Miért nem szeretik az olajcégek Trumpot?

2016. szeptember 17. szombat - 12:01 / KlimaBlogger
  •    

Az amerikai olajkitermelő óriáscégek évtizedek óta, hagyományosan a nekik kedvező republikánus párt jelöltjét támogatják az amerikai elnökválasztásokon. A demokrata párt nekik mindig túl zöld célkitűzéseket képviselt. Most mégis Clinton a favorit.

Donald Trump Kép: Michael Vadon/Wikipedia

Kép: Michael Vadon/Wikipedia

Az olajcégek azonban most Hillary Clintont favorizálják. Teszik ezt annak dacára, hogy Clinton már jelezte, nem rajong a meghiúsult Keystone-olajvezeték ötletének feltámasztásáért, mely a kanadai olajhomok-mezőket az amerikai olajfinomítókkal kötötte volna össze, átgázolva rengeteg védett természeti övezeten. Donald Trump kampányprogramja részévé tette, hogy ha rajta múlik, akkor megépülne az olajvezeték.

Akkor hát miért tartják üzletileg jobb lehetőségnek Hillary Clinton elnöki mandátumát a nagy olajvállalatok? A Center for Responsive Politics adatai szerint az olaj- és gázipar 18,3 millió dollárnyi támogatást adott az idei kampányszezonban, s ennek 96,3 %-át a republikánusok javára utalták át. A maradék ment közvetlenül a két elnökjelölt kampányának.

Trump 153 974 dollárt kapott olajipari támogatóktól, Clinton 550 971 dollárt. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy az olajipari cégek a republikánus elnökjelöltségért folyó verseny korai szakaszában osztogattak bőkezűen – főleg Jeb Bushnak (9,7 millió), Rick Perrynek (1,6 millió) és John Kasichnek (1,6 millió). Csakhogy időközben Trump nyerte meg a konzervatív párt elnökjelöltségét. Ha nem őt választja a párt, akkor az “olajos” érdekcsoport kitartott volna a republikánus oldalon.

Mit nem szeretnek Trumpban?

Trump hiába hangoztatja, hogy “megvalósítja Amerika energiafüggetlenségét”, az energiaszektor nagyjai nem hisznek benne, hogy az újdonsült politikus képes lenne erre. Az USA olajfogyasztásának 24 százalékát fedezte importált kőolajból 2015-ben, állítja az amerikai Energiainformációs Ügynökség (EIA). A meglepő az, hogy ez a belföldi olajérdekeket védő retorika még fordítva is sül el. Előállt ugyanis az a helyzet, hogy az olajcégek vonzó befektetési célpontnak látják Mexikót (a kormány liberalizálta az energiapiacot 2014-ben), de a Trump által tervezett faltól, amit a határon építene fel az illegális bevándorlást megállítandó, sérülnének a két ország kapcsolatai.

Ahol alanyi jogon jár 2000 dollár
Kész buli alaszkai lakosnak lenni. Aki az előző naptári évben végig bejelentett lakos volt, részesül az állam kasszájába befolyó olajbevételből. Alanyi jogon 2000 dollárt kapnak kézhez októberben.

Trump szabad olajkereskedelmet ellenző retorikája is árthat a cégeknek. Az üzletember kiszámíthatatlan, robbanékony, impulzív természete szintén nem kedvez a kiszámítható jogi környezet kialakításának – amire a vállalatoknak szükségük van, hogy hosszú távon tudjanak tervezni. Arról azonban butaság lenne írni, hogy az olajipar szereti Clintont. Csak éppen a kisebbik rosszat választja. A fosszilis vállalatok Jeb Busht akarták elnökjelöltként látni. Most Clintonnal kell beérniük. Abban a top 20 ágazatban, melyek Hillary Clinton kampányát támogatják, benne sincs a gáz- és olajipar. (Az első helyen a pénzügyi szektor áll 47,5 millió dollárral.)

Hillary Clinton ugyan támogatja például a hidraulikus repesztéssel, vagyis a frackinggel történő palagáz kitermelését külföldön, de a belföldi kitermelésről már sokkal óvatosabb megjegyzéseket tett. Tudván, hogy az rendkívül környezetszennyező. Az is kérdéses, hogy Clinton olyan bőkezű lesz-e a tengeri olajkitermelésre feljogosító engedélyek kiosztásával, mint Obama volt a BP-olajkatasztrófa után is.

Mennyire zöld valójában a leendő amerikai elnök?
A klímaváltozás tényét és a zöld retorikát természetesen ő is hangoztatja, de az olajhomokbányászat végtermékét exportáló Keystone-olajvezetéket még nem ítélte el. Vajon politikai érdekei állnak hallgatása hátterében?

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor