Amikor Istenben bíznak a kommunisták

2010. március 18. csütörtök - 16:55 / klímablog
  •    

Miután az orosz-ukrán vita és a földgázvezeték elzárása sokkolta Európát, Amerika pedig a közel-keleti olajba mártódott bele könyékig az iraki háborúval, a nemzetállamok mára világszerte rádöbbentek az energia-autonómia fontosságára: az egyben a nemzeti szuverenitás megőrzésének eszköze. Átrendeződik az energia-beszerzési politika, átalakulóban a világ fosszilis energia-térképe. Nem kivétel ez alól Dél-Amerika sem. Erősödik a földgázverseny a latin-amerikai országok között.

Az energiahatékonyság más fajtáját kénytelen elsajátítani Venezuela, mint amiről Európában vagy Amerikában beszélnek a megújuló energiaforrásokra való átállás kapcsán. Tavaly év vége óta energia-takarékossági előírások és áramszünetek tarkítják, vagy inkább idegesítik az ország lakosságának mindennapjait. Az olaj-exportáló ország áramhiányának oka a szárazság: az erőművek vízenergiával működnek (vagy működnének). Víz hiányában csak a szükséges energia egyharmadát tudják előállítani. A kormány pénzbüntetést szándékozik kiróni azokra a nagybani fogyasztókat, amelyek nem képesek 20 százalékkal csökkenteni energiahasználatukat, jelentette a Reuters.

Szárazság = Áramhiány!

Hugo Chavez elnök bízik benne, hogy isten és a természet kirántja országát a bajból. Az energiakrízis nemcsak a gazdaság működésének árt, amely tavaly recessziót volt kénytelen elkönyvelni, de a politikus népszerűségi mutatóját is a mélybe küldte. A szeptemberben esedékes képviselő-választás előtt a szorult helyzet nem kedvez Venezuela kommunista elnökének.

Miközben Észak-Amerikában és Európában hónapok óta újra és újra szakad a hó, Dél-Amerika egyes területeit nagy szárazság sújtja. A venezuelai hatóságok szerint az ország El Guri nevű fő vízgyűjtőjében már csak 13 méter magas a vízszint. Májusra-júniusra elfogyhat ez is, ha nem jön számottevő eső. Ezt Chavez is megerősítette a nyilvánosság előtt. Az El Guri szolgáltatja az ország energiájának felét. Chavez nyilvános beszédben szabadkozott és bocsánatot kért ország lakosságától, amiért "fogyókúrára" fogja őket az energiafogyasztás terén.

Az esőember

"A mocskosok abban reménykednek, hogy nem fog esni", mondta Chavez a múlt héten. Szokásos szóhasználata szerint a mondat alanya ezúttal is az ellenzékére vonatkozik. "Esni fog, mert isten bolivarista!", tette hozzá Simon Bolivar (1783-1830) függetlenségi harcosra célozva (aki később diktátorrá vált). "Isten nem lehet mocskos. A természet velünk van", hangoztatta egy sporteseményen a 11 éve hatalmon lévő Chavez, aki átvette Bolivartól Dél-amerika függetlenségének ideáját, s még az állam hivatalos nevét is e szerint módosította:  "Venezuelai Bolivarista Köztársaság". Az esős évszak rendszerint május táján köszönt be, de meteorológusok elképzelhetőnek tartják, hogy az El Nino miatt a csapadék érkezése késni fog.

Átszerveződnek Dél-Amerika energia-függőségei

Eközben az energiaforrások kiaknázása változásokat indított el a latin-amerikai országok erőviszonyaiban. Ez szorosan illeszkedik abba a trendbe, amelyben az országok igyekeznek mérsékelni ráutaltságukat azokra az államokra, ahol bizonytalan vagy gyakran ingadozó a politikai helyzet. A szélsőséges megmozdulásoknak való kitettségüket csökkentik ily módon.

Venezuela első számú szövetségesénél, Bolíviában a baloldali Evo Morales decemberben hatalmas többséggel aratott győzelmet a választásokon, megkezdve ezzel második elnökségi ciklusát. Mint köztudott, Morales azzal vívott ki magának ismertséget világszerte, hogy államosította az energiaszektort, illetve ezen keresztül részben a természeti erőforrásokat.

