Becsődölt a jóléti program, a rendszerváltás utáni negyedik kormány ezt tudta nyújtani - foglalható össze Stumpf István értékítélete, aki a normák rendszeres megsértését, a költségvetés ellehetetlenülését is a szemére veti a kabinetnek. A fiskális terrort ugyan nem csupán a mai koalíció számlájára írja, de a közigazgatás átállítását kampány üzemmódra már igen. A volt kancellária miniszter - amint a mai kormánykoalíciótól rendszeresen hallani - a politikai párbeszéd hiányát kellemetlen és a reformok ellen ható tényezőnek állította be.
A Századvég Alapítvány elnöke amúgy éppen egy párbeszédre alapozó környezetben tette közzé bíráló érvelését, Bokros Lajos, Draskovics Tibor, László Csaba volt a közvetlen fogyasztója az államról szóló előadásnak. Stumpf István vállalta a nyitó előadást a Hungarian Business Leaders Forum és az ICEG Európai Központ közösen szervezte 130 pont, 100 lépés, 1 reform - államépítés vagy államleépítés? alcímet viselő pénzügyi csúcstalálkozón szeptember 16-án, a Magyar Tudományos Akadémián.
A konferencia "alaphangjáért" ketten voltak felelősek, Stumpf István és Bokros Lajos, az ő tisztük volt egy-egy nyitóelőadás megtartása. A Századvég Alapítvány elnöke nem kis részben nemzetközi tendenciákra utalva tette közzé állítását, miszerint az állam szerepe növekedni fog, hazánkban tehát egyszerűen nélkülözhetetlen a roppant radikális közigazgatási és államháztartási reform, ezt nem ússza meg a jövő nyáron felálló új kormány. Ezen állításait bizonyítandó kifejtette az előadó, hogy hosszabb ideje általános jelenség a világban a közszolgáltatások nagyságának csökkentése. A túlterhelt állam nem képes kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket az állampolgárok megfogalmaznak, ezért kell átalakítani az állam és a társadalom kapcsolatát. Vagyis nem csökken, hanem átalakul az állam - szögezte le Stumpf István.
Ami Magyarországot illeti, az előadó megfogalmazása szerint többféle összecsúszó kihívás tapasztalható, így megjelent a tradicionális jóléti állam válsága, s nem látjuk azokat az anomáliákat, amelyek az európai uniós csatlakozás igényelte másmilyen állami modell alkalmazásának hiányából fakadnak. De már a rendszerváltást követően sem fogalmazott meg a társadalom koncepcionális elképzelést arról, hogy milyen államot tart célszerűnek. A kamikaze kormány kudarca után jött a Bokros-csomag kormánya, amelyik megpróbálta helyre állítani a gazdaság egyensúlyát, de máig érezhető sebeket ejtett a szociális szférán. Irányváltásra tett kísérletet a következő kormány, majd a jóléti rendszerváltás politikája és programja következett, melynek csődje miniszterelnök cserét is követelt. Az államháztartás súlyos problémái is kialakultak ennek következtében - folytatta elemzését Stumpf István, aki Gyurcsány Ferenc kijelentésére alapozva - a szocialisták majd használják az államot leszögezte, szerinte a mai kormány államfelfogása is sok belső problémát okoz, de legelőször is azt, hogy a társadalmi-gazdasági-politikai normativitás totális eróziója kezdődött el.
Stumpf István kifejtette, át kell gondolni a szükséges állami funkciókat, majd pedig meghatározni, hogy melyeket fogja erősíteni a következő kabinet. Ennek keretében egyszerre kell megoldani a látszólag egymást kizáró versenyképesség növelést, illetve a szociális pozíció erősítését. De ami a legfontosabb, hogy elkezdődjék az átfogó kormányzati és közigazgatási reform, összekapcsolva a választási rendszer átalakításával, s nem mellőzhető az elektronikus közigazgatás vívmányainak a bevezetése sem.
#page#
A korszerű állam nem nélkülözheti azt az államháztartási reformot, amely elejét veszi a közjavak, a közszolgáltatás minősége romlásának. Merthogy a jó minőségű közszolgáltatásokért, azok egyenlő esélyű elérhetőségéért az állam a felelős. Minderről azonban már Bokros Lajos beszélt a konferencián. Az államháztartási reform céljait, alapelveit taglaló előadásában a szónok jelezte, hogy az erőforrások nem elégséges volta miatt a néhány legfontosabb területre lehet csak koncentrálni, de legfőképpen azokra, amelyek közvetlenül hatnak a munkaerő minőségére, így például az oktatásra, a gyógyításra, a nyugdíjakra. A Közép-Európai Egyetem vezető alelnök professzora kitért rá, szükséges általános feltétel, hogy kialakuljanak a sokcsatornás finanszírozási rendszerek, bővülni legyen képes a lakossági megtakarítás, s általános követelmény az áttekinthetőség, a tisztakezűség.
A köz- és a felsőoktatást taglalva Bokros felhívta a figyelmet arra, hogy az előbbi természetrajza merőben más, lévén a közoktatást igénybe vevő népesség véges számú, s a szolgáltatás keresletkorlátos, még akkor is, ha nem fizetnek érte közvetlenül. A közoktatás reformjánál erre mindenképpen tekintettel kell lenni. Például akkor, amikor meghatározzák a minimális iskolaméretet, vagy akkor, amikor - sokak ellenkezése ellenére is - a pedagógusok óraszámának növeléséről döntenek. A felsőoktatásnál a fogyasztói népesség nem véges, viszont megfogalmazódnak nyilvánvaló igények, mégpedig a munkaerőpiac keresletére alapozva. Az állam fejkvóta rendszere tehát káros, ez a finanszírozás ugyanis létszámnövelésre ösztönöz, s nem arra, hogy a munkaerőpiac keresletét mind minőségi, mind mennyiségi szempontból kielégítse. Bokros Lajos szerint az államnak dolga meghatározni a tulajdonában lévő intézmények méretét, szerkezetét, s kimondani, hogy az adófizetők pénzéből hány jogászt, orvost, közgazdászt, mérnököt, tanárt képezzenek. Bokros Lajos csakúgy, mint minisztersége idején, majd meg a 130 pont publikálása során, most is kifejtette: a működési költségeket minden esetben a tandíjnak kellene fedeznie. Ez az egyetlen valós korlát a túlkereslet szabályozására, de a tandíjon keresztül lehet valós szociális reformot is megvalósítani.
A nyugdíjak alrendszeréről szólva az 1998-ban törvénybe iktatott kötelező magán-nyugdíjpénztár szisztémára utalt Bokros Lajos. Arra, hogy kialakulhatott az az önfinanszírozó mechanizmus, amelyik saját pénzügyi egyensúlyát képes biztosítani, miközben növekszik az öngondoskodáson keresztül a személyi érdekeltség, nőhetnek a megtakarítások. De folytatandó a nyugdíjreform, s egyáltalán nem mellékes, hogy a politika a járadék és a járulék közti különbséget hajlandó-e látni. Az egészségügy területén végrehajtandó reformokra utalva egyebek között azt fejtette ki a konferencia szónoka, hogy meg kell fordulnia a mai gyakorlatnak, annak, hogy a beteg versenyez az orvosért. Olyan feltételeket kell kialakítani, hogy függetlenül a gyógyítóhely tulajdonlási hátterétől, az orvosoknak legyen érdekük olyan szolgáltatási minőséget nyújtaniuk, amilyennel versenyelőnyük lehet a konkurens rendelővel szemben. A reformnak főképp arról lenne jó szólnia, hogy a mindig is laikus beteg helyzete - alkupozíciója - erősödjön meg végre. Ehhez lehet eszköz a hárompilléres finanszírozási rendszer.
