A siker titka: a kudarc

2014. július 30. szerda - 07:30 / piacesprofit.hu
  •    

A mellényúlásokról éppúgy kell beszélni, mint a sikerekről. Az okok elemzése segít az újrakezdésben, és közelebb visz a sikerhez. Számos, mára világhírűvé vált vállalkozás története mutatja, hogy a vállalkozó folyamatosan hullámvasúton utazik, és az üzleti életben a kudarc egy lépés a happy end felé. A tengeren túl ezt már sokan felismerték, Magyarországon azonban inkább tabutéma.

Ha csatát vesztünk, nem biztos, hogy elbukjuk a háborút. A vállalkozói életformához a kudarc éppúgy hozzátartozik, mint a siker, hisz kockázat nélkül nincs vállalkozás. Kockáztatunk, amikor hitelt veszünk fel, rizikós célpiacok felé nyitunk, új jogszabályi környezettel kerülünk szembe. Hajlamosak vagyunk a mesés sikersztorik fényében elfeledni a brutális valóságot, azt, hogy a vállalkozó folyamatosan hullámvasúton utazik: egyik napról a másikra juthat az eufórikus csúcsokra, majd zuhanhat a mélybe, és kerülhet újra fel, és újra le. Elon Musk, a SpaceX és a Tesla Motors alapítója, a PayPal társalapítója egészen nyersen úgy fogalmazott egy konferencián: „Vállalkozónak lenni olyan, mint üveget enni, és belebámulni a halál torkába.”

Kép:Fotolia

Az ambiciózus startuperek szájából még a bukástörténetek is inkább sikersztorinak hangzanak

A kudarc járulékos haszna

Az amerikai munkaügyi hivatal statisztikája szerint a 2003-ban alapított vállalkozások ötéves túlélési rátája 55,3 százalék, a 2006-ban alapítottaké 49,3 százalék. Az 1998-ban elindított cégeknek 37 százaléka élte meg a tízéves kort. A kockázati tőkebefektetést kapott cégek bukási aránya sem jobb: az amerikai Kockázatitőke Társaságok Szövetsége (National Venture Capital Association) becslése szerint 40 százalék. A sikerráta pedig még alacsonyabb: a The Wall Street Journal – a Harvard Business School egyik tanulmányára hivatkozva – azt írja, a kockázati tőkebefektetéssel rendelkező startupok közel 75 százalékánál nem térül meg a befektetett pénz.

Ám Amerikában a kudarcot vallottak egy bizarr üzleti világ exkluzív klubjának tagjaiként büszkén vállalják tévedéseiket. A Szilícium-völgyben évente megrendezett kudarckonferencián 2012-ben az egyik előadó megkérte a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét az, aki már bukott mint startup. A közel 450 résztvevő több mint felének szégyenérzet nélkül lendült a magasba a keze – írja az Enrepreneur magazin. A résztvevők egy ilyen eseményen nemcsak a kudarctörténeteiket osztják meg egymással, hanem a megtanult leckét is. Persze ott az ambiciózus startuperek szájából még a bukástörténetek is inkább sikersztorinak hangzanak valószínűleg. Arról szólnak, hogy milyen nagyszerű érzés – miután felálltak – a ruhájukat leporolva újult erővel továbbmenni. Persze a tanulópénzzel szegényebben, ám a tudással gazdagabban.

A kudarc kezelésének 5 elve
  1. Ne féljünk a kudarctól!
  2. A bukás nem egyenlő a sikertelenséggel
  3. A bukás alázatra tanít
  4. Túl kell lépni a kudarcon
  5. A bukás átmeneti

Bizonyos bukások tehát értékesek. Azok, amelyekbe nem halunk bele mi vagy a cégünk – időben felismerjük, hogy rossz úton járunk, és képesek vagyunk változtatni –, és csak akkor, ha a kudarcból tanulunk, s így eljutunk a jobb és még jobb üzleti gyakorlathoz.

A legtöbb sikeres üzletember szerint is a kudarc jobb tanító, mint a siker. Nem is kell kudarcnak nevezni, mondhatjuk kísérletezésnek. Amikor elindul egy vállalkozás, az alapítónak van egy hipotézise, és kísérletbe fog, hogy meggyőződjön a feltételezése helyességéről. Lehet, hogy a próba során kiderül, tévedett, vagy csak az elképzelése egy része volt hibás. Mindenesetre egy lépéssel közelebb jut a megoldáshoz. A kudarcot felfoghatjuk a siker közeli rokonának is. A startupoknál például a kettőt hajszál választja el egymástól: ha talál tőkebefektetőt az ötletgazda, siker, ha nem, fel kell adja, tehát kudarc.

A befektetők számára viszont egyáltalán nem negatív esemény, ha egy vállalkozó pályája nem töretlen. Sőt, elvárják, hogy a startuper nyíltan beszéljen a múltjáról, részletesen bemutatva a zátonyra futott próbálkozásokat is.

A sikerhez nélkülözhetetlen a kreatív alkalmazkodás, ehhez a képességhez pedig elengedhetetlen, hogy nyitottak legyünk a tévedésekre is.

