A csatlakozási tárgyalások eredményeképpen hazánk 2004 és 2006 között közel 3 milliárd euró támogatásra (a tíz csatlakozó ország teljes támogatási keretének körülbelül a 13 százalékára) számíthat a Strukturális, valamint a Kohéziós Alapok forrásaiból. Máshogyan fogalmazva: ebben a három évben 1200 és 1500 milliárd forint közötti fejlesztési forrás nyílik meg Magyarország számára, amelyhez pluszban a hazai költségvetésnek, illetve a magánszférának biztosítania kell ennek az összegnek a 40 százalékát. A pénzek hasznosulása pedig az egyik, ha nem a legfontosabb záloga sikeres csatlakozásunknak.

Források szigorú feltételekkel

Az Európai Unió mindenkori célja az elmaradottabb tagországok felzárkóztatása, hiszen az egyes országok fejlettségi szintje befolyásolja az unió egészének versenyképességét. Ennek egyik, közvetett eszköze az egységes belső piacból származó előnyök kihasználása, a másik a közösségi költségvetésből megítélt támogatások: a négy strukturális – a területi, a szociális, a mezőgazdasági és a halászati fejlesztéseket támogató – alap, valamint a – környezetvédelemben és a közlekedésben szükséges nagyberuházásokat ösztönző – kohéziós alap.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap a lényeges, területi egyenlőtlenségek mérséklését és a régiók fejlődését; a Szociális Alap az emberi erőforrások kihasználását, a munkaerőpiacba történő integrálását és a munkanélküliség csökkentését szolgálja; a vidékfejlesztésre lehet pályázni a Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból; a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz pedig a halászat versenyképességének és helyzetének a javítását célozza.

A strukturális alapokból segítik azokat a régiókat, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodás értelmében hazánk teljes területe jogosult az alapok célkitűzései szerinti támogatásra, ám a pénzek lehívását és felhasználását az unió részletes és szigorú szabályozásban írja elő. A felkészülésre pedig alig 15 hónap van hátra.

Irányt szabó Nemzeti Fejlesztési Terv

Az uniós szabályok szerint minden országnak ki kell dolgoznia a források felhasználását tartalmazó Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT), létre kell hoznia a pályázatokért felelős kormányzati intézményeket. Egyrészt az ágazati minisztériumokon belül, másrészről – az EU által megkövetelt decentralizált lebonyolítási rendszer érdekében – köztes hatóságokat kell kiépíteni, amelyek a pénzeket ténylegesen kezelik, végül ki kell alakítani a megfelelő ellenőrzési rendszereket. Mindezeknek pedig az átláthatóság, az egyenlő hozzáférés és a tisztességes verseny szellemében kell működniük.

A Nemzeti Fejlesztési Terven sok múlik, mert ez végül szerződésként fog működni hazánk és az unió között.

Az EU elvárásai szerint előre meghatározott, szorosan összefüggő és egymást erősítő pályázatokat kell kidolgozni. Bár most csak három évre, 2007-től azonban már hét évre kell előre gondolkodni, ami azt is jelenti, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervnek a mindenkori kormánytól független, széles konszenzuson alapuló dokumentumnak kell lennie.

Ez persze az ország érdeke is, hiszen egy átgondolt, hosszú távú célokat szem előtt tartó projektrendszer –túl azon, hogy elősegíti az ország gazdasági stabilitását – a rendelkezésre álló forrásokkal további beruházásokat generálhat. Tehát a lehívható pénzösszegek akár 120-130 százalékosan is hasznosulhatnak a hazai gazdaságban. Jó esetben.

Lapzártánkkor még folytak az egyeztetések a fejlesztési tervben megfogalmazott operatív programokat illetően, a megjelenéskor viszont már Brüsszelben lesz hazánk pályázati stratégiája. Szeptemberre pedig egy, a programkiírások részletességével kidolgozott dokumentumnak kell elkészülnie, hogy 2004. május 1-jén a pályázatok meghirdethetők legyenek.

