Már egy évtizede is kaptunk az interneten automatikusan generált termékajánlatokat az Amazontól, tartalmakat kedvenc újságjainktól, személyre szabott hirdetéseket a Google-tól. Mindezt korábbi vásárlásainkból és kattintásainkból kiindulva kalibrálták vélt vagy valós ízlésünkre. Ahogy hozzászoktunk, hogy az e-kereskedelemben és online marketingben jelen vannak az algoritmusok, barátkozzunk meg a ténnyel, hogy pénzügyeinkben is egyre nagyobb szerepet fognak játszani.

Az algoritmusok a big data-jelenség eszközei: matematikai programok, amelyek hihetetlenül rövid idő alatt adattömegeket elemeznek, és matematikai képleteket használnak a szabályszerűségek, az ismétlődő minták felismerésére. Több tényezőt és mutatót képesek összehasonlítani, mint az emberi szürkeállomány. Kimutatnak olyan korrelációkat, amelyek látszólag egymástól függetlenek, észrevesznek olyan összhatásokat, amelyeket az emberi szem és elme nem észlel.

Sőt a múltbeli mintákra alapozva jövőbeli jóslatokba is bocsátkoznak. Érzelemmentes elemzés és döntéshozatal ez, nem csúsznak bele egyéni előítéletek, amelyek meghökkentően nagy hatását a behaviorista közgazdaságtan tárta fel az elmúlt évtizedekben.

A bankok és a befektetési alapok algoritmusai az automatizált kereskedés felé viszik a piacot, ahol a klienseknek „robottanácsadók” adnak tanácsot, és a számítógépprogramok az alapértelmezett peremfeltételek szerint adják-veszik a részvényeket, kötvényeket. A robobankár szót a bankszakma állítólag nem szereti, a „digitális vagyonkezelés” kifejezést preferálják.

Az algoritmus elemzi korábbi befektetéseinket és a szolgáltatás igénybevételekor betáplált preferenciáinkat – mint például a kockázattűrő hajlandóságunkat –, s ezek figyelembevételével adja meg, milyen eszközökbe érdemes fektetnünk, milyen arányokban osszuk fel tőkénket a különféle lehetőségek között. Az algoritmusok kockázatokat is kezelnek: az eladásra és a vételre olyan feltételeket lehet betáplálni, hogy árfolyamcsökkenés esetén eladja a birtokolt eszközöket, hogy a veszteség ne haladjon meg egy bizonyos összeget, vagy ne lépje túl a befektetett pénz egy bizonyos százalékát. A globális pénzpiaci mozgások 75 százalékában már most szerepet játszanak az algoritmusok, csupán a maradékot hajtják végre emberek.

A pénzügyi szektor szoftverfejlesztőit „pénzügyi mérnököknek” hívják. A pénzügyi szoftvereket író és kezelő informatikusokat hivatalosan kvantitatív elemzőknek nevezik, a becenevük pedig kvant. A JPMorgan például 30 ezret alkalmaz közülük. Az ilyen szakembereknek – még kevesen vannak – a matematikához, az elméleti fizikához, az informatikához és a pénzvilág realitásához egyaránt kell érteniük. A legrangosabb kvantképzés a Carnegie Mellon, a Princeton, a Columbia, a New York Universityn és a Baruch Collegon folyik Amerikában.

Növekvő volumen

Az automatizált befektetés és vagyonkezelés egyre nagyobb szeletet hasít ki a bankrendszer vagyonkezelői ágazatából. 2014-ben Amerikában 14 milliárd dollárnyi eszközt kezeltek robottanácsadók, míg 2012-ben még szinte semmit – állítja a Business Insider. A Cerulli Associates pénzügyi szolgáltatásokat elemző cég szerint 2020-ra az USA-ban 489 milliárd dollárra nőnek a robobankárok által menedzselt eszközök. A Business Intelligence viszont jóval gyorsabb térnyerést jósol: szerintük 2020-ra a globális vagyonkezelés 10 százaléka – ez hozzávetőleg 3000 milliárd dollár – lesz a robobankároké. A Citigroup 2025-re 5000 milliárd dollárról beszél.

