Sokan ismerik a YouTube-ról a Ted Talks konferenciákat. Nos, van ennek egy kamaraműfaja is. Ez a Tedx, ahol a szónoklás negyven-ötven fős közönség előtt történik egy egyszerű konferenciateremben. A TedxDanubia Szalon és a Futureal-csoport közös rendezvényére látogattunk el, ahol azt fejtegették az előadók, merre halad a világunk.
Minták, sémák: gyors felismerés
Mányai Csaba "impact designer," a TEDxDanubia Szalon alapítója egy tanulságos gyakorlattal kezdte mondandóját.
Megkérte közönségét, hogy mondja meg, milyen színt lát a képen. Ő gyorsan lépteti a fotókat, ők is skandálják gyorsan a választ. Jöttek az ábrák, mindenki azonnal rávágta, milyen színű, majd jöttek a betűk: k é k. És persze mindenki -kivétel nélkül- gondolkodás nélkül mondta, hogy kék. Pedig a piros színnel volt kiírva a szó. A kérdésre válaszolva pirosat kellett volna mondani.
Azt a szöveget is viszonylag könnyen, erőlködés nélkül tudjuk folyamatosan olvasni, amikben a szavak megbolygatott betűrenddel vannak kiírva - mert az egész szót látjuk. Vagyis a mintákra, a nagyobb egészekre ugrik az elménk, nem atomizáltan értelmez kis részeket. (Ezt is szemléltette egy slide-dal Mányai.)
Miért nem pirosat mondtuk kék helyett? Mert olvasunk, betűket értelmezünk szavakká. Az emberi tudat működésének alapja a pattern recognition. "Mintafelismerő gépezetek vagyunk", jelentette ki Mányai. Ezért látunk emberi formákat a környezetünkben. A talajon heverő két falevélbe belelátjuk a mosolygó szájat, a magasban repülő három madár szárnyainak ívébe a két szemet és a szájat.
Az elme azért jár ilyen automatizmusok mentén, mert túl nagy erőfeszítésbe és energiába telne minden egyes lépésnél a semmiből újrakezdenie a világ értelmezését.
A 19. század nagy részében nem tudtak a baktériumok létezéséről. Louis Pasteur volt az, aki feltételezte, hogy a veszettség oka azért nem mutatható ki, mert kórokozója olyan apró, hogy nem látható a mikroszkóp alatt sem. "Semmelweis Ignácnak nem volt mikroszkópja. De tudta, ha megmosom a kezem, sok nő marad életben", mondta Honti Pál "transzformációs szakértő", aki szerint ez is a mintafelismerés példája. (Semmelweis 1865-ben halt meg, Pasteur 1885-ben találta fel a veszettség elleni védőoltást.)
Kognitív trükkök
Kontextusban vizsgáljuk a dolgokat. A behaviorista gazdaságtan divatját éljük, a tudatos és tudatalatti folyamatainkat bogarássza a marketingestől a dizájnerig mindenki. A gazdasági szereplők megtanultak kognitív trükköket alkalmazni, s ma már "choice architecture"-ről beszélnek.
Egy példát mutatott Mányai: a The Economist három előfizetési csomagot kínált.
- Online: 59 dollár.
- Print magazin: 125 dollár.
- Kettő együtt: 125 dollár.
- Az elsőt 16 % választotta, a másodikat senki, a kettőt együtt 84 %.
- Amikor elvették a magazinelőfizetést, a két opció közül 68 % választotta az online előfizetést és 32 % a kombinált offline-online csomagot.
Analóg lények
Mindennap sietünk. Életünket a gyorsaság hatja át. Alapvető életérzésünk, hogy nincs időnk semmire. Úgy érezzük, lemaradunk. A szorongás ebből keletkezik. És népbetegségnek számít. "Több az öngyilkosság, mint ahányan erőszakos bűncselekménnyel halnak meg", mondta Honti.
Mivel a neten mindennek utána tudunk nézni, mindent meg tudunk rendelni, mindenkit el tudunk érni (elvileg), hozzá is szoktunk az azonnalisághoz. "Mindent aznapra akarunk. Új köldökzsinór a telefonon. Félünk, hogy valamiről lemaradunk." Reggel mindenki csekkolja, hogy mi történt másokkal, amíg ő aludt.
Egy nap átlagosan 2617-szer érünk hozzá az érintőképernyőhöz a telónkon. A hardcore felhasználóknál ez 5427.
Az okostelefonfüggőség anakronisztikus állapotba helyez minket. "Ott vagyunk testben, de érdemi jelenléttel nem tudunk ott lenni." A virtuális világból is folyton impulzusokat akarunk szedni.
Az ember 150 000 éve is nagyjából ugyanúgy nézett ki és ugyanott élt, mint most. De az elmúlt kétszáz évben több változás történt életterünkben, mint eddig valaha. "Analóg lények vagyunk egy digitális világban. Nemhogy hardver upgrade, de szoftverfrissítés sem volt. Továbbra is öt érzékszervünkkel érzékeljük a valóságot", véli Honti.
Exponenciális gyorsulás
A Moore-törvény szerint az integrált áramkörök összetettsége körülbelül 18 hónaponként megduplázódik. A technológia kapacitása tehát exponenciálisan fejlődik.
Harminc lineáris lépésről nagyjából tudjuk, hogy mit jelent. Harminc exponenciális lépés viszont annyit tesz, hogy az első egy adott távolságú, a második lépés már annak a duplája, a harmadik annak is a duplája, és így tovább. Harminc exponenciális lépéssel 25-ször lehetne megkerülni a Földet. Mert az egymilliárd lépés, magyarázta Honti.
Közben zajlik a "kognifikáció", a gépek okosítása, a mesterséges intelligencia fejlődése, ami szintén exponenciális folyamat. A dolgok internetén szenzorok és okos eszközök milliárdjai fognak kommunikálni - egymással(!). És részben velünk.
De az ember analóg lény. Nagyobb a sávszélesség, de a jelfeldolgozó sebességünk állandó.
Közhelyjövő
Az ezredfordulón még távolinak látták az ember Marsra utazásának lehetőségét. Elon Musk most 2022-re tartja megvalósíthatónak. (Cégénél ezen dolgozik.)
Mi lesz ötven év múlva? Mivel az exponenciális fejlődés óriási fordulatokat és megiramodásokat hoz magával, "egyre nehezebb lesz jósolni". Érdekes, pörgős, jól kigyúrt, kigyakorolt, képekkel jól vizualizált előadásokat hallottunk, én mégis elégedetlenül álltam fel. (Ahogy Gerd Leonhard előadása és Brett King prezentációja után is elégedetlen voltam 2016-ban.)
A futurológusok alapvetően technománok. A technológiától várják a választ az emberiség nagy problémáinak megoldására.
Jóllehet futurológusok ők, mégsem mennek bele eléggé a jövőbe. A politikai rendszerek és a társadalmi tudatosság, közmorál, értékrend 21. századi átalakulásáról, annak különféle lehetséges kifutásairól sem spekulálnak. Mert a politikailag korrekt futurológia nagyjából ennyit mond: jaj de fejlődnek a gépek, juj, mi lesz?
Pontosan az a bizonyos exponenciális ugrás hiányzik a jövőképükből. Csak azt hirdetik, amit kiolvasnak a fősodor szakirodalmából és az elemző cégek prognózisaiból.
Mányai Csaba előadást tart.
(fotó: Noguchi)
Ami a konszenzuson túl van: spiritualitás
Amit én személy szerint mindig hiányolok a futurológusok világnézetéből és jövőlatolgatásaiból, az a spiritualitás integrálása a világ lehetséges jövőjébe. E kettő ötvözése nincs benne a mainstreamben.
