A polgármesterek kezdeményezése alapján jelenleg kidolgozás alatt van az "Út a munkához" program, amely tartalmazza többek között a segélyezési rendszer átalakítását is - mutatott rá Forgó Györgyné a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára az MTI érdeklődésére. Ennek lényege, hogy a felkínált munkaalkalmak lehetőséget biztosítsanak a segélyezettek munkavállalási hajlandóságának folyamatos nyomon követésére. A munkanélküliek járadékából, segélyéből kikerülők részére legalább 15 napos közhasznú munkavégzést ajánlanának fel, a már segélyben részesülőknek pedig havonta legalább 5 napnyi munkát. A munkalehetőséget a munkaügyi központok és az önkormányzatok közösen szerveznék és finanszíroznák.
2000-es változás
A rendszeres szociális segély és a közcélú munka 2000 májusában váltotta fel a jövedelempótló támogatást. A jövedelempótló támogatást korábban úgy kaphatták meg a munkanélküliek járadékára már nem jogosult személyek, hogy azért nem kellett közmunkát végezniük. A változás lényege 2000-ben az volt, hogy a támogatást, azaz a rendszeres szociális segélyt csak azok vehették igénybe, akik elfogadják a részükre felajánlott munkalehetőséget. A munkavégzést legalább 1 hónapnyi közfoglalkoztatatással lehet teljesíteni. A közfoglalkoztatás lehet közcélú munka, közmunka, valamint közhasznú munka. Mind a három forma többletjövedelmet nyújt a munkára vállalkozó segélyezett személynek.
A tárca szakállamtitkára elmondta, hogy az egy hónapos munkavégzési kötelezettség jelenleg is fennáll. Azoknál az önkormányzatoknál viszont, ahol nem tudnak ilyen munkát szervezni - vagy a segélyezett orvosi papírral bizonyítja, hogy nem tud a munkában részt venni - ezekben az esetekben a rendszeres szociális segélyt a közcélú munka nélkül is folyósítja részükre a település jegyzője. Ha az önkormányzat munkát tud biztosítani, akkor ezen időtartam alatt a segély szünetel. A segélyezést évente felülvizsgálják, ellenőrzik, hogy a segélyezett eleget tett-e együttműködési kötelezettségének. (Az önkormányzatoknál a közmunka egyre népszerűbb, bár kutatások szerint a munkába állás támogatása még hatékonyabban segíthetné a rászorulókat.)
A rendszeres szociális segély igénybevételének szabályai időközben többször is változtak, így például 2006-ban. Korábban a nyugdíjminimum 70 százalékát jelentő rendszeres szociális segélyt minden olyan munkanélküli igényelhette, aki nem volt jogosult a munkanélküliek járadékára és jövedelmi helyzete indokolta a segélyezést. Ez változott 2006 júliusától, a személyre szóló segélyezés családi segélyezéssé alakult. Családonként továbbra is csak egy személy veheti igénybe a rendszeres szociális segélyt, de összegét az egész család jövedelmi viszonyai alapján állapítják meg. A nem túl egyszerű kalkuláció lényege, hogy a család jövedelmét a rendszeres szociális segély kiegészíti a fogyasztási egységre számított nyugdíjminimum 90 százalékára. A segély összegét úgy határozzák meg, hogy figyelembe veszik a család egyéb jövedelmeit. A kiegészítés viszont nem lehet több a minimálbér nettó összegénél.
A módosítás egyik indoka az volt, hogy a családok lehetőleg ne rendezkedjenek be a munkavégzés helyett rendszeres szociális segélyre. Az újabb változást kezdeményező polgármesterek szerint viszont ez az intézkedés nem érte el teljes mértékben ezt a célt. A polgármesterek szerint az önkormányzatoknak jobban kellene építeni a közcélú munkára. A polgármesterek kezdeményezése többek között arra vonatkozik, hogy váljék gyakoribbá a rendszeres szociális segélyezettek munkavégzési kötelezettség. Ez szolgálná, azt is hogy a segélyezettek fenntartsák, erősítsék a rendszeres foglalkoztatásba történő bekapcsolódáshoz szükséges készségüket, illetve a közfoglalkoztatással egy sor közfeladat teljesíthető a településeken.
