Karácsonyfadíszek: az édenkerti almától a műanyag gömbig

2018. december 23. vasárnap - 12:09 / piacesprofit.hu
  •    

Honnan származik a fényfüzérek szokása, miért rakunk műanyag gömböket a karácsonyfákra, és miért csúcsos a csúcsdísz? Ha eddig még nem volt alkalmad ezen gondolkodni, mi most Megyeri Szabolcs segítségével utánajártunk annak, hogy mi az eredete az ünnepi díszeinknek.

December 24-én az este minden házban egy kicsit különlegesebb. Már gyermekkorunk óta tudjuk, hogy ezen az estén és a következő néhány napban valami egészen elképesztő történik az otthonunkban. De amikor díszítitek a fenyőfát, vajon elgondolkodtatok-e már azon, hogy mik kerülnek fel az ágakra, és miért pont ezek? Megyeri Szabolcs kertészmérnök segítségével most elindulunk egy kis időutazásra, hogy ennek is utánajárjunk. Meglátod, egészen másként nézel majd a fára!

Ez tényleg boldogabb karácsony lesz
Csökkent a túlköltekezési hajlandóság és kevésbé aggódunk amiatt, miből tudjuk megvenni az ajándékokat. A kedvező változások mögött a háztartások pénzügyi helyzetének javulása áll.

Függő gömbök és csillogás

Sokan nem is gondolnák, de a gömb alakú függő díszek története vezethető vissza a legrégebbre, egészen az 1800-as évekre. Bizonyos felfogások szerint a karácsonyfák az Édenkertben álló Tudás Fáját hivatottak szimbolizálni, amelyről az Éva által leszakított alma hatására estek bűnbe az első emberek a Paradicsomban. Innen ered az, hogy a fára kerülő díszek már az 1800-as években készült feljegyzések szerint is kerek formájúak és csüngő kialakításúak voltak, így emlékeztek ugyanis az emberek karácsonykor az Édenkertből való kiűzetésre. Ezek főként almák, gesztenyék vagy egyéb ilyen jellegű gyümölcsök és termések voltak.

Ezt követően egyre többféle gyümölcs kezdett divatba jönni, melyek kiegészültek papírszalagokkal, valamint csillogó, fémfüstből készült függőkkel is. Innentől kezdve pedig csak egy apró lépés volt a gyertyák megjelenése az ágakon vagy a fa körül. A karácsony pedig azóta is szorosan összefügg a csillogással, innen ered többek között a csillagszóró használata, később pedig az elektromos fényfüzérek felrakása is.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

A mézeskalácsok

A mai napig sok olyan család van, ahol elképzelhetetlen a karácsonyfa mézeskalácsok nélkül. Nem véletlen, hiszen évszázadokkal ezelőtt, főként Németországban terjedt el a divat, hogy a függő gyümölcsök mellé mézeskalácsok, valamint egyéb sütemények is kerültek. Készültek ezek angyalka- és szívformában, valamint gyümölcs- vagy csengettyűalakban egyaránt. Ekkor kezdett el összefonódni az ünnep a mézeskalácsillattal és a konyhai sürgés-forgással.

Füzérek

Évről évre egyre több helyen jelentek meg a különböző ötletek a karácsonyfadíszek terén, melyek országonként is nagyban eltértek egymástól. A füzérek – melyek először főként vörösáfonyából vagy pattogatott kukoricából készültek – az amerikai otthonokból indultak, és hódították végül meg az egész világot. Ezek voltak tehát – többek között – a mai fényfüzérek elődei, amelyek egyébként a villanykörte feltalálójának nevéhez, Edisonhoz fűződnek.

Mit csinál nyáron a Mikulás?
Szezonális vállalkozást üzemeltetni különleges életforma. Megfeszített munkatempójú, pihenés nélküli időszakok után jut némi idő a lazításra, majd jön a következő szezonra való felkészülés. Vagy éppen folyamatos a túlterhelés, mert két – vagy több – teljesen különböző bizniszben kell egyszerre helytállni. Sikeres példákat és jó tanácsokat talál ide kattintva.