Az alacsony kamatkörnyezetben a tradicionális piaci szereplők díjszabásait az ügyfelek sokallják, ezért olcsóbb megoldások felé húznak. A robobankár-szolgáltatás megfelel az ilyen az elvárásoknak. A pénzintézetek árversenye mellett megjelentek a szűkebb célközönséget kiszolgáló robottanácsadó startupok is: az Ellevest és a WorthFM például nőknek kínálja szolgáltatását. A kiindulási alap: a hölgyek tovább élnek, mint a férfiak, és lassabb a jövedelmük növekedési íve, ami másfajta befektetési stratégiát igényel.

Korábban a Fidelity a Betterment startup robottanácsadását kínálta az algoritmusbarát magánszemély ügyfeleinek, de aztán önállósította magát, és elindította saját ilyen jellegű termékét, a Fidelity Gót, ami jól jelzi, hogy mindenki szeretné kiszelni a maga szeletét a terebélyesedő piaci tortából. A Fidelity Institutational Wealth Services a B2B robottanácsadásra is rámozdult, brókercégeknek és bejegyzett befektetési tanácsadóknak teszi elérhetővé a szolgáltatást.

Európa még kullog a Wall Street-i mezőny után. Az öreg kontinensen 64 piaci szereplő kínál robobankár-szolgáltatást, ezekből öt menedzsel 100 millió eurót meghaladó eszközt (lásd a keretes listát).

Több nagy bank már csatlakozott a mezőnyhöz, többen – például a Commerzbank (Fintego), a Deutsche Bank (AnglageFinder) és a UBS (SmartWealth) – pedig bejelentették, hogy erre készülnek. A dailyfintech.com szerint a Top4 brit bankból három, a Barclays, a Royal Bank of Scotland és a Lloyds tervezi robottanácsadás elindítását. Vagyis a nagy pénzintézetek is kénytelenek kiépíteni hagyományos üzletágaik konkurenciáját. Nemcsak új terméket dobnak piacra, hanem startupokat alapítanak a fintech-szolgáltatások bevezetésére és továbbfejlesztésére. Azok a bankok, amelyek nem aktivizálják magukat időben, vélhetően majd startupok felvásárlásával pótolják lemaradásukat.

A UBS hiába svájci bank, mégis Angliában fejleszti új szolgáltatását. A legérettebb fintech-aréna London és Németország 13 és 23 robobankár-szolgáltatással, Zürich és Párizs négy-négy céggel holtversenyben a harmadik. Vajon képes lesz ilyen sok szereplőt eltartani az ügyfélkör? A Deloitte éles versenyt vár. Számításaik szerint a nyereséghez hárommilliárd angol fontnyi eszköz, átlagügyfelenként 35 ezer font tőke és 0,75 százalékos nettó kezelési díj szükséges. Egyes elemzők szerint az Y generáció fontos klientúrája lesz az algoritmus-alapú befektetéseknek, ők viszont nem tudnak majd ilyen sok pénzt forgatni. Mások szerint a robobankár-cégek alapvetően a középkorú, pályafutásuk közepén álló, 100–200 ezer eurónyi (30,9–61,8 millió forintnyi) megtakarítással rendelkező delikvensektől remélhetik felvirágzásukat.

Életképes stratégiának tűnhet a B2B izmosítása is, mert ha nem terjeszkedik egy roboalap harmadik félen keresztül, nem lesz képes rövid idő alatt növelni eszközei mennyiségét. Az európai robobankár-cégek egy-két év alatt egy-két milliárd euróra tornázhatják fel az eszközeiket, aligha ötmilliárd fölé – véli Victor Basta, a londoni Magister Advisors alapító-partnere.

K. L.