A próba–hiba elv

A próba–hiba megközelítés – az „okos kudarc” üzleti modell – azt jelenti, hogy bizonyos típusú hibázásnak van helye a vállalkozói kultúrában. Bizonyos személyiségtípus képes és hajlandó a járatlan ösvényeket felfedezni, és olyan utakon elindulni, amelyek egyáltalán nem garantálják a sikert. A startupert épp ez teszi képessé a robbanásszerű sikerre.

Tim Harford Az alkalmazkodás logikája: miért kezdődik a siker mindig kudarccal című könyvében számtalan esetet mutat be, amikor kudarcot vallott a korábbi sikerekre alapozott megközelítés. Ilyenkor csak az új kihívásokra való nyitottság, a kísérletezés, a rugalmas válasz jelenthet megoldást. Szerinte a sikerhez ma már nélkülözhetetlen a kreatív alkalmazkodás, ehhez a képességhez pedig elengedhetetlen, hogy nyitottak legyünk a tévedésekre is. „Az nem jó megközelítés, hogy majdcsak átvergődünk valahogy. Úgy vélem, a világot az viszi előre, ha minél többen hajlandóak belevágni a vállalkozói létbe, nem törődve a kudarc eshetőségével” – mondta az író-közgazdász az Enrepreneur magazinnak. Harford arra a következtetésre jutott, hogy a sikeres rendszerek mind a próba–hiba elv alapján épültek fel. A 2011-es TED konferencián arra szólította fel a hallgatóságát, hogy barátkozzanak meg a véletlenszerűséggel, és kezdjenek el jobb hibákat gyártani!

A vállalkozásoknak – és különösen a startupoknak – ugyanakkor olyan próba–hiba kísérleteket kell folytatniuk – mutatott rá Tim Ogilvie, az amerikai Peer Insight innovációs tanácsadó vezetője –, amelyek hamar, inkább harminc napon belül, semmint hónapok alatt mutatnak eredményt: „Nagyon sokba kerülhet az elhúzódó kísérlet, és az is, ha vonakodunk belátni, hogy rossz úton járunk.” A másik nagyon fontos sikertényező, hogy ha felismertük, milyen választ adunk a kudarcra. Összeomlunk, vagy újabb járatlan ösvénnyel kísérletezünk.

Híres bukások

Példák sokasága mutatja, hogy a vállalkozók világában a siker és annak mértéke nem függ attól, hogy valakinek már az első nekifutásra vagy csak a harmadikra sikerül eltalálni a tökéletes üzleti modellt, piacra lépési stratégiát, célpiacot vagy márkázást.

Thomas Edison 1868-ban, mindössze huszonegy évesen kifejlesztette az elektromos szavazatszámlálót arra számítva, hogy a képviselőház vevő lesz az újdonságra. Nem így történt, de a fiatal feltalálót nem taglózta le a kudarc. Három hónappal később negyvenezer dollárért eladta a következő találmányát, egy távírórendszert. A feltalálót ma gyakran emlegetik a bukások bajnokaként: nem egyszer és nem kétszer futott zátonyra, és mindig felállt. Edison – az amerikai vállalkozó prototípusa – nem csak az innováció iránt volt elkötelezett: egyenrangúan fontos volt számára a megfelelő szintű profit is. A több mint ezer szabadalmat magáénak tudó vállalkozó számára a bukás a legtermészetesebb velejárója volt az üzletnek. „Azért van számtalan eredményem, mert sok ezer dologról már tudom, hogy nem működik” – állította.

Walt Disney-nek sem volt töretlen az üzleti karrierje: az 1922-ben alapított stúdiója 1923-ban csődbe ment. A Hófehérke és a hét törpe 1937-es bemutatója előtt Disney másodszor is a csőd közelébe került, és azt mondják, a Disneyland megalapítása közben is komoly üzleti nehézségei támadtak.

Soichiro Honda bizniszmodellje sem aratott sikert Japánban, és Henry Ford is számtalan bukott üzlettel alapozta meg a hírnevét. A Kentucky Fried Chicken megálmodója pedig hosszasan járta Amerikát, hogy találjon valakit, aki hajlandó a sült csirkéjét árulni. Colonel Harland David Sanderst számtalan helyről kirúgták, mire Utahban sikerült üzletet kötnie. Ma a KFC a világon az egyik legismertebb franchise, több mint 18 ezer étteremmel világszerte.

1984-ben az Apple Macintosh marketingje kudarcot vallott, túl drága volt a lakossági piacra, és az amerikai vállalati felhasználóknak sem kellett. Az amúgy forradalmi újdonságot tartalmazó számítógépből messze nem tudták a tervezett mennyiséget eladni. Jobs rá egy évre eladta az Apple részvényeit, és kiszállt a cégből, a pénzből pedig létrehozta a következő vállalkozását, a NeXT-et. Tíz év telt el, mire visszatért a masszívan veszteséges Apple-hez, ám ezúttal a siker nem maradt el: 1998 végére az eladások 5,9 milliárd dollárra ugrottak.

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek