyar termékekké válnak, ami a magyar GDP növekedését eredményezheti.

A tőke és a technikai tudás persze már a kezdetektől fogva, a kutatóközpontok telepítése előtt szorosan együtt mozog.

– A külföldi működőtőke-befektetések eddig is jobb lehetőséget kínáltak a hazai gazdaságnak a technológia és a hozzá kapcsolódó tudás átvételére, mint ha pusztán a nemzetközi piacokról próbáltuk volna meg beszerezni a legújabb berendezéseket – teszi hozzá dr. Szalavetz Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. – A gépekben, berendezésekben megtestesülő technológia kihasználása, hatékony működtetése ugyanis akkor valósítható meg, ha a használatukhoz kapcsolódó, nem kézzelfogható, rejtett tudás is eljut az új berendezések üzembe állításához. Ez kereskedelmi csatornákon nem, csak a multik befektetésein keresztül jut el egy kevésbé fejlett országba.

Ki adja a pénzt?

Ahol azonban már versengés tárgya, hogy ki birtokolja a fejlettebb technológiát és tudást, ott nem lesz olyan oldott légkör, mint egy nemzetközi akadémikuskonferencián vagy egy külföldi vendégprofesszorokból álló egyetemi tanszéken. A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó multikkal szemben gyakori vád, hogy eltitkolják egymás elől eredményeiket, ami a túlságosan nagy elkötelezettséget vállaló egyetemekre is kihat.

– Vannak, akik szerint egy egyetemi kutatólabornak elsősorban az ilyen munkák bevételeire kellene építenie, ez azonban nem lenne helyes. Szükség van az állami részvételre mind az oktatás támogatásában, mind a kutatáséban – hangsúlyozza dr. Horvai György, a BME rektorhelyettese.

A helyzet azonban korántsem egyszerűsíthető le a mindent maga alá gyűrő piaci versenyre: hazai közegben is számos példát találhatunk az azonos területen tevékenykedő cégek stratégiai partnerségeire vagy akár nyilvánosan megosztott kutatási eredményekre. A Műegyetemen működő Pro Progressio Alapítványon keresztül vállalatok végeztetnek kutatás-fejlesztési tevékenységet egyetemi kutatókkal, pályázati formában elnyerhető ösztöndíj kereteiben. Bár a vállalatok határozzák meg a kutatások területeit, az elért eredményeket nyilvánosan publikálják a világhálón. A kuratórium elnöke szerint évente mintegy 60 nagyvállalat adományából több mint 1000 ilyen ösztöndíjat fizetnek ki, 300 millió forint fölötti értékben.

A felsőoktatási intézményekben működő, részben vállalkozói, részben költségvetési támogatású kooperációs kutatási központokban szintén az azonos területen tevékenykedő vállalatok együttműködése valósul meg, prekompetitív kutatások révén. 2001-ben öt ilyen intézmény indult el az Oktatási Minisztérium (OM) támogatásával.

Az öt nyertes három évre számított kutatás-fejlesztési tevékenységeinek volumene 2 milliárd 606 millió 330 ezer forint, amelyből a saját rész 1 milliárd 523 millió 580 ezer forint. Ehhez az intézménytípushoz tartozik a BME-n az internetalapú távközlő hálózatok működésével és mobil távközlési technológiák vizsgálatával foglalkozó központ, valamint a Veszprémi Egyetemen a fenntartható fejlődést szolgáló minőségügyi és zöldtechnológiákra alapozott vegyipari kutatóközpont.

Piacra nyitott műszakiak

Az OM tájékoztatása szerint a műszaki fakultásokkal rendelkező egyetemek a leginkább nyitottak a piacra – például a BME és a Miskolci Egyetem –, szemben az olyan, értelemszerűen kevesebb piaci kapcsolattal rendelkező felsőoktatási intézményekkel, mint a tanárképző főiskolák.