Pedig elegendő lenne Carl Gustav Jungot, Arthur Koestlert, Wolfgang Paulit olvasni (évtizedekkel ezelőtti gondolkodók, tudósok), hogy tudják,
1, a kollektív tudatalatti létezik. 2, az egyén tudata kapcsolódik ebbe a tudatmezőbe és információt szerezhet belőle.
Márpedig az információszerzés éppúgy gazdasági folyamat része is, mint oly sok minden más. Ha ezt megváltoztatjuk, átalakul a gazdaság is.
A futurológusok tudomást sem vesznek a parapszichológia eredményeiről. A paraképességek elemzése, vizsgálata szintén tudomány, nem lila gőzös hőzöngés. László Ervin Kozmikus kapcsolatok című könyve mérvadóbb opusz, mely bámulatosan összegzi a 21. századi modern természettudomány különböző diszciplináinak eredményeit, az anyagkutatástól a tudatkutatásig sok mindent.
De a Budapest Klub alapítója e kötetet még akkor írta, amikor a mostani jóslatok felét sem sejtettük. (A magyar kiadás 1997-es.)
Vegyünk néhány megállapítást a fenti két előadásból, ami egy spirituális szemüveggel nézve teljesen másként fest:
Az emberiség ugyanúgy nézett ki. Hát Atlantiszban és Lemúriában talán máshogy. De ez nincs benne a közgondolkodásban. (Szepes Máriának, Popper Péternek, Müller Péternek Atlantisz nem ismeretlen dolog.) Ha lehet hinni a mítosznak, Atlantisz technológiailag fejlett civilizáció volt, ahol magas fokon űzték a matéria manipulálását hanghullámokkal. (Emiatt süllyedt el a kontinens.)
És mi van a telepátiával? Az érzékszerveken túli érzékeléssel (ESP)? Lehet, hogy az információtúlterhelésre az lesz az ember evolúciós válasza, hogy felértékelődnek a megérzései. Ha már nem tud óriási adattömeget értelmezni, afféle metafizikus intuícióval és a túlvilági szellemi vezetőivel konzultálva fog döntéseket hozni. A néhai Jane Roberts médium által közvetített lélek, Seth azt hangoztatta, hogy az emberi tudat a tudatalatti mélyrétegeiben sokkal precízebb, mint bármely számítógép.
És mi van a Nobel díjas Pauli és Jung által közösen kidolgozott szinkronicitás koncepciójával? Hogy "tudatalatti elrendezés" eredményeként vonzunk be eseményeket az életünkbe. Akár vállalkozóként is. (Nemcsak a coelhós idézetek világa ez, ahol bevonzzunk lélektársunkat.)
Kár, hogy a szakemberek nem vesznek tudomást ezekről a tényezőkről. Mert materialista elmék. Pedig a 21. század egyre inkább a holisztikus életszemlélet világa lesz. Amelyben a technológián túl helyet kap az emberi lét mélyebb megértése. Azon örök kérdések megválaszolása, hogy honnan jöttünk (vannak-e előző életeink?), hová megyünk (van-e túlvilág), és kik vagyunk (halhatatlan tudatok, vagyis meg nem semmisülő energiák).
A világnak nem Tedx-re van szüksége, hanem Holisztikusx-re, ahol az evilág és a túlvilág témakörében egyaránt jártas közgondolkodók és guruk beszélnek. László Ervin, Ken Wilber, Arthur Koestler, Ian Stevenson, Willis Harman, Wolfgang Pauli, Deepak Chopra, David Bohm utódai.
Akik az üzleti és politikai realitást és a természettudományokat ötvözik a spirituálissal és a metafizikus jelenségek tudományos vizsgálatával (meditáció élettani hatása, test és lélek kapcsolata, telekinézis, szinkronicitás és statisztika, intuíció, érzékszerven túli érzékelés, telepátia, médiumi képességek), s ebből szülnek jövőspekulációt.
23 éve olvasok ezoterikus könyveket. Sok olyat is, ami tudományos megközelítéssel vizsgálja e témakört. Miért nincsenek hát e témának konferenciasztárkodó Tony Robbinsai és Tim Ferrissei?
