A bankok életében nem 2002, hanem még 2001 hozott jelentős változásokat. Ekkor ugyanis a bankszektor csúcseredményeket ért el a jelentősen megemelkedett kamat- és árfolyamkockázat ellenére. Most, amikor az óévi első háromnegyed éves adatok kicsit kedvezőtlenebbek, csupán arról van szó, hogy a jövedelmezőségi és a hatékonysági mutatók kiemelkedő javulása nem ismételhető meg.

Strukturális áttörés, változó szabályok

Mi hozta vajon 2001-ben a kiugró eredményeket? Egyrészt strukturális áttörés. A lakossági üzletág alapvetően fontos lett. A kereskedelmi bankok – a piaci verseny jótékony hatása mellett – kihasználták a gazdaságpolitika hatását is: a lakosság növekvő vásárlási kedvét és azt, hogy a javuló jövedelmi viszonyok miatt korábbi, eladósodást kerülő magatartása módosult, és eladósodási hajlandósága erőteljesen javult.

Sokat változott a nemzetközi és a hazai pénzpiaci környezet is. Módosította a befektetési irányokat, illetve a pénzpiac főbb szereplőinek viselkedését. Nem elhanyagolhatók a bankpiac, illetve tágabb értelemben a pénz- és tőkepiac szabályozásában – nagyrészt az uniós csatlakozással összefüggésben – bekövetkezett változások sem.

Kedvezően hatott a bankok növekedésére és nyereségességére például a pénzváltási tevékenység korlátozása, természetesen a banki stratégia megvalósításától függően. A devizaliberalizáció és a szélesebb árfolyamsáv adta lehetőségek 2001-ben még kevéssé, 2002-ben azonban erőteljesen emelték a banki kockázatkezelési termékek iránti keresletet.

A lakossági üzletágban jelentkező lehetőségek összességében erősítették a bankpiacon már amúgy is meglevő erős versenyt. Jellemző a méretnagyság növelésére tett sok-sok erőfeszítés. Ez nem kizárólag az összeolvadásokban jelenik meg (ABN-Amro–K&H, BACA–Hypo), hanem abban is, hogy a privatizációra felajánlott kisebb-nagyobb bankok iránt igen jelentős az érdeklődés a hazai pénzintézetek körében.

A bankok a nyereségesség és a hatékonyság javítása érdekében emelik a díjakat és a jutalékokat, azonban ezt a piaci verseny korlátozza. Ez a korlát jobban érvényesül azokon a területeken, ahol az ügyfél egy-egy alkalomra választ pénzintézetet, míg a nehezebben mozduló területeken – például folyószámla-vezetés – az áremelés valamivel könnyebb.

Hitelek, magas kamattal

Az elmúlt egy év alatt a bankok mérlegfőösszege nominálisan egyértelműen növekedett. Reálértékben azonban ez kis csökkenést jelent. Ha eltekintünk a forint árfolyamváltozásától, és euróban vagy dollárban hasonlítjuk össze a számokat, akkor a mérlegfőösszeg növekedési üteme reálértéken 6,4 százalékos. (A nagy különbség abból adódik, hogy a bankrendszer eszközeiben a devizaeszközök adják az egyharmad részt.)

A lassuló mérlegfőösszeg-növekedés mellett a bankok hitelezési tevékenysége nem lanyhult: 2001 decemberében a hitelállomány 18,9 százalékkal haladta meg a 2000. év végi állományt, 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között a növekedés 18,7 százalékos, azaz nem mérséklődött. Sőt: a lakossági hitelállomány 50 százalék feletti ütemmel bővül immár közel két éve, a vállalkozói szektor hitelállománya pedig körülbelül 11százalékkal.

A leggyorsabban a lakáshitelek nőnek. Az MNB statisztikája szerint 2002 szeptemberében 12 hónap alatt több mint a kétszeresére emelkedett az állomány, sőt az utóbbi hónapokban a növekedés gyorsult. A lakossági fogyasztási és egyéb hitelek állománya is 30 százalékkal bővült, ennek tetemes részét a gépkocsihitel adja.

Jó hitelportfólió

Ezt az expanziót a kereskedelmi bankok nem tudták forrásaik növelésével fedezni. Bár a forintforrások 9 százalék felett bővültek, a devizaforrások csökkentek (itt is a megerősödő árfolyam hatása érvényesül); ezért a bankok értékpapír-portfóliójukat csökkentették, illetve külföldi hiteleket vettek fel.

A banki tevékenység gazdagodását jelzi, hogy a mérlegen kívüli tételek növekedése közel 50 százalékos volt 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között, ezen belül a „származtatott és azonnali ügyletek” állománya megkétszereződött.

A lassú forrás- és a gyors hitelezésnövekedés mellett a bankrendszer hitelportfóliójának minősége nem romlott.

Meglepő – és megnyugtató –, hogy a háztartások hitelállományának gyors növekedése ellenére a problémás hitelek aránya csökkent. Igaz, hogy az új lakáshiteleknél – a viszonylag rövid idő miatt – a nemfizetési gondok még nem jelentkezhetnek, de a személyi és fogyasztási hiteleknél már igen.

Az összes mérlegtételnél, és ezen belül a vállalkozói hiteleknél, a problémás hitelek arányának növekedése – a PSZÁF beszámolója szerint – szinte kizárólag az Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. portfóliójának átértékeléséből fakad.

A teljes bankszektor – tehát a kereskedelmi bankok, hitelintézetek, szakosított pénzintézetek, valamint az MFB Rt. együtt – eredményessége 2002-ben az előző év megfelelő időszakához képest közel a felére esett vissza. Ám ezen belül a kereskedelmi bankoké 6 százalékos mértékben növekedett. A bankrendszeren belül tíz veszteséges bank van – ezek 58 milliárd forint veszteséget számoltak el –, míg a nyereséges bankok adózás előtti eredménye 128 milliárd forint.

Az eredmény egyik legfontosabb összetevője a kamatbevétel. A kereskedelmi bankok 2002 első kilenc hónapjában megközelítőleg ugyanannyi kamatbevételt értek el, mint egy évvel korábban. Kamatráfordításaik, azaz a fizetett kamatok viszont 7 százalékkal kisebbek voltak, mint 2001 első kilenc hónapjában. Így a kamateredmény jelentősen, közel 11 százalékkal emelkedett.

E folyamatok mögött két tényező jelentkezik. Egyrészt a jelentős mértékű hitelnövekedés növekvő kamatbevételt eredményez, másrészt a kamatbevételt csökkentette az időszak alatti kamatlábmérséklés. A betétek esetében: az állománynövekedésből származó többletbevételnél jóval jelentősebb a betéti kamatok csökkenéséből eredő haszon.

Kamatmeglepetések

A banki folyamatok hosszabb távú tendenciái szerint a jutalékbevételek időszakról időszakra gyorsan emelkednek. (Elvben ez természetes folyamat, hiszen a bankok egyre több és összetettebb szolgáltatást nyújtanak. Hasonló tendencia figyelhető meg a fejlett bankrendszerrel rendelkező országokban is.)

A lakossági betétek és hitelek kamata sajátosan alakult. A piaci kamatozású ingatlanhitel – a támogatott hitelkamatok gyors esése miatt – valamelyest csökkent. A fogyasztási hitelek kamata viszont alig változott, sőt a teljes hiteldíjmutató alapján kiszámított hitelkamat emelkedett.

A reálkamatok is meglepően alakultak 2001–2002-ben. 2001 első háromnegyedévében a betétesek nem realizálhattak reálkamatot, még az éven túli lejáratú betéteknél sem. Majd a reálkamat 2001 szeptemberében éppen akkor lett pozitív, amikor a jegybanki kamatcsökkentési hullám elkezdődött. És a 2002. májusi és júliusi jegybanki kamatemelés hatása? A reálkamat tovább emelkedett. Az infláció ugyanis lényegesen gyorsabban mérséklődött, mint ahogyan a kereskedelmi bankok a jegybanki kamatcsökkentés hatására lejjebb vitték a betéti kamatokat.

Igen érdekes a kamatalakulás abból a szempontból is, hogy a szűkössé vált banki források kikényszerítették a kedvezőbb lakossági kamat alkalmazását. Az utolsó negyedévben a kereskedelmi bankok mintegy 50 bázisponttal megemelték az éven túli betétek kamatlábát annak érdekében, hogy a bankbetétben megjelenő megtakarításokat ösztönözzék.

A vállalkozói kamatok jobban tükrözik a jegybanki kamatdöntések hatását, mint a lakosságiak – alakulásuk kevésbé volt viharos, és inkább csökkenő volt a tendencia –, feltételezhetően amiatt, hogy a vállalkozások sokkal inkább a piaci kamatszintet figyelembe véve döntenek a pénzügyi befektetésekről.

Mi várható 2003-ban?

A mai prognózisok szerint 2003 sem lesz a 2001. évihez hasonló „bankok éve”, de a 2002-es eredmények megismételhetők. Egyes bankok a verseny erősödésére számíthatnak. Az uniós tárgyalások lezárását követően az is elképzelhető, hogy az EU bankjai, pénzügyi szolgáltatói gyorsan a magyar piacra lépnek. A lakossági hitelezés növekedése várhatóan mérséklődik, amit a – remények szerint – 2003 második felében meginduló konjunktúrára való vállalati felkészülés okozta hiteligény ellensúlyoz.

Mivel az infláció nem mérséklődik majd érezhetően 2003-ban, a kamatok csökkenésére is legfeljebb az év utolsó negyedévében kell számítani.

Barta Judit