A kutatás-fejlesztés és az innováció kapcsán legtöbben szinte kizárólag laborban, fehér köpenyes emberek által elvégzett fejlesztésekre gondolnak. Ez a vállalati szférában sok félreértéshez és kételkedéshez vezet. Pedig a hazai vállalkozások jelentős része rendszeresen folytat kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet, csak nincs ezzel tisztában Glósz Andrea véleménye szerint. Ez pedig gátolja a hatékony megvalósítást, a közvetlen és a közvetett előnyök kihasználását.
Mennyire gyakori a hazai vállalkozások életében a kutatás-fejlesztés és az innováció?
Az a vállalkozás, mely kínálatát új termékkel vagy új szolgáltatással bővíti, vagy olyan új technológiát alkalmaz, amely korábban nem állt rendelkezésére, már innovációt valósít meg. Amennyiben erre nem a piacon közvetlenül elérhető eszközök és ismeretek felhasználásával, hanem egyedi fejlesztési elképzelések alapján, a műszaki-technikai bizonytalanságok miatt kísérletezést is igénylő módon kerül sor, akkor pedig többnyire kutatás-fejlesztés történik. Új, egyedi termékek és szolgáltatások kifejlesztése, egyedi megrendelői igények nem szériatermékekkel, hanem prototípusokkal történő kiszolgálása, új gyártási vagy szolgáltatási folyamatok és technológiák kifejlesztése és bevezetése, például a költséghatékonyabb beszállítói tevékenységhez, elég gyakori feladat a hazai vállalkozások tevékenységében. A kutatás-fejlesztés és az innováció tehát a hazai vállalkozások hétköznapi életének is szerves része.
Mire gondolunk innovációmenedzsment alatt?
Gyakori kérdés, hogy mikor tekinthető egy vállalati kutatás-fejlesztés vagy innováció sikeresnek. Ennek a megválaszolásához mi a mágikus hetes szabályt szoktuk alapul venni. Valós piaci igényt szolgál ki? Igazodik a vállalat lehetőségeihez? Racionális munka- és költségterve van? Időben rendelkezésre állnak a megvalósításához szükséges, és kedvező pénzügyi források? Megvalósításához igénybe vették az aktuálisan elérhető kedvezményeket? Védelme és hasznosítása célirányos jogi eszközökkel biztosított? A kockázatnak megfelelő megtérülése van? Ahhoz, hogy mindez teljesíthető legyen, a tapasztalatok szerint vállalati működési területek és szervezeti egységek célirányos együttműködése szükséges. Ennek a megteremtése az innovációmenedzsment feladata. Az innovációmenedzsment tehát a vállalati működési területek és szervezeti egységek összehangolt és célirányos működtetése abból a célból, hogy a vállalati kutatás-fejlesztési vagy innovációs projektek a lehetőségekhez mért hatékonysággal legyenek megvalósíthatók.
Melyek az innovációmenedzsment legfontosabb elemei?
Ha áttekintjük újra a mágikus hetes szabályt, akkor nagyjából öt olyan működési vagy funkcionális terület sejlik fel, amelyeket bátran nevezhetünk az innovációmenedzsment legfontosabb elemeinek. Ezek a tervezés és a kontrolling, a piackutatás és a marketing, a kutatás-fejlesztési projektmenedzsment, a számvitel és a pénzügy, valamint az iparjogvédelem. Mikor ezt így átbeszéljük partnereinkkel, el sem hiszik, hogy mennyi szempontnak és feltételnek kellene egyszerre teljesülnie. A kedvezményes forráslehetőségekkel még általában tisztában vannak a cégek, az iparjogvédelemről sejtik, hogy kell egy szabadalom vagy védjegy hozzá, de a legtöbb esetben itt véget ér a tudás. Pedig ha végignézzük, hogy mikor tekinthető egy kutatás-fejlesztési vagy innovációs projekt sikeresnek, akkor belátható, hogy a sikerhez szinte minden esetben szükségesek ezek tevékenységek és elemek. Például megfelelő színvonalú projektmenedzsment nélkül nagyon nehéz hatékonyan lépni a lebonyolításban. Ha jó a projektmenedzsment, akkor készül egy minden kritériumnak megfelelő kutatás-fejlesztési alapdokumentáció. Ez tartalmazza az elérni kívánt célkitűzéseket, a műszaki-technikai problémák megoldására felvetett egyedi fejlesztési elképzeléseket, az ezek vizsgálatára tervezett kísérletezési folyamatot, a felhasználni kívánt erőforrásokat, és ezeknek a tervezett, várható költségeit. Ezzel a dokumentummal lehet aztán továbblépni a kedvezményes források megszerzésében, a kutatás-fejlesztési adókedvezmények igénybevételében, és ez a dokumentáció fogja forgatókönyvként szolgálni és támogatni a projekt végrehajtását.
Mely területeken tapasztalják a legnagyobb hiányosságokat a hazai cégeknél?
