Sürgős és határozott állami lépésekre lenne szükség annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a külföldiek magyarországi befektetési kedve – állítják a Menedzserek Országos Szövetsége (MOSZ) és a Joint Venture Szövetség (JVSZ) vezetői és tagjai. Hogyan? Például a beruházásösztönzés lehetőségeinek jobb kihasználásával. Ugyanis a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által kiírt SMART–1 és SMART–2 támogatásra beadott pályázatok közül is elutasítottak számos olyat, amely – a pályázók szerint – mindenben megfelelt a feltételeknek, pedig még forráshiány sem volt a Befektetésösztönzési Célelőirányzat keretében, csak éppen a pályázatot értékelték másként, mint ahogy az a kiírásban szerepelt. Pontosabban: olyan módszerrel értékelték, ami nem derült ki egyértelműen a pályázati kiírásból. Ez viszont a VOSZ és a MOSZ vezetői szerint nem ösztönzi a külföldi beruházókat arra, hogy idejöjjenek, sőt inkább elbizonytalanítja őket, pedig lehet, hogy a szóban forgó beruházások komoly hasznot hoznának az országnak.

A bírálók szerint rossz a módszer

Az idén május végéig beérkezett SMART–1 elbírálásakor a GKM olyan új pontozásos rendszert alkalmazott, amelynek a metodikája és az egyes értékelési tényezők súlyozása is vitatható. A JVSZ és a MOSZ szakértői úgy vélik, hogy az alkalmazott értékelési rendszer torz képet ad a pályázók versenyképességéről. Így fordulhatott elő például, hogy míg a világ egyik legmodernebb erőmű-technikai gépgyára vagy Európa második legnagyobb finomkávé- és teagyártó beruházása nem nyert támogatást – holott mind a termékek, mind pedig az alkalmazott technológiák maradéktalanul versenyképesek –, egy döntően használt gépekre alapozódó, levespor-keveréket gyártó cég beruházását kedvezően bírálták el.

A szakmai érdek-képviseleti szervek – és nem csak az általunk megkérdezetteken – úgy érzik, hogy az értékelési kritériumokra vonatkozó javaslataikat a döntéshozók nem veszik figyelembe. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) ugyanis több fórumon is határozottan ellenezte a javasolt pontozásos rendszer bevezetését, ennek ellenére a tárcaközi bizottság elfogadta azt, és e szerint hozta meg a döntéseket.

A GKM úgy véli, minden rendben van

Előre meghatározott kritériumok alapján történt az elbírálás, és a pontozásos rendszer segítségével a döntőbizottság jól szelektált, kiszűrte a szubjektív elemeket – válaszolt elhárítóan a fentiekre a GKM. A Világgazdaságban megjelent minisztériumi reagálás szerint a támogatás elnyerésének ugyanis csak az egyik feltétele a pályázati kiírásnak való megfelelés, ám ez még nem elégséges a kedvező elbíráláshoz. Az alapelv ugyanis az, hogy a jók közül is a legjobbak kapjanak támogatást. Vagyis a jelenlegi rendszer morálisan nem kérdőjelezhető meg. Igaz, azt Gaál Gyula politikai államtitkár is elismerte egy e témában tartott szakmai konzultáció keretében, hogy az eddigi tapasztalatok csakugyan felvetik a kérdést: a jelenlegi szempontrendszer jól működik-e. Az viszont mindenképpen a metódus mellett szól, hogy nem lehet manipulálni, még akkor sem, ha a súlyozás módosításával a határértékek elcsúszhatnak – tette hozzá.

A GKM az összes támadás ellenére eredményesnek tartja a rendszert. 2003. március és május között 26 érvényes pályázat érkezett, és ennyit és bíráltak el: 13 pályázatot elutasítottak, 13 pedig nyert. A nyertesek a minőségi mutatók, a beruházás költsége, az exportnövekedés és a munkahelyteremtés szempontrendszere alapján jelentősen jobbak voltak a többieknél. Tehát a nyertes beruházások jobban szolgálják a minisztérium által kitűzött gazdaságpolitikai célokat – hangsúlyozzák az illetékesek.

A GKM „jó szándékát” jelzi, hogy az elutasított pályázatok tíz százaléka, a ponthatárhoz legközelebb esők az év végén még egyszer megmérettetnek, sőt egy augusztus 21-én tartott sajtóértekezletén az is elhangzott, hogy mindazok a pályázatok, amelyek elérik a 46,9 pontos támogathatósági kritériumot, kapnak támogatást, tehát forráshiányra hivatkozva a jövőben sem utasítanak el pályázatokat. A JVSZ és a MOSZ bírálatára reagálva pedig a tárca szakemberei hangsúlyozták: nem véletlenül nem voltak nyilvánosak az egyes kritériumokra adható pontszámok, a ponthatárokhoz tartozó sávok és az, hogy a bírálóbizottság milyen súllyal veszi figyelembe az adott szempontot. Attól tartottak ugyanis, hogy ha a teljes rendszer nyilvános, akkor a pályázók kifejezetten ehhez és nem a realitáshoz igazítják a tervezett beruházás mutatóit.

Bürokratikus az ügyintézés

E magyarázatot némileg megkérdőjelezi, hogy a pályázatban vállaltak pontról pontra számon kérhetők a beruházókon, tehát ha mégsem teljesülnek, a támogatást – a késedelmi kamatokkal együtt – szigorúan vissza kell fizetni. (A GKM válasza a válaszra: a cégek a nemzetgazdaság helyzetére hivatkoznak majd a rosszabb árbevétel magyarázataként, ami egy végeláthatatlan alkufolyamatot indukál.)

A pályázók az értékelési rendszeren kívül az eljárás mikéntjét is sérelmezik. Szerintük a bírálók nem minden esetben néznek utána a részleteknek, bürokratikus módon folyik az ügyintézés.

A már említett szakmai konzultáción egy vállalkozó elmondta, hogy az ötvenmillió forintos beruházásához 12 millió forint összegű támogatásra pályázott. Az elutasítás indoklásában szerepelt, hogy a bizottság számára nem volt egyértelmű: a várt árbevétel ötven százaléka ténylegesen a beszállítói tevékenységből származik-e majd. A vállalkozó szerint ennek korrekt eldöntéséhez elég lett volna egy telefonos pontosítás, de ez nem történt meg, inkább elutasították a támogatási igényt.

Összegzésként: miközben a cégek folyamatosan pályáznak abban a reményben, hogy vissza nem térítendő támogatást nyernek beruházásukhoz, a döntéshozók és érdekképviseletek az értékelési módszer és kritériumok helyességén vitatkoznak. A megoldás az érdekképviseletek szerint az értékelési szempontok azonnali módosítása és a forrásbővítés lenne, de a GKM idén nem tervezi a rendszer megváltoztatását.