Bolívia szomszédjai egyre inkább elhatárolják magukat a földgázban gazdag országtól. Inkább a világ olyan távoli pontjairól szerzik be energiájukat, mint Qatar, vagy közelebbi helyekről, mint Trinidad és Tobago, ismertette a folyamatot a New York Times. Egyesek egyenesen Bolívia szerepére törnek: Brazília, Chile, Argentína egyaránt földgáz-termelésben aktivizálja magát. Az új projekteket éppen akkor indították be, amikor Morales államosított energia-szisztémája eredményesnek mutatkozott: 2009-ben 3,7 százalékkal nőtt a földgáz-kitermelés volumene. Venezuela után Bolíviának a legnagyobbak a földgáz-készletei.

Az új projektek által feltárt földgázt vezetéken kívánták eljuttatni Argentínába, amely korábban Bolívia legfőbb vásárlója volt. Közben Bolívia másik szomszédja, Peru is beszállni készül a játszmába: hűtés révén folyadékosított formában tervezi földgáz szállítását hajókon, olyan országoknak, amelyeket korábban Bolívia látott el. A folyadékosítás egyre nagyobb teret kap a földgáz-kereskedelemben, és ma komoly alternatívája a vezetékes ellátásnak – bár meg kell hagyni: az átalakítás erőforrás-igényes és nem olcsó.

Energianacionalizmus

Bolivia néhány éve maga is tervezte, hogy ilyen formában exportál földgázt egy chilei kikötőn keresztül Mexikóba és az USA-ba. De a terv olyan nagy ellenállást váltott ki a chile-i társadalomban, hogy nem volt kivitelezhető. Chile és Bolívia kapcsolatára hagyományosan jellemző az ellenségeskedés, ami újabb lángot kapott a bolíviai fegyveres erők főparancsnokának decemberi bejelentésével, amely chile-i partszakasz elcsatolását helyezte kilátásba. (Pont a hajókon történő szállítás miatt kellene nekik.)

A közös határon átnyúló földgáz-szállítási projekt meghiúsulása nagyban szerepet játszott a 2003-as bolíviai felkelésben és előkészítette a terepet Morales 2005-ös győzelméhez, valamint az energiaszektor államosításához, amit 2006-ban végre is hajtott. Katonákat küldött a földgáz-lelőhelyekhez, megemelte a földgáz jutalékát (amit a külföldi tulajdonú vállalatok kötelesek fizetni a bolíviai kormánynak) és nagyobb hatalmat adott a katonaság, a parti őrség kezébe, amelyek őrzik az ország természeti kincseit, folyóit és tavait. Bolívia növekedése tavaly jelentősen felülmúlta a leszállóágban lévő Venezuela 2,9 százalékos csökkenését – dacára annak, hogy az erős árzuhanás miatt a 2,1 milliárd dollár értékben exportált földgáz 39 százalékkal kevesebb bevételt jelentett az egy évvel korábbihoz képest. (Persze meg kell jegyezni: a szub-kontinsens egyik legszegényebb országáról van szó, ahol továbbra is nagy mértékű a kokain-előállítás.)

A nemzeti energiavállalatot, a YPFB-t a kenőpénz botrány sem kerülte el. Sokat sejtető tény, hogy a társaság egyik vezetőjét akkor ölték meg, amikor a táskájában 450 000 dollárt cipelt készpénzben! Morales demagóg módon a CIA elemeinek beépülésével magyarázta az esetet.

Nesze neked államosítás: Brazíliába menekül a nemzetközi tőke

Nagy csinnadrattával jelentették be a spanyol energiaóriás, a Repsol befektetéseinek növelését Bolíviában, de megfigyelők rámutattak: ez lehet hasonló taktika része, mint amit Venezuelában csináltak a külföldi cégek. A látszatpolitika jegyében fenntartják a kapcsolatot, hogy a jelenlét megőrződjön a tárgyalóasztalnál, bárki is legyen kormányon, de igazából nem kötelezik magukat számottevő befektetésekre.

Venezuela lejtmenetén nagyot taszított a külföldi befektetők menekülése és a magas infláció. Az utóbbi most már Bolíviát is fenyegeti: a nemzetközi tőke nem kér a zűrös ügyekből és Brazília felé vette az irányt. A hatalmas országban nagy erőkkel kutatnak olaj után az óceán mélyén. Az új mezők feltárása gyakorlatilag leállt Bolíviában és Venezuelában.