- A svájci tulajdonosról is kérdezem, de most mindenekelőtt arra vagyok kíváncsi, hogyan szilveszterezett legutóbb...

- Igen, tudom, mire gondol... Valóban, két nappal az év vége előtt választottak meg a Népszabadság Zrt. elnök-vezérigazgatójának, és bizony azokban a napokban minden gondolatom akörül forgott, hogyan kezdem az új évet az új munkahelyen - nevette el magát.

- Mire volt elég az azóta eltelt néhány hónap?

- Nem volt zökkenőmentes a kezdet: napvilágra került, hogy a tulajdonosok között nézeteltérés van a Népszabadság jövőjét és stratégiáját illetően. Szerencsére hamar kiderült, hogy nincs szó alapvető nézetkülönbségről, egyszerűen megközelítés kérdése az egész, és ez nekem lehetőséget adott rá, hogy fölmérjem az erőviszonyokat, és megteremtsük a tartós, jövőbe mutató békét a két fő tulajdonos között.

- Vagyis Ringier úr és a Szabad Sajtó Alapítvány között...

- Úgy van. Nagyon megnyugtató megoldás született: mindketten deklarálták szándékaikat, és az első negyedév végén már azzal foglalkozhattunk, hogy merre tovább, Népszabadság... Kínosabb volt, hogy az új terjesztő, a MédiaLOG az első időben nem jól látta el feladatát, és ez kárt okozott az újságnak. Olvasóink nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy nem kapják meg a lapot, sokan elpártoltak tőlünk, a példányszámcsökkenés mindannyiunkat elgondolkodásra késztetett. Aztán nekiálltunk kidolgozni az új stratégiát, méghozzá nem a korábbi módszer szerint, külső tanácsadók bevonásával, hanem elsősorban a saját tudásra, saját erőre támaszkodva. Én nagyon hiszek az ilyesmiben. Egyetértettünk benne, hogy véget kell vetni a védekező piaci magatartásnak, a Népszabadság elég erős ahhoz, hogy megalkossa a maga előremutató piaci stratégiáját. Négy hónapos intenzív munkával elkészült az anyag - itt van, ebben a vaskos irattartóban -, amely a következő évek programját tartalmazza.

- Mit emelne ki ebből?

- A Népszabadság Zrt. tradicionálisan egy nagy termékes kiadó, a vállalat és a termék neve ugyanaz. Az elmúlt években azonban már elkezdtünk kitekinteni. Elindult a könyvkiadási tevékenység, amely jelentős nyereséget hoz, a magazinpiacon minőségi kiadványokkal jelentünk meg, sikeres szakmai konferenciákat szervezünk, bizonyítván, hogy nemcsak a könnyed, szórakoztató rendezvényekben, hanem a komoly tartalmú konferenciákban is van pénz, ráadásul számunkra nem mellékes, hogy egyúttal fölmutatjuk és társadalmi megmérettetésnek vetjük alá azt a tudást, amely a Népszabadság holdudvarában megvan.

- Ön az előző munkahelyén is napilapot, sőt lapokat menedzselt a Ringier Kiadó napilap üzletágának igazgatójaként... Mi az, ami itt más?

- Egy napilapnál minden nagyon gyorsan történik, folyton lapzárta van, és ez nagy nyomást gyakorol az egész csapatra, szerkesztőségre, nyomdára, kiadóra, terjesztőre - ezt tudtam. Tisztában voltam azzal is, hogy a Népszabadságnál hatalmas szellemi tőke van, amely sok esetben tulajdonképpen nem engedi meg ezt a rohanást, és a lap jellege mégiscsak azt kívánja, hogy összefüggéseiben mutassuk meg a világot, hogy az olvasók megértsék, mi miért van. És én meg akartam tanulni, hogyan működik ez egy ilyen komoly lapnál. De kívülről érkezve azt is láttam, hogy a Népszabadság nagyon sok piaci lehetőség mellett ment el. Mindez arra ösztönzött, hogy kicsit rugalmasabbá, gyorsabb reagálásúvá tegyem a kiadót, a lapot...Viszont folyton eszembe jut egy afrikai mondás, és mondogatom másoknak is: ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, ha messzire, akkor menjünk együtt.

