A New York University-n tanít Jeffrey Hollender, aki hét könyvet írt az üzleti világ zöld forradalmáról és a fenntarthatóság tágabb értelmezéséről. A fenntartható fogyasztási cikkekel foglalkozó Seventh Generation cég vezetőjeként Hollender a gyakorlatban is igyekszik bizonyítani, hogy amiről ír, az megvalósítható és működőképes. Íme néhány alapelv, amit követendőnek tart:
Értékrend
Hollender azzal kezdi az első óráját az egyetemen, hogy elmagyarázza a hallgatóknak, a saját értékrendjüket kell először tisztázniuk, mert ha felelősségteljes üzleti vezetőkké válnak, akik fenntartható módon működtetik cégeiket, akkor pontosan kell tudniuk, mi a legfontosabb nekik, milyen értékekre helyeznek hangsúlyt.
Társadalmi lábnyom
Szerinte a fenntarthatóság nemcsak a környezeti, ökológiai tudatosságról szól. A fenntarthatóság olyan rendszerszintű megközelítése a vállalkozási tevékenységnek, ami az ökoszisztémákra és a társadalomra gyakorolt hosszútávú hatásaival is kalkulál.
Úgy látja, túlságosan az üzleti szektor Földre gyakorolt hatására fókuszálunk, csakhogy az éppolyan fontos, hogy hogyan bánnak a cégek az emberekkel, s ezen belül a vállalkozás szűkebb "társadalmával", a munkavállalókkal. Richard Branson is azt vallja, a munkavállalót kell első helyre helyezni. Az elégedett munkavállaló tudja csak jól, magas színvonalon kiszolgálni az ügyfeleket.
Ha egy vállalat a fogyasztót és az alkalmazottakat helyezi előtérbe, s csak utána jönnek a részvényesek, akkor úgyszólván az emberi lábnyoma -az -emberekre gyakorolt hatása- is kedvező hatást mutat.
Hosszútávú befektetés
Hollender fontosnak tartja, hogy a szabályozási környezet jobban kedvezzen a hosszútávú befektetéseknek. Jelenleg ugyanis az üzleti élet és a pénzvilág szereplői leginkább negyedéves üzleti eredményekre koncentrálnak, s a tőzsdei cégek vezetői is ezeket igyekeznek feltornázni minden egyes üzleti döntésükkel.
Vannak bizonyos üzleti döntések, amik egy szűk keresztmetszetben értelmesek (ez a kontextus általában a részvényesi érdek és a negyedéves üzleti eredmény), de egy tágabb összefüggésben már szembetűnik a káros hatásuk. Vagyis ezek végső soron rossz döntések.
A multinacionális vállalatok most például milliárdokat költenek arra, hogy visszavásárolják részvényeiket, ez most az új trend, de Hollender szerint jobban tennék, ha ezt a pénzt K+F-re fordítanák, mert az vinné előre a gazdaságot és a világot, s így lehetne megoldásokat találni az emberiséget fenyegető ökológiai vagy éppen élelmezésügyi problémákra.
Szükségesek olyan jogszabályok, amelyek kedvezményeket adnak a több éves távra befektetőknek. A tőkehozam megadóztatásánál a 10-20 vagy éppen 30 éves távra befektetett tőkének kedvezőbb adóztatást kellene biztosítani, ezzel ösztönözve a hosszútávú elkötelezettséget a pénzpiacokon és az üzleti életben.
Enélkül az azonnali profitérdeket és az ökoszisztéma rapid kiszipolyozását nem lehet megfékezni.
Alkalmazotti tulajdon
A vállalatoknak e szempontrendszer figyelembevételével kell átalakítaniuk az ellátási láncukat, nemcsak a környezeti terhelést szem előtt tartva. Ami azzal is jár, hogy a munkavállaló, aki azonosul a cég küldetéstudatával, fontosnak tartja annak a világban betöltött szerepét, az szükségszerűen valamelyest magáénak is érzi a céget.
A cégvezetők ezt az érzést erősíthetik azzal, ha részvényeket is juttatnak munkatársaiknak a javadalmazás részeként.
Az a munkavállaló, aki büszke arra, hogy egy cégnél dolgozik -és nem a konkurenciánál-, az lehet a legjobb márkanagykövet egyben. Az ilyen munkavállaló lojálisabb, nagyobb termelékenységgel tud dolgozni, s a fluktuáció is csökken a cégnél.
Gyorsabb növekedés
Ami jó az emberiségnek, az jó a biznisznek, véli Hollender, aki szerint gyorsabb növekedéshez és jobb üzleti eredményhez vezet a fenntarthatósági alapelvek követése. Egy kutatást idéz, melyet a Harvard University közgazdászai végeztek: tanulmányukban azt állítják, a fenntarthatósági alapelveket betartó cégeknél nagyobb az egy részvényre jutó profit (earnings per share).
"A fenntarthatóság javítani fogja a pénzügyi teljesítményed, de ezt nem értik az emberek. Azt hiszik, hogy vagy-vagy helyzetről van szó: vagy jó leszek, jó polgár, és jól bánok a természettel, vagy maximalizálom a profitot. Az igazság az, hogy jobban fog teljesíteni a cég, ha remek fenntarthatósági programja van," magyarázta a Business Insidernek. Hollender természetesen ennek is az emberi dimenzióit hangsúlyozza, példaként említi, ha például nőket alkalmaz a felsővezetésben.
Karbonárfolyam: 15 dollár
Ha valóban semlegesíteni akarjuk környezeti tehertételünket, elkerülhetetlen, hogy a gazdaság minden jelentős légszennyező szereplőjére kiterjesszék a karbonkvóták vásárlásának kötelezettségét. És ezeket a kibocsátási engedélyeket ne ingyen kapják (vagy még egy bizonyos hányadukat sem), hanem kizárólag pénzért.
A karbonárfolyamot is magasabbra kellene emelni: legalább 15 dollár legyen a tonnánkénti kibocsátás ára.
Nettó pozitív hatású cég
Erről szól Hollender nyolcadik könyve, amit éppen most ír. A körforgásos gazdaságba bekapcsolódó cégek egyre kevesebb vizet és energiát fogyasztanak, de a "kevesebb kárt teszünk" elvét Hollender átfordítaná egy pozitív misszióba: nap mint nap minél jobbá tesszük a világot. Ez esetben a pozitív hatását maximalizálja a cég, nem pedig csak a negatív hatása minimalizálásával van elfoglalva.
A B-vállalatok példamutatók e tekintetben, amennyiben a társadalom érdekeit helyezik a profittermelés elé.
(Business Insider)
