A cikk a Piac & Profit magazin február-márciusi számában jelent meg.
A magazin az Inmedio és Relay újságárusoknál kapható, de digitális formában is hozzájuthat. Előfizethet egy évre, de akár egy számot is megvehet. Megrendelését itt adhatja le>>>
Nagy felháborodás kísérte tavaly decemberben a kormány törvényjavaslatát, mely előirányozta a Nemzeti Kulturális Alap és a független színházak támogatásának megszűnését, plusz miniszteri konzultációhoz szándékozott kötni az önkormányzati fenntartású színházak igazgatóinak kinevezését.
A kormány által meghirdetett kultúrharc a tavalyi őszi önkormányzati választások eredményével elszabadult. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes december 3-án nyújtotta be azt az alapvetően centralizáló törvényjavaslatot, mely alaposan felforgatja a színházak életét is. Az egyik legnagyobb tiltakozást kiváltó rész, hogy az állam a támogatásért cserébe nagyobb beleszólást akar a színházak életébe. Ez az összes fővárosi színházat érinti. A színházak tiltakoztak szóban és írásban, valamint több ezer ember tüntetett a Madách téren 2019. december 8-án a törvénymódosítás ellen. Bár a tiltakozások nyomán módosítottak a javaslaton, másnap a várakozásoknak megfelelően a fideszes képviselők megszavazták a kultúrtörvényként elhíresült rendeletet. A parlamenti szavazás alatt egyes ellenzéki képviselők fekete színházi maszkot emeltek az arcuk elé. Szerencsére a negyedszázada működő NKA-modellt nem szüntették meg.
Ajándék a függetleneknek
Szilveszter előtt egy a hatályos törvénynek ellentmondó végrehajtási rendeletet adott ki a kormány a független színházak működésével kapcsolatban. Az állami támogatásokról szóló részben itt már csak az szerepelt, hogy projektmegvalósításra lehet pályázni, az nem, hogy működési támogatásra is. De ha a független színházak nem kapnak pénzt működésre, hogyan valósítanának meg bármiféle szakmai programot? Persze mindez azt is jelentheti, hogy lesz pályázat, csak kuratóriumot nem állítanak. Jelen formájában a törvény és a rendelet tehát ellentmond egymásnak, zavaros, így számos visszaélésre adhat lehetőséget.
Karácsony Gergely főpolgármester egy interjúban úgy nyilatkozott: Budapest szívesen működne önállóan, ha az itt megtermelt adó 98 százalékát nem venné el az állam. És ami visszacsorog, az is úgy csorog, hogy „megnézem, ki a színházigazgató, van-e ott közéleti darab”. Ez nagyon rossz irány, és nagyon sokat fog ártani annak a kulturális sokszínűségnek, amely abból a szabadságból származik, hogy nem a politika rövid pórázán lógnak a művészek, hanem van művészi autonómia.
Nagy a bizonytalanság
Jelen helyzetben a színházak még nem tudnak nyilatkozni a leendő költségvetésükről. Úgy tűnik, a kormány célja részben az volt, hogy gyámság alá helyezze az önkormányzati fenntartású színházakat. A színházi finanszírozási rendszer átalakításával, a Nemzeti Kulturális Tanács létrehozásával, a kultúrstratégiai intézmények kijelölésével további centralizációt szeretne elérni. A részletek egyelőre kérdésesek, mindenesetre feltűnő, hogy rövid időn belül már másodszor bukkan fel a független színházak ellehetetlenítésének szándéka. Ha papíron meg is marad a jelenlegi rendszer, már semmi nem szabályozza majd, hogy mekkora keretösszegről kell kiírni a működési pályázatot, így elvileg előfordulhat, hogy a kormány kiírja a pályázatot, de csak akkora összeget oszt szét, ami valójában ugyanúgy megfojtja a szcénát.
Tisztázatlan kompenzáció
Az NKA formális függetlenségének elvesztése és az EMMI alá rendelése tulajdonképpen már 2016-ban végbement, 2018-ban pedig kikezdték a TAO-t, mondván közpénzmilliárdok folytak el a csalások nyomán. 2017-ben valóban 5,6 milliárd forint közpénzt tettek zsebre a tao-törvény révén különböző fiktív színházak, de kiszűrhették volna ezeket a rendszerből ahelyett, hogy megszüntetik a mindenkit érintő támogatást. Főképpen azokat a magánszínházakat károsították, amelyek értékes művészi produkciókat hoznak létre, de nem kapnak állandó éves támogatást az államtól. A kőszínházaknál is számítottak a pluszbevételre: beépítették az üzleti tervbe, csak ezzel állt össze a költségvetésük. A teljes kompenzáció máig nem tisztázott.
Artner Szilvia
