Hol áll most a digitális forradalom, ha egyáltalán zajlik ilyen?
– A forradalom nem állt meg, sőt, ha mondhatok ilyet, csak most vesz lendületet. Jó példa erre az Ipar 4.0. Ez a szóhasználat annyira elterjedt, hogy ma már másolják is: jön a mezőgazdaság 4.0, sőt Japánban már a társadalom 5.0-ról beszélnek. A buzzwordok, azaz a hívószavak, amelyeket öt évvel ezelőtt csak néhányan hangoztattunk, mára elterjedtek. Kevesen indultunk ennek az útnak, de sokan fogunk megérkezni. A mesterséges intelligencia most már nemcsak a sci-fi íróknál, hanem kormányzati szinten is hívószó. A blockchain túllépett a Bitcoinon, és egyre izgalmasabb lehetőségeket teremt például a logisztikában. Ma már nem szokatlan, hogy egy ügyfélszolgálat vagy akár a HR chatbotokat használ. Az egészségügyben az algoritmusok gyorsabb diagnózisok elkészítésére alkalmasak, mint az emberi orvosok. De nem kell messzire mennünk: otthon van egy porszívóm, amiben lézeres távolságérzékelő és egy alapszintű mesterséges intelligencia van, hogy ne tévedjen el a szobában. Hol volt ilyen tíz évvel ezelőtt? Lézerradar az autókban? Parkolási asszisztens? Ez már nem a távoli jövő. Ami tegnap prémium tartozék volt, az ma alapvetés. De a digitális forradalom nem csak azt jelenti, hogy robotporszívókat használunk: ma már az innováció szinte minden szinten egyenlő a digitalizációval. Ha egy új üzleti modellt fejlesztünk ki, ha bármilyen szervezeti fejlesztést, vállalati beruházást hozunk létére, az a legtöbbször nagyban épít a digitális technológiákra. A gond az, hogy ezek a technológiák disztruptívak, azaz elsöprik a hagyományos megoldásokat.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A mezőgazdaságban a legfontosabb költségtényező a vegyszer. A precíziós mezőgazdaság hatékonyabban, célzottabban képes felhasználni a vegyszereket, ezért ez jelentős költségcsökkentő tényező. Persze ez speciális terület, hiszen a precíziós mezőgazdasági megoldásokhoz megfelelő birtokméret kell, és addicionális adatok, műholdképek. Ezek már most is hozzáférhetőek a gazdálkodók számára, csak nem használják őket. Már három évvel ezelőtt a megvásárolt mezőgazdasági eszközök durván harmada alkalmas volt precíziós megoldások alkalmazására.
– Egy automata személygépkocsi – ami képes eligazodni a forgalomban, reagálni a hirtelen helyzetekre – szoftverének programozása hihetetlenül nehéz feladat. Egy önvezető traktor megalkotása ennél könnyebb. A földeken nincs hirtelen fékezés, bevágó autósok vagy figyelmetlen gyalogosok. Sík terep, statikus akadályokkal. Máris nem kell vezető bele, éjjel-nappal dolgozhat, ráadásul az önvezető traktor mindig a saját nyomán halad, ezzel jelentősen csökkentve a taposási veszteséget. Ahhoz azonban, hogy a gazdaság nagy része átállhasson a digitális megoldásokra, szakemberek óriási tömegeit kell ki- vagy átképezni, elsősorban pedig a cégvezetők, a döntéshozók szemléletét kell megváltoztatni. Ez az igazi kihívás az Ipar 4.0-ban is.
Az Ipar 4.0 csak szemlélet kérdése?
