Azt már eddig is tudtuk, hogy a légszennyezés erősíti az üvegházhatást, a globális felmelegedéstől pedig emelkedik nemcsak a légkör hőmérséklete, hanem a talajé is. A sarkköri jégtakarók is olvadnak, ez pedig a tengerszint emelkedéséhez vezet. A klimatológusok és biológusok érdeklődése most már arra irányul, hogy mennyire gyorsul a tengerszint-emelkedés. A part menti infrastruktúrákat ugyanis az eddigi tengerszinthez képest építették fel az országok és városok. Jelenleg közel 150 millió ember él mindössze 90 centiméterrel a tengerszint felett.
A jövőbeli tengerszint-emelkedés prognosztizálása nem egyszerű. A tudósok leginkább az apályt mérő eszközökre hagyatkoztak. Ezek azonban a partok közelében vannak felállítva. Az elmúlt negyed évszázadban egyre nagyobb szerepet kaptak a mérésekben a műholdak. Ezek lézersugarat bocsátanak a mélybe, vagyis a partoktól távoli területeken is képesek mérni a tengerszint változását. Ezek a lézeres mérések közel félmillió hagyományos apályt és tengerszintváltozást mérő eszköz munkáját végzik el. Az adatokat 10 naponta rögzítették az elmúlt 25 évben.
A rangos Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányban tudósok műholdak négy generációjából nyert adatokat összesítettek. A legutolsó műholdat, a Jason 3-at 2016-ban bocsátották pályára. A tengerszintemelkedést eddig javarészt a hőtágulással magyarázták: a melegebb víz kevésbé sűrű, könnyebben terül szét és foglal el több helyet. Újabban azonban egyértelműen a sarkköri jégolvadást teszik felelőssé. Ami a globális felmelegedés számlájára írható.
Csakhogy a szakemberek a 25 évnyi műholdas adatokra támaszkodva gyorsulást diagnosztizáltak, s most azt jósolják, hogy évente 0,084 milliméteres lesz a tengerszint-emelkedés gyorsulása. Így jön össze az említett 65 centiméter. A vizsgálatot végző kutatók nem győzték hangsúlyozni, hogy kalkulációik mérsékeltek és óvatosak, jelenleg nem látható események is megtörténhetnek, melyek katasztrofális jégolvadást okozhatnak.