A Brexit-voksolás előtt szinte egész Európa meg volt győződve arról, hogy a maradók győzni fognak. Hatalmas pofon volt ez 2016-ban, de nem csak az Európai Uniónak, hanem a közvélemény-kutatóknak is, amelyek szinte kivétel nélkül a maradni szándékozókat hozták ki győztesként a népszavazás előtt. De az év még egy hatalmas kudarcot tartogatott: Donald Trump óriási meglepetésre több elektort szerzett ellenfelénél 2016 novemberében az amerikai elnökválasztásokon, holott a felmérések itt is Hillary Clinton toronymagas előnyét jósolták. Persze nem kell messzire menni, Magyarországon az elmúlt napokban is tanulságos példát láthattunk a közvélemény-kutatások tévedéseire. Persze egy önkormányzati választást nem lehet egy lapon említeni az amerikai elnökválasztással vagy a Brexit-referendummal, hiszen két ilyen fontosságú eseménynél a közhangulat helytelen megbecslése, a választói akarat félreismerése már komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a 21 században megváltozott viszonyok között is jól működik-e az a rendszer, hogy valakit közvetlenül megkérdeznek preferenciájáról.

Kép: SXC

A berlini „Max Planck Intézet” és a londoni „School of Economics” közös kutatásában egy egyszerű módszerrel sokkal hatékonyabb előrejelzési modellt dolgoztak ki. A 2016-os amerikai és a 2017-es amerikai elnökválasztáson a kutatók ezer-ezer választásra jogosultat kérdeztek meg pártpreferenciájáról, majd ezek után egy másik kérdést tettek fel: kit támogatnak a közösségi oldalakon legközelebbi ismerőseik, családtagjaik, és ebből próbálták megjósolni a választási eredményeket.

Nem meglepő módon arra a megállapításra jutottak, hogy az ismerősök preferenciáinak feltérképezése segítségével, sokkal pontosabb előrejelzés készíthető és a hagyományos közvélemény-kutatások két nagy csapdája is kikerülhető. Az első, hogy választópolgárok nagy többsége nem szívesen ismeri be, ha olyan pártot vagy ideológiát támogat, amelyet érzése szerint a többség stigmatizál. Így lehet valaki a szívében Trump-párti, mégis Clinton-szavazónak mondja magát – amíg el nem jut a szavazófülke magányáig.

A másik gond, hogy a preferencia nem kőbe vésett: az adatfelvétel és a választás időpontja között könnyedén megváltozhat, akár egyetlen impulzus hatására, és ebben sokszor hatalmas szerepe van a közvetlen családi-ismerősi környezetnek. A közösségi kapcsolatok feltérképézesével mindez elkerülhető. Az, hogy a metódus mennyire sikeres, jól mutatja, hogy mind az amerikai, mind a francia elnökválasztás esetén sikerrel jósolták meg a végeredményt, míg a hivatalos közvélemény-kutatások, de még az exit pollok is rendre „mellélőttek”.