– Ez minden további fejlesztés alapja. Hiába vesz valaki egy robotot az üzembe, vagy használ egy szoftvert bizonyos folyamatok menedzselésére, az még nem lesz Ipar 4.0. A szigetszerű fejlesztések helyett egységesen, az egész értékláncot kell fejleszteni, méghozzá az ügyfelek érdekeit, igényeit figyelembe véve. A Mintagyárak projekt (amelyről bővebben a Piac & Profit 2018. július–augusztusi számában olvashat – a szerk.) erre szolgál, az első fázisban példát mutatunk, szemléletformálásra törekszünk. A hamarosan induló második fázisban pedig szakértők segítségével, a mintagyárakban, tehát nem osztálytermekben próbálunk meg egy gyakorlatorientált tudásanyagot átadni. Nagy nemzetközi gyárak és kis hazai üzemek is vannak a Mintagyárak között, hogy mindenki magára ismerjen, mert egy kétmilliárdos forgalmú cég is képes Ipar négyszerűen működni, ha a szemlélete megfelelő. Kevesen tudják, de sok eszközön már most is ott van a csatlakozó, ahonnan adatokat lehet kinyerni. De hiába képes a CNC-maró adatokat gyűjteni, ha ezekkel az adatokkal a cégek semmit sem kezdenek.
Hány céghez juthat el a szükséges információ a Mintagyárak projekttel?
– A cél több ezer kkv megszólítása. Kár, hogy sok érdeklődő a központi régióból érkezik, vagy olyan területet képvisel – például tanácsadó –, hogy nem felel meg az EU-s pályázati feltételeknek. Nagyon bízom abban, hogy ez a probléma előbb-utóbb megoldódik, hisz’ az Innovációs- és Technológiai Minisztériumban is tisztában vannak ezzel a helyzettel.
De még ez is csak a hazai cégvilág töredéke…
– Ha a kimaradók látják majd, hogy mennyivel hatékonyabbak a versenytársaik, ők is beállnak a sorba. Persze, mindig lesznek olyanok, akik ellenállnak majd a változásoknak, és nem utolsósorban ez generációs kérdés is. Aki harminc évvel ezelőtt kezdett vállalkozni, az ma, mondjuk hatvanévesen, szinte biztos, hogy nem akar már valami új modellt behozni, megtanulni. A fiatalabbak viszont fogékonyak, felismerik a változás szükségességét, és a Mintagyárak projektben tényleg olyan megoldásokat láthatnak a cégvezetők, amelyek konkrét előnyöket jelentenek
– A Continental kőbányai üzemében például van egy handling robot, amit egy huszonhat éves, szakközépiskolát végzett fiatal programozott be, aki egy tanfolyamon szerezte meg az ehhez szükséges ismereteket. Ez a tíz–tizenötezer dolláros, körülbelül négymillió forintos, robot huszonnégy órában dolgozik, így kivált a teljes műszakra nézve négy dolgozót. Ez így egy egy-két év alatt megtérülő beruházás.
Ha ilyen hatékony lehet az Ipar 4.0, akkor hogyan festhet majd egy vállalat húsz év múlva?
– Azt is nehéz lenne megmondani, hogyan fest majd öt év múlva. Gondoljunk csak abba, hogy a 3D-s nyomtatás teljesen más szervezési, logisztikai lehetőségeket teremthet. És sorolni lehet az ilyen technológiákat, amelyek néhány év alatt felforgathatnak teljes ágazatokat, mint az önvezető autók az autóipart.
Ha azonosítani kellene azokat a technológiákat, amelyek alapvetően befolyásolhatják a jövőt, miket sorolna fel?
– A 3D-s nyomtatás lesz az egyik. A mesterséges intelligencia lesz a másik, és ideszámítanám az új anyagtechnológiákat is. Habár nem technológia, de szervesen idetartozik a fogyasztói szokások állandó változásának kérdése is. Magyarán az, hogy miért fizet a vevő. Az Adidasnak például újra van gyára Németországban, a vevőknek ugyanis fontosabb a rövidebb szállítási határidő az árnál.
– Nem tudnék olyat mondani, amelyik nem. Különböző időpontokban, de mindenhol eljön majd az a pillanat, amit iparági resetnek hívunk, az a pont, amikor az addigi szabályok egyszerűen már nem érvényesek. A közlekedésben és logisztikában ez az önvezető autók harmadik fázisa, amikor teljesen önállóan képesek lesznek megtenni egy útszakaszt, és áruk eléri a hagyományos autókét. Az energiaiparban az a pillanat hozza el az iparági szabályok újraírását, amikor a háztartásokban megtermelt villamos energia ára alacsonyabb lesz, mint a máshol megtermelt villamos energia szállítási költsége. A gyártásban a 3D-s nyomtatás fogja átírni a dolgokat, amikor már otthon is képesek leszünk fémeket megmunkálni. És az is megjósolhatatlan, hogy erre milyen üzleti modellek épülnek majd ki. Megveszed a terméket, vagy saját nyomtatóval letöltött tervrajz alapján nyomtatod ki, vagy lesz egy szolgáltató, aki legyártja neked. Ezek az innovációk disztruptívak, azaz képesek a hagyományos értékláncok felbontására. Márpedig aki képes erre, az fogja a piacot uralni. Ezt a kockázati tőke is tudja, ezért keresik eszetlen módon az ilyen lehetőségeket.
A digitalizáció ezek szerint felülírja a gazdaságot, de mi lesz a munkahelyekkel?
– Amikor a gőzgépek megjelentek, az emberek kilencven százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ma csak a négy százalékuk teszi ugyanezt. Az ipari forradalom sok munkahelyet felszámolt. Persze az átmenet sosem volt könnyű. De a történelmi példák azt mutatják, hogy sokkal több új munkahely jön létre, mint amennyi megszűnt. Persze az sem kizárható, hogy a digitális forradalom más, mint az előzőek. Ebben az esetben az alapjövedelem elképzelése egyáltalán nem tűnik életképtelennek.
– Ez nagy tévedés. Amit mindig elfelejtünk, hogy az automatizált folyamatok lényegesen olcsóbbá teszik a termelést. A precíziós mezőgazdaság, az automatizált logisztika jelentősen csökkentheti az élelmiszerpazarlást, ami a globális termelés harmada. A háztartási kiserőművek olcsóbbá teszik a közlekedést az elektromos autókkal, az alapszintű szolgáltatások ára zuhanni fog az elkövetkező évtizedekben. Ebben a szcenárióban az a nagy kérdés, hogy a termelőeszközöket jelenleg birtokló réteg mikor látja be annak a szükségességét, hogy az alapszintű szolgáltatásokat mindenki számára elérhetővé tegye. Ellenkező esetben jöhetnek a lázadások. Hacsak le nem maradunk.
Miért maradnánk le?
– Ha a mesterséges intelligencia eléri az emberi intelligencia szintjét, akkor pillanatok alatt képes lesz lehagyni is azt. Elméletileg határtalan lehet a fejlődése. Akkor nem az lesz a kérdés, hogy mit kezdjünk a mesterséges intelligenciával, hanem hogy az mihez kezd velünk.
Ez egy reális lehetőség?
– Már előfordult az, hogy le kellett állítani két MI-t, mert olyan nyelven kezdtek kommunikálni, amit senki sem értett. Kontrollálhatatlan volt a szituáció. Nem véletlen, hogy szigorúan őrzik ezeket a fejlődésre képes MI-ket, még távolról sem kerülhetnek kapcsolatba például az internettel.
Sötét kilátások. Ön szerint milyen jövő várhat ránk?
– Nem tudom. Szerintem fontos, hogy nem a távoli jövőbe kell tekinteni, hanem a holnapot kell megélni. A digitális forradalom változásokat hoz, minden változásnál újraosztják a lapokat a gazdaságban, akár az országok vagy szuperállamok között is. Ez persze állandó versenyhelyzetet is teremt, és hatalmas lehetőség is. Aki képes élni a lehetőségekkel, az fantasztikus sikereket érhet el.
