Fodrásznak lenni életforma – vallja nem egy hajszobrász. Nem elég a szakmát az iskolában megtanulni, hanem évtizedekkel az iskolapad elhagyása után is követni kell az új trendeket és szakmai fogásokat. A fodrász akkor tud megélni, ha képes kialakítani egy megbízhatóan stabil vendégkört, ehhez pedig megfelelő kapcsolatépítési és pszichológiai képesség is szükséges.
„Én szerencsés vagyok. Nyolcadik kerületi egyszemélyes szalonomba még azok is visszajárnak hozzám, akik már elköltöztek a környékről. Az igényesebb vendégeknek fontos, hogy a fodrász jól ismerje őket. Tudja, hogy melyik vendégnek mi az igénye. Kinek milyen a hajtípusa, kinek mi áll jól” – mondja Kovács Andrea fodrász a Piac & Profitnak. A harmincas évei elején járó hölgy egyéni vállalkozóként dolgozik. Szerencsésnek mondhatja magát, mert szalonja a saját tulajdona, ezáltal nem kell a havi bérleti díjat kigazdálkodnia. (És online kasszát sem kell vennie – egyelőre.)
„Szüleim egykor trafikot üzemeltettek itt, de később felhagytak az üzlettel. Egy ideig a helyiség üresen állt, majd én megszereztem a fodrászképesítést. Kézenfekvő volt, hogy ne társuljak be mások szalonjába, ha van hol dolgoznom. Vízszerelőt, kőművest és festőt hívtam, hogy a néhány négyzetméteres helyiséget felújítsák, és kialakítsák a hajmosáshoz való berendezést. Ezt ismerős szakiknak köszönhetően néhány százezer forintból megoldottam. A fodrászszékért 150 ezer forintot fizettem. Természetesen eszközöket, fésűket, hajkeféket, ollókat, ecseteket is vásárolnom kellett, de a vállalkozásom elején beértem az olcsóbbakkal, később viszont professzionálisabbakra cseréltem azokat. A hajnyíró gépem értéke 140 ezer forint. A fogyó kellékek, a samponok, a festékek rendszeres kiadást jelentenek, igaz, nem a sarki boltból, hanem nagykereskedőktől szerzem be azokat” – árulja el Andrea.
„Környéktől függően 40–140 ezer forintba is kerülhet egy-egy munkaállomás bérleti díja havonta. Ez az összeg természetesen csak egy műszakra szól, tehát egy széken rendszerint két fodrász is osztozik. Sok ismerősöm a lakásán is fogad vendégeket. Az egyik barátnőm az otthonában levő egykori cselédszobát rendezte be szalonnak. Én csak néha megyek házhoz, főleg nyugdíjas hölgyekhez. Tőlük általában nem kérhetek plusz pénzt a kiszállásért, mert azt nem tudnák megfizetni. Be kell érnem egy kicsit kevesebbel, de legalább vannak állandó bevételi forrásaim” – mosolyog Andrea, és hozzáteszi: havonta legalább 10 ezer forintot kénytelen magazinokra költeni, mert a sorukra várakozó vendégeket nem hagyhatja unatkozni. Felfogása szerint ez az összeg egy szalon rezsiköltségéhez tartozik.
„Hogy minden vendégemmel beszélgetni tudjak, képben kell lennem. Nagyjából ismerem a sztárok magánéletét és az aktuális politikai híreket is. Ezekről mindig úgy beszélek, hogy ne nagyon mondjak véleményt, főleg, ha az különbözik a vendégétől. Hogy hogy hívják Gesztesi Károly és Liptai Claudia kislányát, ugyanúgy tudom álmomból felkeltve is, mint ahogy azt, hogy a hazánkba érkezett brit kormányfő miatt lezárták fél Budapestet. Ehhez a szakmához türelmes személyiség szükséges. Sok vendég nekünk mondja el, ha romokban a házassága, ha egyetemista gyermeke megbukik az államvizsgán, vagy éppen szülni készül a macskája. Nekünk pedig kutya kötelességünk ezeket a témákat érdeklődéssel kezelni!”
K.