A főváros egymagában az ország kutatás-fejlesztési tevékenységének 65 százalékáért felelős; ezenkívül jelentős kutatási kapacitások vannak a nagy egyetemi városokban – elsősorban Miskolcon, Debrecenben és Szegeden –, ahol viszont kevesebb a gyakorlati innováció és a tőke. Jelentős helyi együttműködés figyelhető meg Szegeden a biotechnológia és a fizika, Gödöllőn, Kaposvárott, Szarvason és Martonvásáron a mezőgazdaság, Veszprémben a környezetvédelmi ipar, Győrött és környékén az autóipar, Debrecenben az orvosi műszerek, Kisvárdán az optoelektronika területén. Ezek egy része formálisan is klaszterekbe szerveződött.

Az innovációs központok, tudományos parkok – mint amilyen a fővárosban az Innotech Műegyetemi Innovációs Park Kft., az Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ vagy a Dél-budai Infopark – egymás közelébe települt vállalatok, vállalati kutatóközpontok, felsőoktatási és transzferintézmények együttese, ahol az egymás közötti információáramlás szinergiahatása érvényesül. Ezek a meglehetősen bonyolult felépítésű létesítmények különböző szerveződési formákat követnek.

– Innovációs központok, innovációs parkok vagy technológiatranszfer-központok, nincs egységes elnevezés, és az sem kell, hogy ugyanazt csinálják. Győrben egy ipari park mellett működik az innovációs park, Miskolcon az egyetem mellett egy technológiatranszfer-központ. A céljuk ugyanaz: a kutatási, technológiai eredményeket a vállalkozások számára hozzáférhetővé tenni. Nincs egységes modell, és nem is kell. Sokféle képződmény van, amelyek különböző jogi formában, különböző név alatt jöttek létre – mondja Pakucs János.

Együttműködés más téren is

Az egyetemi és vállalati szféra közti kétoldalú tudásáramlás az oktatás és az irányítás területére is kiterjed. A Műegyetem szenátusában nagyvállalatok vezetői is helyet kapnak, akik fontos stratégiai kérdésekben nyilvánítanak véleményt, adnak tanácsot. Ez a jelenlét növeli az alkalmazott kutatások arányát, amire Horvai György szerint szükség is van, mert a hallgatók képzése a gyakorlati tapasztalatokon kell, hogy alapuljon. Gyakori az is, hogy az „ipari emberek” nemcsak a szenátusban vesznek részt, hanem az egyetemi oktatásba is bekapcsolódnak, mivel bizonyos szaktudás csak náluk van meg.

– Nem hiszem, hogy lenne az egyetemünknek olyan tanszéke, ahol külső oktatók ne lennének – summázza a rektorhelyettes.

– Ugyanígy – teszi hozzá Pakucs János – az egyetemi oktatók is részt vesznek több hónapos vagy féléves ciklusokban vállalatok munkájában, vagy akár boardok állandó tagjai. Utóbbira jó példa dr. Molnár Károly, aki a BME tanszékvezető tanára és egyben a Paksi Atomerőmű Rt. elnöke.

Bár a vállalati együttműködés hoz bizonyos bevételeket a BME-nek, ezek öt százaléknál többet nem tesznek ki a teljes büdzséjéből. Számos olyan állami és uniós támogatás áll azonban az egyetemek rendelkezésére – és ezek kihasználásában a Műegyetem az élen jár –, amelyekre csak vállalatokkal együtt, közös kutatási célok megvalósításáért lehet pályázni.

Innovációs törvény

A készülő innovációs törvény – az OM közlése szerint – ezt a szellemiséget fogja támogatni; a pályázati finanszírozás szabályai ugyanis többek között kimondják, hogy előnyben kell részesíteni azokat a társulásokat, amelyekben együttműködik vállalkozás és költségvetési, illetve nonprofit kutatóhely.

A felsőoktatási szféra és a kutatás-fejlesztést végző gazdasági társaságok együttműködését segíti elő az is, hogy a kormány a szeptember 17-i ülésén elfogadta az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2004. évi törvényre vonatkozó módosítási javaslatát. Ennek részeként – ha a parlament is megszavazza – évi 50 millió forint összeghatárig, háromszorosára nő az egyetemek területén kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató vállalkozások adóalap-kedvezménye.