Az NFT most körvonalazódni látszó prioritásai szerint a strukturális alapokból az ország legtöbbet – 23 százalékot – humánerőforrás-projektekre szeretne fordítani, és közel ugyanilyen arányban részesülnének a támogatásból a gazdasági versenyképességet célzó operatív programok (befektetésösztönzés, kkv-felzárkóztatás, információs társadalom kialakítása, kutatás-fejlesztés) is. Ez utóbbin belül megtalálhatók a közvetlenül a vállalkozásokat segítő pályázatok, valamint az önkormányzatok, kormányzati szervek számára készülő programok, amelyek közvetetten szintén a vállalkozói környezet fejlődését szolgálják. A prioritások között szerepel még agrár- és vidékfejlesztési, illetve regionális operatív program is.

A most megfogalmazott fontossági sor – akár a hazai vállalati szféra, akár a brüsszeli javaslatok hatására – őszig módosulhat, azután viszont három évre meghatározza az ország fejlődésének irányát.

Lehetőségek és veszélyek

Mindez azonban még nem elég ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban: a rendelkezésünkre álló pénzeket meg is kapjuk. Tudniillik annyi pénzt tudunk majd ténylegesen felhasználni, amennyi jó pályázatot írunk. Azaz az elkövetkező alig 14 hónap alatt meg kell tanulni pályázatokat készíteni, eligazodni az EU sokszor bürokratikus rendszerében.

Szakértők számítása szerint a projekt-előkészítésre fordított összeg akár a teljes költségvetés 5–10 százalékát is elérheti, vagyis sokba kerül. Mégis megéri. A felkészülést segíti, hogy március elseje óta a megpályázható EU-programokról, illetve a készülő projektekről egy helyen, a www.nfh.hu weboldalon is lehet tájékozódni.

Az unió is igyekszik támogatni ezt a tanulási folyamatot. A PHARE keretén belül működik három, az ország tőkefelvevő képességének javítását célzó együttműködési program, valamint egy 27 millió eurós, tanácsadóknak megnyílt keret. Ez utóbbit pályázatok készítésére lehet igénybe venni.

A hazai felzárkózás, illetve a versenyképesség javítása érdekében léteznek az információs társadalom fejlődését támogató programok is. Hazánk 2002 szeptemberében csatlakozott az EU nizzai csúcsértekezletén elfogadott e-Content – az elektronikus tartalom fejlesztését célzó – programjához, amelyben minimum két különböző országból érkező vállalatnak vagy szereplőnek kell együtt pályáznia.

Tapasztalatok azt mutatják: az első évben nehéz kihasználni a megítélt pénzösszegeket, ám nem lehetetlen. Görögországnak például nem sikerült a strukturális alapokat lehívnia, miközben Írország a neki ítélt források 90 százalékát igénybe vette már a csatlakozás évében is. Hogy lehet ekkora különbség?

– A strukturális alapok új stratégiai gondolkodást követelnek meg az országoktól – állítja Jürgen Köppen nagykövet, az EU magyarországi delegációjának a vezetője. – Új erősségeket és gyengeségeket hoznak napvilágra, megmozgatják a magán- és a közszféra szereplőinek gondolkodását és a gazdaságban lévő pénzeket. Csakhogy, ha a szétosztás túl bürokratikussá válik, ha a hiányzó tapasztalatot nem sikerül pótolni, az információ és tudás nem válik mindenki számára megfizethető áron hozzáférhetővé, a siker elmarad.

És ne felejtsük el: a PHARE-programokkal ellentétben az alapokból származó támogatás kizárólag az adott évre szól, vagyis a bennragadt összeg a következő évben már nem hívható le. Nekünk pedig az első évben mindössze nyolc hónap áll majd rendelkezésünkre a 788 millió euró felhasználására!