Veszélyben a legértékesebb erdeink

2016. április 05. kedd - 18:30 / piacesprofit.hu
  •    

Aggasztó hírek érkeznek a legértékesebb erdeinkből: a környezetünk szempontjából kulcsfontosságú 120 évnél idősebb erdők harmada semmiféle védelem alatt nem áll. De ha állna, sem lenne minden rendben: még a védett státusz sem jelent biztonságot számukra a fakitermeléstől.

A WWF Magyarország friss statisztikai elemzése aggasztó adatokat közöl a hazai idős erdők állapotáról és azok természetvédelmi helyzetéről. Az ország erdőterületének alig két százalékát teszik ki az élővilág megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, 120 évnél idősebb erdők. Harmaduk nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A védett és fokozottan védett állami területen található öreg erdők több mint felén pedig fakitermelés folyik. A legidősebb alföldi tölgyeseink, hegyvidéki bükköseink faanyagként történő hasznosítása nem csak a biológiai sokféleség védelmét veszélyezteti, hanem alapvető közjóléti értékek megsemmisülését jelentheti.

Az idős erdők legfontosabb erénye (az őserdőknek különösképpen), hogy valamennyi erdőhöz kötődő élőlényszámára otthont nyújtanak – nem csak azoknak, amelyek elviselik az erdőgazdálkodással járó bolygatást, élőhelyi változásokat. Öreg erdőkben változatosabb madárvilággal találkozhatunk, mint a gazdasági erdőkben, de igaz ez a denevérekre, vagy éppen a rovarvilágra is. (Az erdőirtás világszerte számos fajt veszélyeztet súlyosan. Az orangutánok például az olajpálmának “felszabadított” területek tömege miatt van végveszélyben.)
veszélyben az erdők

Veszélyben a legértékesebb erdők – Kép: WWF, Fotó: Gálhidi László

Néhány parknyi az igazi őserdő

Magyarország erdőterületének kevesebb, mint fele természetes eredetű, „igazi erdő” – főként tölgyes és bükkös. A síkvidékeken a korábbi évszázadok mezőgazdasági célú erdőirtásai után alig maradt hírmondójuk. Helyüket nagyrészt a 20. században telepített faültetvények: fenyvesek, akácosok, nemesnyárasok foglalják el. A hegyvidékeken őshonos fafajokból állnak az erdők, de többségük a fák élettartamával mérve ifjúkorú. A háborús idők kiterjedt tarvágásai, majd a szocialista korszak intenzív, ipari szemléletű erdőgazdálkodása után felnövő erdők alig emlékeztetnek elődeikre. Idős erdők csak elvétve maradtak meg, nehezen megközelíthető hegyoldalakon, szurdokokban. A még létező öreg erdőállományok gazdasági jelentősége gyakran minimális, turisztikai vonzerejük, és természetvédelmi értékük ugyanakkor felbecsülhetetlen. (Az erre költött pénz jó befektetés: a megfelelő állapotban lévő természeti erőforrások dollármilliárdokat érnek.)

Riasztó az élőhelyek helyzete
Az Európai Bizottság tavalyi jelentése egyértelműen kimutatja a biológiai sokféleség drámai csökkenését. A természeti értékek védelmét biztosító jogszabályok ennek ellenére gyenge lábakon állnak hazánkban, az élőhelyek fele veszélyeztetett!

Az Országos Erdőállomány Adattár alapján megállapítható, hogy hazánk erdeinek kevesebb, mint 2%-a idősebb 120 évnél. A 150 évnél korosabbak pedig csupán 0,35%-ot tesznek ki. A 200 évnél is magasabb korú erdőből hazánkban mintegy 30 erdőrészlet található, amelynek összterülete 186 hektár – ez néhány nagyobb városi közpark területét fedné csak le. Igazán idősnek még ezek az erdők sem tekinthetők, hiszen a bükk illetve tölgyfajok életkora a háborítatlan természetben meghaladhatja a 3-400 évet. (Az erdőirtás nem csak nálunk probléma, a világ más részein országnyi erdőségek tűnnek el évente.)

Semmilyen védelem

Sajnálatos, hogy a hazai viszonyok között korosnak számító erdőknek egyharmada nem áll védelem alatt, így általában hagyományos fakitermelés zajlik bennük. Az állami, védett területen található idős erdők több mint fele szintén fakitermeléssel érintett. A kocsányos tölgyesek – Alföldünk egykori ékességei – mára kritikus mértékben megfogyatkoztak. Ennek ellenére az alig 1800 hektárt kitevő 120 évnél idősebb állományaik 90%-ában fakitermelés folyik, döntően tarvágás. A Nyírségben ez az arány eléri a 98%-ot.