Tapasztalataink szerint az átfogó gondolkodás hiánya a legnagyobb probléma. Mivel az érintett vállalati szakemberek nem tanulják az innovációmenedzsmentet, ezért nem is ismerik a felmerülő kihívásokat, azok kezelésének lehetőségeit és szükségességét. Hazánkban jelenleg nincs gyakorlatorientált innovációmenedzsment-képzés, ez pedig egyre jelentősebb gátja a vállalati kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység kiteljesedésének. Az innovációmenedzsment is egy technológia, melynek az alkalmazásához célirányos elméleti és gyakorlati ismeretek lennének szükségesek. A releváns információk célba juttatása is gondot jelent. Sok információ eljut ugyan a vállalkozásokhoz, de hiányosan. Vegyük például az adókedvezmény kérdését. Kevesen tudják, hogy Magyarországon európai viszonylatban is egyedülálló adókedvezmények kapcsolódnak a vállalati kutatás-fejlesztési projektekhez, melyek függetlenek a vállalkozási mérettől és a megvalósítás helyétől. Ráadásul az elmúlt években kidolgozott állami kutatás-fejlesztési tanúsítási eljárás segítségével az adózási kockázat szinte nullára csökkenthető, miközben az eljárás gyors és viszonylag szerény költségekkel lebonyolítható. A jogosult vállalkozások jelentős része mégis vonakodik ezeknek az igénybevételétől, mert megfelelő információ hiányában félnek az adózási kockázattól. A kutatás-fejlesztési tanúsításra történő felkészülés jó alapot biztosítana a projekt részletes tervezéséhez is. A tanúsítási eljárásra történő felkészülés során a fejlesztési célhoz közelálló megoldások iparjogvédelmi hátterét is fel kell tárni, munka-, költség- és erőforrástervet is készíteni kell. Így egy folyamatban, több egymással összefüggő, a sikeres megvalósításhoz szükséges feladatot lehetne végrehajtani. Tapasztalataink szerint ennek nem elhanyagolható közvetett hatásaként jelentkezik, hogy azok a vállalkozások, amelyek eredményesen fel tudnak készülni a kutatás-fejlesztési tanúsításra, a végrehajtás során is sokkal céltudatosabbak. Ezzel pedig jelentős – akár tíz százalékot meghaladó – megtakarítást tudnak elérni a projekt megvalósítási költségeiben. A kutatás-fejlesztési tanúsítás tehát végső soron egy hatékony menedzsmentkultúra létrehozását is támogatja.
Igen. A pályázatok is komoly dokumentációt igényelnek, de ezek tartalma nagyjából azonos azzal, ami az adókedvezmények igénybevételéhez is szükséges. Jelenleg, ha a cégek a kutatás-fejlesztési projektjeikhez támogatást kívánnak igénybe venni, jellemzően háromféle módon állnak rendelkezésre számukra a pályázati források. Idesorolhatók a hazai költségvetésből finanszírozott K+F-pályázatok és az európai uniós társfinanszírozású pályázatok is, amelyek tizenegy operatív program alapján, öt operatív programon keresztül érhetők el. Ezek lehetnek vissza nem térítendő, visszatérítendő források, illetve ezek kombinációja. A közvetlen európai uniós források használata a harmadik opció. Ezek az úgynevezett közvetlen brüsszeli források. Ha valaki pályázatban gondolkodik, akkor érdemes azzal számolnia, hogy nem minden projektet támogatnak, és a támogatói döntés néha szubjektív megítélések eredménye. A pályázatok elbírálása több esetben irreálisan hosszú idő alatt történik meg, ami a kutatás-fejlesztési projektek esetében óriási kockázatot jelent, hiszen a piacra jutás megfelelő időpontja ezekben létfontosságú elem. Mindezek alapján társaságunk általában azt javasolja ügyfeleinek, hogy a támogatást ne finanszírozási, hanem a megtérülést javító eszközként kezeljék, illetve így építsék be kutatás-fejlesztési projektjük megvalósításába.
Azért elég népszerűek a K+F-pályázatok, sokan sikeresen vesznek részt rajtuk, mégis gyakori jelenség, hogy a megszerzett források ellenére, nem jut el a fejlesztés a piacra vitelig. Mi ennek az oka?
Nem szeretnék hazabeszélni, de ennek legtöbbször az innovációmenedzsment hiánya az oka. Ha valaki nem ismeri a mágikus hetes szabályt, akkor az eredményes megvalósítás feltételeit sem látja, és nem is gondoskodik ezek megteremtéséről vagy megfelelő időben történő rendelkezésre állásáról. Sajnos, ezért a végrehajtás során sokszor hiányzik valamelyik szükséges elem vagy feltétel, vagy felmerül egy nem megfelelően feltárt, lényeges kockázat. Gyakori eset, hogy a fejlesztők beleszeretnek saját ötletükbe, és nem vizsgálják, hogy tényleg van-e arra fizetőképes kereslet. A piaci bevezetést és a hasznosítást akadályozhatja, ha valaki korábban már kitalálta, és adott esetben szabadalmi oltalom alá helyezte az eredményterméket. Másrészt felesleges feltalálni azt, ami már van, különösen, ha az reális feltételekkel megvásárolható vagy használatba vehető másoktól. A kutatás-fejlesztési projektek megvalósítása fokozott műszaki-technikai kockázattal jár, mivel kísérletezés során kell létrehozni az elérni kívánt fejlesztési eredményeket. Ha a vállalkozások rosszul mérik fel az ezekkel együtt járó idő- és költségnövekedéseket, akkor alultervezik a megvalósításhoz szükséges pénzügyi forrásokat, és könnyen túlvállalják magukat. A sikeres megvalósításhoz szükséges, sokszor nem is túl jelentős, tervezetten felüli pénzügyi források pedig nem megfelelő időben vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Így ezek a vállalkozások a kutatás-fejlesztési projekt megvalósítása során diadalív helyett síremléket építenek. Hosszan sorolhatnánk még a példákat, amelyek jól rávilágítanak a körültekintés hiányából fakadó bukásokra. Ezek a válsághelyzetek azonban szerencsére könnyen elkerülhetők, vagy hatékonyan megelőzhetők, ha valaki törekszik az innovációmenedzsment alkalmazására.
