Ezen a helyzeten csak a fogadóirodák nyernek

Megkockáztatom, hogy a Brexit név alatt folyó angol belpolitikai harc elsődlegesen nem a Brexitről, azaz nem az elszakadásról, és az azzal kapcsolatos teendőkről szól, hanem többek között:

egy kormányválságról,
az ír-északír határról,
egy át nem gondolt referendumról és
egy új „Vaslady” furcsa küzdelméről!

A Brexit mint probléma, a szigetországban kinőtte magát, olyannyira, hogy jelenleg kezd kezelhetetlenné válni. Egyetlen közös pont van a szereplők között, az egyet nem értés. Senki, semmiben nem ért egyet a kiválást kimondó referendum óta – írta Falcsik István, az RSM Hungary vám-, jövedéki -, termékdíjtanácsadás üzletágának vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.

Naponta hallani különböző elemzéseket arról, hogy miért is alakult ki ez a helyzet, de tényként kell megállapítani, hogy a Brexit rohan egy szakadék irányába. A történések iránt érdeklődőkben az a kép alakult ki, hogy sok minden fontos az angol döntéshozóknak, de nem biztos, hogy ezek között kiemelt szerepe van a Brexit utáni kereskedelmi folyamatok bonyolításának, ugyanis ebbe még idejük sem volt belegondolni. Ez a kérdés jelenleg eltörpül a belső határ problémák, vagy az alapkérdés mellett, hogy kilépjenek-e vagy sem, születhet-e olyan döntés, amely nem hajtja végre a referendumot, kvázi a nép akaratát.

Hörcsögüzemmódba kapcsolnak a britek

Beindul a felvásárlás, a cégek és a fogyasztók is megkezdik a felkészülést a legrosszabbra, de van néhány olyan buktatója megállapodás nélküli kilépésnek az Európai Unióból, amire nem lehetséges előre készülni.

Van egy különös bája a Brexit folyamatnak. Egyrészt, hogy az angol politikában megint egy hölgy került a középpontba, aki kapja és próbálja adni a pofonokat az alsóházi üléseken, gyakran hangosabban érvelve a munkáspárt vezetőjétől Jeremy Corbyn-tól. Másrészről annak a Theresa May-nek kellene lebonyolítani a kilépés folyamatát, aki a kilépésről szóló népszavazás előtt egyike volt azoknak a minisztereknek, akik arra aggitálták az embereket, hogy a Brexit egy rossz ötlet, és a kilépés ellen szavazzanak a referendum során. Furcsa kettősség ez, de jól jellemzi a Brexit angolos (félig kész) megoldását.

A jelenlegi helyzetet szemlélve mindenesetre a Brexitben megegyezés jelenleg nincs, és a népszavazás által meghatározott kilépési határidő – március 29. – vészesen közeledik.

Eddig az volt a kérdés, hogy lesz-e „deal” és ha lesz, akkor milyen. Mióta leszavazta az alsóház az EU és a Theresa May által vezetett kormány Brexit megállapodását, szabaddá vált az út a forgatókönyvek gyártására.

Theresa May-t azzal engedte el utoljára az alsóház, hogy három napja van egy új megoldással előállni, ami a lehetetlennel egyenértékű. Megerősödve az időközben lezajlott bizalmatlansági indítvány feletti győzelemmel, valamint az EU vezetőinek segítőkész, a megállapodást vagy a bennmaradást támogató burkolt nyilatkozataival, annak lett a legnagyobb esélye, hogy a márciusi kilépési határnapot kitolják. Az „aki időt nyer, az életet nyer” mondás ebben az esetben nagyon helyén van, ugyanis egy új határidő esetén az új referendum kiírását követelők igénye is reálissá válhat, továbbá a belső határok problémájára is születhet valamilyen megoldás.

Azonban, ahogy ezt az angol modernkori történelemben megszokhattuk, ha az angol kormányt egy hölgy vezeti, akkor az kiszámíthatatlan. Így történik ez most is, Theresa May ugyanis nem kér hosszabbítást, arról biztosította az alsóházat, hogy van olyan forgatókönyve, amelyben tartani tudják a márciusi határidőt egy „új deal” létrehozására, és alsóház általi elfogadására.

Csak szurkolni lehet a miniszterelnöknek, ugyanis a „no deal” mellett történő elszakadás senkinek nem jó.

A Brexit jelenleg egy nyitott könyv, és bármilyen előrejelzés a várható történésekre tisztán találgatás, kivéve a „no deal” esetét. Ugyanis megállapodás nélkül márciusban lezáródnak a jelenlegi képzeletbeli sorompók az EU és a Brit határon, megállítva az eddig folyamatosan haladó forgalmat. Tekintettel arra, hogy a sorompó túloldalán vám és adó szempontjából egy harmadik országgal állunk majd szembe, minden kereskedelmi forgalomban mozgó áruról bejelentést kell tenni a határon, és el kell végezni a vámellenőrzésüket és vámkezelésüket. Az eddigi szabad áruforgalom, export-import forgalommá változik, annak minden jogi következményével.

Ne hagyjuk magunkat behülyíteni

Most, hogy a britek egy részeg angol turista kecsességével tántorognak az EXIT felirat felé, egyszerű lenne a „Mit adott nekünk az Unió” poénjával élni, ha végiggondoljuk az Európai Unióhoz csaknem napra pontosan tizenöt éve csatlakozott Magyarország helyzetét. Tény azonban, hogy Nagy-Britannia kiválásának fényében és az elmúlt években itthon is gyakran hallható „Brüsszelezéssel” érdemes szembeállítani néhány olyan dolgot, amelyet az Unió adott Európának, különösen azok után, hogy a briteket már sikerült behülyítenie a politikusoknak.

A „no deal” állapota az elképzelhető legrosszabb forgatókönyv mindenki számára, ugyanis eddig mindenki abban bízott, hogy lesz egy két éves felkészülési idő arra, hogy a britek lassan kilépjenek, és minden terület ki tudja alakítani a maga új metodikáját a megváltozott gazdasági környezetre.

Biztos vagyok abban, hogy a „no deal” szituációra senki nem készült fel, sem a gazdálkodók sem pedig a hatóságok. A szinte teljes mértékben informatikai rendszereken bonyolódó áruforgalom-ellenőrzés és árukezelés átállításához időre van szükség, nem beszélve az emberi erőforrások megteremtéséről. Korábbi elemzések brit oldalon több ezer olyan szakember képzését prognosztizálták, akik az áru- és személyforgalom megváltozott metodikájának lebonyolításához szükségesek.

Jelenleg csak bízni tudunk abban, hogy Theresa May nem téved és a káosz elkerülhető. A Brexit eddig is egy érzékeny kérdés volt, de a kilépés időpontjához közeledve jelentősége egyre inkább nő, érdemes követni az eseményeket, mert a végeredmény a magyar vállalatokat is érzékenyen érinti.