John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása, Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár halála, Diana autóbalesete, szeptember 11., a párizsi terrortámadás. Minden felderített botrányra többször annyi felderítetlen ügy jut. (Egyesek a kütyüink elromlása mögött is konspirációt sejtenek.) Feldogozott Watergate-esetekből hiány van, geopolitikai-üzleti misztériumokból túlkínálat.
Nincs fénykora
Kinek ne lenne a családjában vagy baráti körében olyan ember, aki mindig megmagyarázza, hogy milyen árnyékcsoport áll az éppen aktuális krízisjelenség hátterében? Szabadkőművesek, illuminátusok, Wall Street-i spekulánsok, Soros György, alakváltoztató földönkívüliek, államilag engedélyezett védőoltásokkal gyermeklakosságot ritkító orvosok, a keresztények kútjait megmérgező, középkori pestisjárványt előidéző és gyermekgyilkos zsidók.
„Nagy az esélye, hogy ön ismer valakit, aki ilyen. Vagy hogy éppen ön ilyen” – írja Robert Brotherton Suspicious Minds – Gyanús elmék – című művében. De hát mire számítsunk, ha nyugati kultúránk a görög antikvitásban gyökerezik, amelynek drámái tele vannak összeesküvésekkel!
Bár a mai valóság mintha nem ezt sugallná, az összeesküvés-elméletek részvétele a közbeszédben nem nőtt számottevően az elmúlt 120 évben, arányuk konstans. Sőt statisztikailag mintha manapság kissé kevesebbet foglalkoznánk ezekkel. Talán, mert annyi minden mással foglalkozunk.
Kép:Fotolia
Hibáztatok, tehát vagyok
Az összeesküvés-elméletben hívő rosszindulatot feltételez mindenütt, úgy véli, meg akarják vezetni, kihasználni, urambocsá’, tönkretenni. Nem tisztel senkit és semmit, inkább kritizál. Az eredmények mögött is svindlit vélelmez: az Apolló 13 Holdra szállása csak egy filmstúdióban történt, ahogy Gagariné is. Ha bárki bármit elért, az biztosan a protekciónak, háttérfiguráknak köszönhető. Feszültségben, fenyegetettségérzetben létezik az ilyen elme. Értékrendszere, ideáljai vannak, hőzöng és drámázik, ami torzítja a világlátását. Morális abszolútumokban hisz, holott az emberek közti szituációk ritkán feketék vagy fehérek. A konspirációs hitük eltéríti őket a tények alapos vizsgálatától annak ellenére, hogy ezek az emberek általában nem buták, de intellektuálisan lusták.
Viccesen abszurd a metakonspirációs teória. Hívei azok, akik a konspirációs szakértőkről is azt feltételezik, hogy a kormány beépített emberei, akik azért terjesztenek őrült teóriákat, hogy a valós összeesküvésekre rámutató embereket hiteltelenné tegyék. Megtévesztés a négyzeten.
Több vizsgálat kimutatta: az összeesküvéselmélet-hit szomorú következménye, hogy csökkenti az emberekben azt az érzést, érdemes szavazniuk, és egyáltalán társadalmilag aktivizálni magukat, önkénteskedni, adományozni. A konspirációs teória e tekintetben a képviseleti demokrácia és a civil társadalom hathatós ellenfele, növeli a politikai cinizmust.
Az is meglepő, hogy bár az elmúlt évek leghírhedtebb terroristái – a norvég Anders Breivik, a csecsen Tamerlan Carnajev – zavaros fejű összeesküvéselmélet-hívők voltak, a hívők körében nem dúl az erőszakra való hajlam. Elítélik a terrorizmust.
Agyunk úgy működik, hogy folyton mintázatok, összefüggések után kutat: a pontokat önkéntelenül összekötjük, értelemmel ruházzuk fel. A modern pszichológia szerint ugyanilyen eszköz a világ értelmezésében az összeesküvéselmélet-hit. Állítólag tíz emberből kilenc hisz legalább egy ilyen teóriában. Amikor életünk egy eseményét sorszerűnek érezzük, az is idetartozik: mélyebb okokat, rajtunk túl lévő mozgatórugókat feltételezünk.
Robert Brotherton szerint velünk született emberi sajátosság a gyanakvó elme. Csak nem árt ezt a tulajdonságot kordában tartani.