Fára akasztott ajándékok és újságkivágások

A fára kerülő apró kis ajándékok ötlete Angliából származik, ott tettek ugyanis a családok először apró meglepetéseket az ágak közé. Valahol kis kosarakba helyezték, míg mások szalagokból vagy anyagokból készültek. Mivel minden darab kézzel készült, nem volt két egyforma, ezért is voltak annyira különlegesek. Manapság szinte elképzelhetetlen, de bizony gyakran vágtak ki különböző vallási témájú illusztrációkat és írásokat a lapokból, és azokat is kirakták az ágakra. Így lassan már nem is látszottak a gyümölcsök a különböző kreatív díszítésektől.

1800-as évek közepe – Megindult az üzletiesedés!

Míg egészen az 1800-as évek közepéig minden család saját maga készítette a karácsonyfadíszeket, ma már elképzelhetetlen lenne, ha nem vásárolhatnánk meg a különböző gömböket, füzéreket vagy díszítőelemeket a bevásárlóközpontok valamelyikében. Mindez a 19. század közepétől ered, amikor a kereskedők felfedezték a karácsonyi dekorációban rejlő üzleti lehetőségeket. Innentől kezdve megindult a tömegtermelés, és lassan, de biztosan önálló iparággá vált a díszek gyártása és áruba bocsátása. Olyannyira, hogy a német Lauscha városa – amely a mai napig népszerű az üveggyártásáról – egyenesen az üveg karácsonyi díszek fellegvárává vált, amikor rájöttek, milyen sokféle dísz formázható meg azzal a technikával. Így megszülettek az üveggyümölcsök, majd az angyalkák, a csillagok, a szívek és még számos különböző figura, melyek tárháza évről évre bővült, hiszen rájöttek, hogy a legnagyobb kereslet az újdonságok iránt van.

Karácsonyfa, toboz

Lassan nem volt olyan lakója a városnak, aki ne ebben a gyárban dolgozott volna. Innentől kezdve pedig csak egy lépés volt, hogy valaki meglássa mindebben a lehetőséget, és elinduljanak az első importáruk az Amerikai Egyesült Államokba, valamint később a világ számos országába is. Eközben egy másik német városban, Drezdában sem ültek ölbe tett kézzel, hiszen ott szintén egy egészen különös módszerrel kezdtek el díszeket gyártani. A díszek alapja a keményre préselt papír volt, melyből igazán egyedi díszeket tudtak formálni. Angliában eközben az újságok is elkezdtek karácsonyi lázban égni, számos, otthon elkészíthető dísz leírása és egyéb tippek jelentek meg az ünnepi mellékletekben. Bár ma már természetes, hogy december közeledtével egyre több lap öltözik ünnepi köntösbe, ez ebben az időben kirívónak számított.

A háború miatti visszaesés – 1900-as évek

Természetesen az iparág virágzása alábbhagyott az első világháború ideje alatt, hiszen sem alapanyag, sem pedig kapacitás nem volt a díszek elkészítéséhez. Az iparág központja pedig Németországból Amerikába és Japánba helyeződött át, ahol ekkor már elektromos karácsonyfaizzókat is gyártottak. A háború után újra divatba jöttek a kézzel készített, hagyományos díszek és a méretes karácsonyfák, azonban a második világháború újabb hatalmas törést jelentett e téren is. Ezt követően azonban az embereknek jobban szüksége volt a karácsonyra, mint valaha.

Ezt az időszakot a hatalmas fák és a csillogó díszek jellemezték. A 60-as évekre a fő hangsúlyt a műanyag és modern, tömeggyártású díszeken volt, amely a 70-es és 80-as években kicsit visszaszorult, és újra a természetesség irányába indult. A 90-es évektől pedig kinyílt a világ, így a különböző országok szokásai keveredni kezdtek egymással. Ma már mindenkinek a saját ízlésére van bízva, milyen díszeket választ, és hol szerzi be azokat.

A csúcsdísz

A fa tetejére kerülő dísz, vagyis a csúcsdísz a kezdetekkor csillag alakú volt, mára viszont sok helyen a templom tornyát idéző hegyes ékek, rózsa vagy szalagból készült masni is kerülhet. Természetesen a kezdetekkor ezek is kézzel készültek, a tömeggyártás megjelenésével azonban a legtöbben ma már üzletben vásárolják.

(Forrás: Megyeri Szabolcs kertészmérnök)