- Ez akár ars poeticának is fölfogható.

- Igen közel áll hozzám ez a szemlélet. Mindenesetre láttam, hogy ebben a közösségben, ebben a szellemi műhelyben az együttmenés kultúrája dominál, és ez nagyon nagy erő. Ezért nem egymagam készítettem el a stratégiát rohammunkában az irodámban, hanem száz emberrel közösen, mert tudtam, együtt akarunk eljutni valahová.

- Egy kiadó menedzserének nemcsak az a feladata, hogy működtesse a hozzá tartozó lapokat, hanem az is, hogy nyereséget termeljen. Nem egy vezetőváltás mögött ez áll a háttérben. Ami pedig a tulajdonosváltásokat illeti, nemegyszer előfordul, hogy érték- és szemléletváltás követi őket. A Népszabadságot e tekintetben viszont mintha a folyamatosság jellemezné.

- Szerencsénk van: Ringier úr többször hangsúlyozta, hogy ő ebben az országban vendég, nem tudja - és nem is akarja - megmondani, hogy itt milyen típusú lapokra van szükség. A maga részéről büszke a Népszabadságra, tudja, hogy hagyományait tekintve baloldali lapról van szó, és ezen nem is kíván változtatni. Kijelenthetem, hogy a kiadónak nem lesz soha jobboldali terméke.

- Ilyen aggodalom aligha van. Attól azonban többen tartottak, hogy ön, aki a bulvárból érkezett, el fogja vinni abba az irányba a lapot...

- Sose tagadtam, hogy nagyra becsülöm a bulvárt. Szükség van rá, hogy röviden, tömören megfogalmazva adjunk képet a világról az átlagembernek, aki esetleg nem igényel mélyenszántó elemzéseket... De miért volna szükség újabb bulvárlapra? Három van már, harcoljanak egymással. A Népszabadság a véleményformáló, elmagyarázó újságírás, a társadalmi párbeszéd terepe.

- Hogyan mutatná be önmagát?

- Harminchét éves vagyok, Fóton élünk, két gyerkőcünk van. Agrár-üzemmérnök vagyok, szociológiai végzettséggel és irányultsággal, közgazdász-szemlélettel és humán beállítottsággal. Kis közösségben szeretek dolgozni, ahol mindenki ismeri a másikat. Előbb-utóbb megismerem a Népszabadság kétszáz munkatársát is. Dolgoztam olyan helyen, ahol nyolcszázan voltunk, nem éreztem jól magamat. Pár évvel ezelőtt, még a másik munkahelyemen azt a célt tűztem maga elé, hogy egy tanuló vállalatot hozok létre. Mindenki szerezze meg a maga szakterületén a legtöbb információt, aztán ezt beszéljük meg közösen, és tegyük szervezeti tudássá, építsük be folyamatainkba. Most már úgy látom, inkább legyünk tudásmenedzsment: tudjuk, mikor mire van szüksége annak a szervezetnek, amelyet irányítunk, hogy a lehető legjobban működjön.

- Mit tart a legszükségesebbnek ehhez?

- Az őszinte kommunikáción alapuló bizalmi légkör kialakítását. Ennek egyetlen morális alapja van: a másik iránti tisztelet. Tisztelet a munkája, az életpályája, a jövője iránt. Ez utóbbi miatt kell időnként a negatívumokat is tudomására hozni egy-egy kollégánknak, hiszen ezt az ő jövője és a mi kapcsolatunk egyaránt igényli.

- Mit jelent az ön számára a siker ebben a székben, és úgy általában?

- A kiadóvezetői székben az volna a siker, ha a lap és a kiadó korszerűsítésével párhuzamosan megőriznénk alapértékeinket, és erősíteni tudnánk a Népszabadság társadalmi szerepét és üzleti lehetőségeit. Általában pedig a siker szerintem az önmegvalósítás kategóriája, vagyis hogy hol tudom azt az összetett tudást megjeleníteni, amelynek birtokában vagyok, és hogyan tudom morális értékrendemet érvényesíteni és átadni másoknak.