Az „Európa eltűnő középosztálya? Bizonyítékok a munka világából” című új tanulmány szerint a hanyatlás még erőteljesebbnek mondható néhány országban, például Németországban és Görögországban. A középosztály gerincéhez – amely csoport az átlagjövedelem 80 és 120 százaléka közötti jövedelemmel rendelkezőket foglalja magába – az Európai Unió háztartásainak 23–40 százaléka tartozik.
A középosztály még mindig Dániában és Svédországban a legerősebb (40, illetve 39 százalék), és Lettországban (23%) és Litvániában (24 %) a leggyengébb. „Az erősebb középosztállyal rendelkező országokat az egy háztartásban élő, munkahellyel rendelkező felnőttek magasabb száma és kétkeresős háztartások számának növekedése jellemzi” – mondta el a kötet kiadója, Daniel Vaughan- Whitehead, az ILO vezető közgazdásza.
Ezt az állítást támasztja alá Spanyolország példája, ahol a középosztály 1980-as évek óta megfigyelhető dinamikus növekedése elsősorban a nők munkaerő-piaci részvételi arányának látványos emelkedésének tudható be.
A középosztály lecsúszása az alacsonyabb jövedelmi csoportokba
A tanulmány bemutatja a mediánjövedelmet is, amelytől mért távolság alapján megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi válság során – elsősorban 2008 és 2011 között – csökkent a középosztályba tartozók száma.
Ugyanakkor a középosztály zsugorodása már a krízis előtt is számos országban, elsősorban Németországban (–3 százalék évente), de Luxemburgban, Hollandiában, Görögországban, az Egyesült Királyságban és még Dániában is tapasztalható volt.
Ezekben az országokban a munkavállalók gyakran az alacsonyabb jövedelmű csoportokba csúsztak le. A középosztályba tartozókat igen hátrányosan érintették a válság munka világára gyakorolt negatív hatásai az olyan országokban, mint Görögország, Spanyolország, Észtország, Ciprus és Portugália. Bár a válságot megelőzően a középosztályba tartozók száma emelkedett Spanyolországban, a krízis kezdetekor ez a tendencia megfordult. Hasonlóképpen a középosztály közép- és kelet-európai országokban tapasztalható erősödése szintén megtorpant a válság hatására.
A középosztály eróziója a munka világában több komplex tényezőnek tudható be, amelyeknek relatív súlya a nemzeti kontextustól függően változik. Néhány országban az alacsonyabb bérek és közszférában foglalkoztatottak számának csökkenése – ami hátrányosabban érintette a nők munkaerő-piaci részvételét az állami szektorban – vezetett a középosztály hanyatlásához. Más országokban az egyes szakmákhoz vagy foglalkozásokhoz tartozó munkavállalók elvándorlása játszott fontos szerepet. A munkahelyek rosszabb minősége, az alacsony béren működő ágazatok, illetve a fokozatosan gyengülő kollektív alkumechanizmusok is hozzájárultak a folyamathoz.
Ezzel szemben a stabil ipari kapcsolatok – ahogy az Hollandiában, Svédországban, Belgiumban és Franciaországban volt megfigyelhető – a középosztály nagyobb stabilitásához vezettek ezekben az országokban.
A könyv külön fejezetekben foglalkozik a balti államokkal, Belgiummal, Franciaországgal, Németországgal, Görögországgal, Magyarországgal, Írországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Portugáliával, Spanyolországgal, Svédországgal és az Egyesült Királysággal.
„A középosztály gyengülése komoly aggodalmakra ad okot, elsősorban azért, mert leginkább a fiatalokat sújtja, és így növeli a generációk közötti jövedelemkülönbséget. Így, a megnövekedett egyenlőtlenségek és a középosztály fokozódó lemorzsolódása miatt célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség a folyamat megállítása érdekében. Ezek az intézkedések nemcsak az életszínvonal javulásához, hanem a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzéséhez is hozzájárulnak majd” – állapította meg Heinz Koller, az ILO főigazgató-helyettese és az Európai és Közép-Ázsiai Regionális Irodájának igazgatója.
A tanulmány az ILO és az Edward Elgar Publishing közös kiadásában jelent meg egy, az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében.