A probléma felvetés háttere:
Az infokommunikációs technológiák fejlődése és terjedése újjászervezi a meglévő társadalmi kapcsolati hálózatokat, új kommunikációs sémákat alakítva ki az egymással való kapcsolattartás keretein belül. A technikai lehetőségek fejlődésének az emberi kommunikációra gyakorolt hatásai közül az egyik legfontosabb a személytelen, anonim kapcsolattartás lehetőségeinek megsokszorozódása, ami egészen új típusú kommunikációs stratégiák kidolgozásához vezetett az Internet fogyasztói és szolgáltatói oldalán egyaránt.
Vizsgálat:
Az Interneten keresztüli torzítások és rejtőzési attitűdök leginkább a bizalom és a hazugság fogalmakkal ragadhatók meg. Az internetes bizalom és hazugság témaköre izgalmas és fontos kérdés mindazok számára, akik valamilyen kapcsolatban vannak – akár szolgáltatóként, akár kutatóként, akár felhasználóként – az internet világával.
A témával kapcsolatban két kutatást végeztünk. Mindkét kutatás a bizalom/hazugság témakört járta körül, de eltérő módszerekkel, így eredményeik kiegészítik, megerősítik egymást. Az egyik vizsgálat személyes megkeresésen alapuló interjú, ahol a megkérdezettek köre 1021 fős, a fontosabb demográfiai mutatók szerint a 14 éven felüli magyarországi népességre reprezentatív minta. A másik vizsgálat fókuszcsoportos módszert alkalmazott. Itt a résztvevők kiválasztásánál szerepet játszottak az internet használattal kapcsolatos szempontok is.
A fókuszcsoportos kutatás azokat a kérdéseket igyekezett körüljárni, hogy mennyire bíznak a felhasználók az internet hitelességében, megbízhatóságában, milyen motívumok állnak az internetes hazugságok hátterében, milyen az internetes hazugságok erkölcsi megítélése.
Az omnibusz kutatás eredményei
A kutatás mintája – ahogy a bevezetőben említettük – a magyarországi 14 év fölötti lakosságot reprezentálja, így a válaszadók a témánkkal kapcsolatos ismeretek, beállítódások legkülönfélébb fajtáit képviselik.
Általánosságban az internettel kapcsolatos bizalom kérdése az internet, mint kommunikációs csatorna megítélésével illusztrálható.
Vajon az Internet, mint új médium, a maga személytelenségével és kontrollálhatatlanságával képes-e érvényes és valós adatokat szolgáltatni a minket körülvevő valóságról? Akarnak-e az emberek érdekes, illetve kevésbé érdekes kérdésekre komolyan és őszintén válaszolni? A vizsgálat folyamán ezen kérdésekre kerestünk választ.
Arra a kérdésre, hogy bízik-e a számítógépen keresztüli, interneten történő kommunikáció és ügyintézés hitelességében, a válaszolók egyharmada válaszolt igennel (34% igen, 66% nem). Mivel a 14 éven felüli népességben 18% az internet-hozzáféréssel rendelkezők aránya, az igennel válaszoló 34% inkább a meglévő bizalom irányába mutat, természetesen nem figyelmen kívül hagyva az abszolút számokban mutatkozó egyharmados kisebbséget.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a válaszoló hajlandó lenne-e a jövőben a fejlett információtechnológiai eszközöket használni, és akár számítógép segítségével, interneten keresztül intézni hivatalos és pénzügyeit, vásárlásait, szolgáltatások igénybevételét. A diagramon az igen válaszok láthatók a különböző területekre vetítve:
Látható, hogy a nagyobb vásárlással szembeni fenntartások a többi területre nem jellemzőek. Figyelemre méltó, hogy a polgárok egynegyede hivatalos ügyeik intézésében már szívesen látná a gyors és egyszerű e-ügyintézést.
A következő diagram révén egy kis kitekintést teszünk a hitelesség/hiteltelenség megítélésében a média világára (a válaszoló egy kategóriához csak egy médiumot rendelhetett, de egy médiumra több kategóriát is megjelölhetett):
Az előbbi adatokból az internetre vonatkozóan az emelhető ki, hogy akik említették az internetet az öt pozitív, illetve a hat negatív kategória valamelyikében, azok közül az internetet pozitívan megítélők kétszer annyian vannak, mint a negatívan vélekedők. A diagram a pozitívan, illetve negatívan vélekedők arányát mutatja az internetet egyáltalán említők százalékában:
Megkértük a válaszolókat, hogy osztályozzák az internetet az alapján, hogy a hiteles, illetve a hiteltelen jelző mennyire illik rá. Az 1-es az egyáltalán nem jellemző, az 5-ös a maximálisan jellemző. Mivel a kérdést minden a mintában szereplő válaszolónak föltettük, így viszonylag magas a nem válaszolók aránya, ami ennél a kérdésnél főként ismeret- vagy véleményhiányból adódik.
A megbízhatóságra kapott osztályzatok megoszlását a következő diagram mutatja:
A hiteltelenség osztályzatainak megoszlása a következő:
Látható, hogy ha nem is túl nagy fölénnyel, de a megbízhatóságot az internetre jellemzőnek tartók többen vannak, mint akik nem tartják megbízhatónak ezt az eszközt. Érdemes az 1-es és 2-es kategóriát, valamint 4-es és 5-ös kategóriát együtt szemlélni. Így az mondható el, hogy 29% tartja jellemző fogalomnak a megbízhatóságot az internet tekintetében és csak 18% nem tartja jellemzőnek. A hiteltelenség oldaláról nézve a kérdést hasonló eredményre jutunk: 34% nem tartja jellemzőnek az internetre a hiteltelenség fogalmát és csupán 13% vélekedik ellenkezőképpen.
A vizsgálat másik fontos területe a bizalom/bizalmatlanság kérdésnek az internetet használók saját viselkedésének a megítélése.
Az interneten barangolva sok helyen kérnek személyes adatokat a látogatótól. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a kérdezett milyen esetekben szokta a teljes igazságot eltitkolni, vagy kifejezetten valótlant állítani. A válaszoló 1-4-ig osztályzott aszerint, hogy mennyire jellemző, hogy egy adott kérdésben nem mondja meg saját adatait:
Látható, hogy a válaszolók többsége itt is a bizalom, az őszinteség irányába szavaz, bár a diagram témái olyanok, hogy ezeken a területeken a használónak érdeke az együttműködés.
