Az építőipar termelése Magyarországon jelentősen megnőtt az elmúlt három évben. Az ágazat 2002-ben kiugróan magas eredményt produkált, majd 2003-ban szinten maradt. Az idén 4-5 százalékos növekedéssel számolnak a kutatók, ami – az ipar növekedési ütemével együtt – a korábbi ipari és építőipari dinamikának több mint a kétszerese.

A piacon azonban ellentétes trendek hatnak: a telekáfa és a lakástámogatási rendszer szigorítása visszafogja a keresletet, míg az Európai Unióba való belépésünk hatására – a már itt lévők mellett – további külföldi vállalkozások és üzletemberek érkezhetnek, ami növeli az ingatlanok és így az építőipari munkák iránt is az igényeket. A verseny azonban tovább erősödik, és a magyar építőipari cégek csak ott rúghatnak labdába, ahol az olcsóbb munkaerőre van szükség – vélik az érintett cégek –, ám ez csökkenteni fogja a nyereséget. Ami viszont az építési szabályokat illeti, mivel a magyarok szigorúbbak, mint az uniósok, e téren – szemben más ágazatokkal –nem kell a csatlakozástól tartaniuk a vállalkozásoknak.

Ezerkétszázmilliárd fejlesztésre

Az érem másik – azaz inkább sokadik– oldala, hogy miután tagja lett az EU-nak, az ottani alapokból 1200 milliárd forint áll majd Magyarország rendelkezésére fejlesztésre, s ennek a felét beruházásokra, környezetvédelmi és közlekedési célokra, a másik felét oktatásfejlesztésre, városrehabilitációra fordíthatja. Ez minden egyes területen fizetőképes keresletet teremt az építőiparnak, amit a vállalkozások a megrendeléseikben főleg 2005-től érezhetnek meg.

Az építőipar lehet az uniós belépés sikerágazata – jelentették ki kutatók, cégvezetők, kormányzati szakemberek az elmúlt hetekben több fórumon is –, de csak akkor, ha nem a görögök, hanem az írek példáját tudjuk követni, és sikerül kihasználni az uniós támogatásokat. Most, azaz 2004 elején azonban egyelőre kevés a munka, és ezeken sok vállalkozás szeretne osztozni. A többségük megrendeléstől megrendelésig él, tartalék nélkül.

Tehát mit érdemes és lehet annak érdekében tenni, hogy a hazai építőipari cégek valóban jól járjanak? A legfontosabb talán az lenne, hogy a magyar vállalkozók közösen lépjenek fel a versenyben, és ne egymás ellen. Elfogadva, hogy ha a fővállalkozói megbízást gyakran nem is sikerül megszerezni, alvállalkozóként szintén hatalmas piaci lehetőségek nyílnak meg a számukra. Ehhez nemcsak a nagyoknak, hanem az európai méretekben közepes cégeknek is érdemes megfontolniuk, hogy saját brüsszeli képviseletet nyissanak, s elsősorban nem az üzletkötés érdekében, hanem azért, hogy első kézből jussanak hozzá az uniós információkhoz. A pályázatírás technikai, technológiai és informatikai ismereteinek az elsajátítása az építőipari vállalkozások számára is rendkívül fontos, s ha eddig nem tettek szert gyakorlatra ezen a téren, tovább nem halogathatják.

Ismeretség helyett minőséget

A vállalatvezetők azt tartják: a hazai piacon – beleértve az állami és önkormányzati megrendelésekre kiírt közbeszerzési eljárásokat is – az építőiparban többet számít egy-egy projekt megszerzésénél az ismeretség és a nyomott árak, mint a minőségi munka és a referenciák. Amire azonban az uniós szakértők rendszerint azt válaszolják: sajnálatos, hogy eddig így volt, de egy Európa méretű belső piacon ez a módszer egészen biztosan nem működik majd.

A hazai cégek említett együttműködésére egyebek között azért is nagy szükség lenne, mert javulhatna a tőkeerősségük. Mára a statisztikákban is megjelent ugyanis a korábban érezhető, és ismét – ha nem is a tíz évvel ezelőtti, katasztrofális mértékben – jellemző tény: a körbetartozás, és bizony egyetlen fizetésképtelen vállalkozás többeket magával ránthat. A tőkehiány enyhítésére voltak ugyan az elmúlt években sikeres és kevésbé sikeres, kis- és középvállalkozásokat támogató gazdaságpolitikai akciók, ezek eredményessége azonban kétséges.

Attól, hogy a magyar cégek ne lennének képesek a piaci igények változását követni, és innovatív megoldásokkal reagálni azokra, szinte egyetlen, általunk megkérdezett szakember sem tart. Azt mondják: a magyar cégek meg akarnak és meg tudnak újulni, bizonyítani akarnak, és tudnak is bizonyítani! Ennél sokkal nagyobb problémát jelent szerintük a még mindig meglévő feketemunka, mert az általa elért alacsony árakkal lehetetlen versenyezniük azoknak, akik betartják a munkaügyi előírásokat; és nem mellesleg, a feketemunkát az unióban igen szigorúan büntetik.

Európa újra optimista

Hogyan néz ki az építőipar abban az Európában, ahova csatlakozunk? A gyenge konjunktúra miatt 2003-ban rekordcsődöket jelentettek, és az EU-ban 157 ezer 138 vállalat húzta le a rolót. Ebből sokan a szolgáltatási szektorban dolgoztak, de utána a legtöbben az építőiparban. Az ágazat eredményes vállalatai elsősorban a lakásépítésben és -felújításban tevékenykedtek, hiszen az építési összteljesítménynek a 45 százalékát ez adta tavaly. S bár a magyar piac számára mérvadó uniós országokban az építőipar válságáról beszélnek az elemzők – az egyetlen kivétel Ausztria, ahol élénkül az ágazat –, a helyzet mégsem ilyen rossz. Hiszen nyáron még azt hitték a szakértők, hogy a lakásépítés 0,1 százalékkal csökkenni fog 2003-ban, végül azonban 0,2 százalékkal emelkedett.

Az unióban egyébként országonként eltérő a lakásépítési és -támogatási, -használati politika, és minden ország maga dönti el, hogy ezt támogatja-e, és mennyivel. Ezért az egyes tagállamok között nagyok a különbségek. Összességében azonban kijelenthető, hogy az idén és jövőre a lakásfelújításokban lehet üzlet – ez egyébként nemcsak az unióban, hanem Magyarországon is igaz –, és az új lakások építése 2006-tól lendülhet fel.

A nem lakáscélú magasépítés területén még szerényebbek a múlt évi eredmények, mint a lakásépítésben, és ezen a részpiacon erre az évre kismértékű növekedést prognosztizálnak az elemzők.

A magyar vállalkozások gondjaira azt követően, hogy belépünk az Európai Unióba, megoldást jelenthet, ha erőteljesebben nyitnak a kelet-európai piacok felé, és főként a velünk együtt csatlakozó országok építtetőit próbálják meghódítani.