Nemrégiben túzokélőhelyek kerültek kalapács alá a földárveréseken.

A klímaváltozás és a mezőgazdaság pusztítja a madarakat
Minden ötödik madárfaj veszélyeztetett Európában, az élőhelyek eltűnése és leromlása miatt, – különös tekintettel a mezőgazdálkodással érintett területekre – valamint a klímaváltozás. Magyarország sem kivétel, de azért vannak jó hírek is.

Az ország idős erdeinek fele a Bükk-hegység belsejében található.  Jelentősebb előfordulásaik vannak még a Magas-Bakonyban, a Mecsekben, a Vértesben, a Zempléni-hegységben és a Börzsönyben. A főváros kirándulóerdeiben is vannak idős állományok – különösen a Normafa környékén, melyek látogatottságuk okán igen fontos környezeti nevelési szerepet töltenek be. Sok tájegységben azonban nem maradt egyetlen öreg erdő sem. Gemencen, az ország legnagyobb ártéri erdejében két 120 évnél idősebb erdőrészlet élte csak túl a fakitermelések évszázadait.

Az ipari érdekek a természetvédelem felett

Jelenleg az erdőterületünk több mint 95%-án zajlik fakitermelés. Az idős erdők helyzete is jól tükrözi, hogy a faanyagnyerés szempontjai Magyarországon meghatározó módon érvényesülnek. Az erdők egy részének ugyanakkor elsősorban természetvédelmi és közjóléti célokat kell szolgálni: az élővilág védelmét, a turisztikai, kikapcsolódási lehetőségeket, valamint az erdők olyan fontos ökoszisztéma szolgáltatásait, mint a talaj, a vizek és a levegő tisztaságának védelme, vagy a klímaváltozás hatásainak csökkentése.

Nem új keletű a probléma: a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által 2008-ban készített tanulmány már akkor felhívta a figyelmet, hogy a nagyüzemi erdőgazdálkodás erdeink legalább 59 százalékában veszélyezteti a természetes állapotok fennmaradását, míg a bányászat, beszántás, beépítés és erdősítés a vizes élőhelyek 13, a gyepek 23 és az erdők 6 százalékát. Összességében csupán erdeink 20 százalékában találtunk olyan vegetációs foltokat, amelyeket semmilyen lényegesebb veszély nem fenyeget.

„Faanyagtermelésre szükség van, ám ennek nem lehet ára a biológiai sokféleség további csökkenése, hiszen az a magyar lakosság hosszú távú érdekeinek háttérbe szorulását is jelenti. Álláspontunk szerint a védett és fokozottan védett állami erdőkben a természetvédelmi és közjóléti szempontok érvényesítése kiemelt fontosságú, amelyhez hozzá tartozik, hogy a csaknem másfél évszázadot megélt idős erdők megőrzését minden eszközzel biztosítsuk.” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője.

Fontos lenne fenntartani az ősi erdőket

A minél öregebb erdők megléte elsősorban azért fontos, mert ezeken a területeken magasabb az őshonos fajok fennmaradási esélye. A sok évtizede, vagy évszázada fennálló erdős foltokban ugyanis olyan növény és állatfajok is otthonra találhatnak, amelyek a kevésbé háborítatlan területekről kiszorulnak. Ezenkívül az idős erdők megőrzése a klímánk egyensúlyának megőrzése szempontjából is fontos. Minél öregebb, minél nagyobb ugyanis egy fa, annál több szán-dioxid van megkötve a testében. Ha ezek az öreg fák természetes körülmények között pusztulnak el, akkor az erdők lebontó szervezetei, a gombák és baktériumok “visszaforgatják” a testükben található tápanyagokat az erdő talajába, ahonnan más fák hasznosíthatják őket. Így az erdők védelme egyben a saját magunk védelmét is jelentené.

Gyalázatos sáfárai vagyunk a Földnek
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, milyen rosszul sáfárkodunk a ránk bízott világgal. A vadállatok fele már elpusztult, minden ötödik madárfaj veszélyeztetett, az élőhelyeik háromnegyede rossz állapotban van. Háziállatainkkal sem bánunk jobban: megunt házikedvencek ezrei kerülnek az utcára, milliószámra szenvednek állatkísérletekben, vagy borzalmas körülmények között kerülnek vágóhídra.