A 2015. évi bértárgyalások kapcsán a szakszervezeti oldal azt hangsúlyozza, hogy a dolgozói szegénység olyan mértéket öltött, amelyet csak radikális lépésekkel lehet kezelni. A Policy Agenda által korábban végzett számítások szerint kb. egy millió ember keres a létminimum összegénél is kevesebbet. Azaz a nettó jövedelme annyira sem elegendő, hogyha egyedül élne, akkor a KSH szerint számított létfenntartás költségeit fedezni tudja. A Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Liga felvetése szerint középtávon (3-4 éven belül) a minimálbér nettó értékének el kellene érnie a létminimum összegét. Ez alapján 2018-ig minden évben átlag 10 százalékkal kellene növekednie a legkisebb bér nettó összegének. (A szakemberek szerint a minimálbér 105 ezer körül lehet jövőre.)
Lemaradunk minimálbérben is
Amennyiben összehasonlítjuk a környező országokkal a magyar adatokat, akkor az látszik, a gazdasági válság okozta társadalmi sokkra egészen más választ adtunk, mint, amit a versenytársaink.
A gazdasági válság kitörésekor a magyar minimálbér nettó összege 56.190 forint volt havonta, ez hat év alatt mindössze 18%-kal nőtt. Mindez úgy történt, hogy a minimálbér bruttó értéke 47%-kal. Azaz a legkisebb keresetűek esetében az egykulcsos adórendszer hatására (kivezették az adókedvezményeket) az adó és járulékbevételek többszörösével nőttek, mint a dolgozóknak járó bér.
Versenytársainkhoz képest mindenképpen váratlan és unortodox lépés volt ez, amelynek hatása folyamatosan érződik a bérrendszerben. Az adatok azt mutatják, hogy miközben a vizsgált országok közül a negyedik helyen állunk a bruttó minimálbér növekedésében, addig a nettó értéket nézve már csak Csehország áll rosszabbul nálunk.
Érdemes azt is megnézni, hogy mit is jelent a minimálbér összege a szegénységi mutatókhoz viszonyítva. Mivel az Európai Unió nem a létminimumot használja a társadalmi szegénység mérésére, hanem a szegénységi küszöböt, ezért ehhez viszonyítottuk a környező országokban és Magyarországon alkalmazott minimálbért.
2008-ban a magyar nettó minimálbér 1,6%-kal haladta meg a szegénységi küszöböt, és ezzel a vizsgált nyolc ország közül a harmadik helyen álltunk. 2014-re ez az arányszám 1,5%-ra csökkent, és már két hellyel hátrébb csúsztunk a listán. Ami ennél szembetűnőbb, az a változás dinamikája. Csak Csehország és Szlovákia bánt rosszabbul a legkisebb keresetű dolgozóival, mint Magyarország. Míg nálunk lényegében a szegénységi küszöb határán van a minimálbér, és onnan hat év alatt nem tudott elmozdulni, addig a horvátok, szlovének és a lengyelek jelentős javulást tudtak elérni.
Mi a bértárgyalások tétje?
Magyarországon a jövő évi adótörvények és a költségvetés ismeretében 3,4-4,4%-os minimálbéremelésre lehet számítani. Amennyiben valóban csak ekkora lesz a növekedés, akkor Csehország és Szlovákia is javít a hozzánk képesti pozícióján, mivel mindkét országban 8% körüli lesz a minimálbér emelésének mértéke.
Nem nehéz észrevenni, hogy a kormány tudatosan választotta azt az utat, hogy az alacsonykeresetűek bérét igyekszik lent tartani, és nem enged egy dinamikus felzárkózást. Emögötti illúzió az, hogy vonzóbb lesz Magyarország a befektetők számára, az olcsó munkaerő. Ugyanakkor érezhetően ez a politika nem működik, illetve nem is feltétlenül lenne helyes irány, ha a szakképzettséget nem igénylő (nem feltétlenül szakképzetlen emberek, lásd közmunka) „összeszerelő” üzemek jönnének létre. Ez ugyanis az egész magyar bérrendszert mélyre nyomja, és egyre távolabb kerülünk a minimálbér kapcsán a létminimumtól.
Az idei évi bértárgyalások jelentős kérdése, hogy a szakszervezetek megpróbálják-e kimozdítani a kormányt ebből az álláspontjából, és kikényszerítenek egy többéves bérmegállapodást, aminek a vége az, hogy Magyarországon a minimálbér összege a létminimummal lesz egyenlő.
A szakszervezek számára a másik választási lehetőség, hogy az előző évekhez hasonlóan belemennek egy pártized százalékokról szóló alkuba, amelynek a végén a kormány fel tudja mutatni, hogy a társadalmi partnerekkel képes volt megállapodni.
